A versek oldala
Gergely Ágnes: A méh románca Egész világ nekem kínál különb-különb mézeket azonnyomban azzá válok amit magamba veszek titkos szelek elsodornak vagyok szélben szalmaszál porzanak a messzi rétek üvegtestem arra száll én vagyok a rét felett a hajladozó hangaszál egyik lábam Bornemisza másik Salamon király. Olvass tovább
Jöjjön Arany János – A méh románca verse. Ablak alatt A pünkösdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója: Kékszemű lyány, Válogat belőle, Koszorúnak Holnap esküvőre. Reménykedik Egy kis méh az ágon: Szép eladó, Jaj, ne bántsd virágom! Ezt az egyet Magamnak kerestem, Alig hasadt Mikor eljegyeztem. Felel a lyány: Te bohó kis állat! Lelsz te […] Olvass tovább
Gyurcsi-Zalán György: Búcsú Úgy mentél el, hogy a búcsú – mint annyi más – elmaradt. Azóta csak mormolgatom a bennmaradt szavakat. Nem emlékszem, kérdeztem-e, – vagy csak akartam talán, – hogy élnél-e holtomiglan egy nagy mackó oldalán? Mondtam-e, hogy Tenélküled üresek a nappalok, és, hogy éjjel attól félek, hogy nappalra meghalok? …Hogy nélküled én sem […] Olvass tovább
Szécsi Margit: Születésnapra Szemem alatt álmatlanság virágzik, az én sűrű könnyeimtől elázik. Lesz még az én arcom igen virágos, lámpás szemem szerelemtől világos. Már a kakas harminchatot kiáltott, tagadhattok engem, édes barátok. Gyöngeségtek nem veszem a szivemre, jó a világ, még nekem is jó benne. Olvass tovább
Gergely Ágnes: Szeretek várni rád Eső kering az utcán, s idebent a lámpa körül gyűrűzik a csend, ahogy ülök és várlak. Nincs más világ: magamba búvom el. Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell, ilyenkor óriás vagyok, aki elég magának, lebegek fönn, a csont-palack felett és az sem érdekel, hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak. Ülök […] Olvass tovább
Határ Győző: Hűség (Ars Poetica) a szó e szó csak mély kíséret életem én megkísértlek hűség életszentelő hűség szivet reszkettető gyönyörűség ha mások eladják elaludják: viszem hiszem – tegyem a munkát hűség életszentelő hűség szívünket tépő gyönyörűség hogy magam egy-testem elvermelve csak a munkát a munkát termelje hűség életszentelő hűség szivet reszkettető gyönyörűség lelkembe vésve […] Olvass tovább
Baranyai Ferenc: Dante beismerése Lisetta, Pergoletta és Pietra, bocsássatok meg nékem, széltolónak! Gyötrő a vétkem s undok, mint a lepra. Míg hozzátok osontam és mohó, vad szenvedéllyel fúrtam magam belétek: máshoz susogtam szép költői szókat. Mióta Bice Portinari lépett szent lajtorjámnak legfelsőbb fokára: istennőmmé is átbeatricéllett. Holta után is bája intonálja rímeimet, nektek egy-egy szonettet […] Olvass tovább
Erdős Virág: A legszebb vers. balatonfüredi emlék Férfibú és lányöröm: a legszebb vers a káröröm. A legszebb vers egy régi rózsa- lugas árnyán írott próza vár állott most gomba nő a legszebb vers egy ronda nő a legszebb vers egy uncia arany petőfi puncija de minden süket Hirdetés dumán túl a legszebb vers a dunántúl […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Szeretném, ha vadalmafa lennék! verse. Szeretném, ha vadalmafa lennék! Terebélyes vadalmafa; S hogy testemből jóllakhatna Minden éhező kis gyermek Árnyaimmal betakarva. Szeretném, ha vadalmafa lennék S minden egyes árva gyermek, Ha keserű könnye pereg, Felkeresné s könnyeivel Öntözné meg a tövemet. Szeretném, ha vadalmafa lennék, Mi ha majd egykor kiszárad És […] Olvass tovább
Varró Dániel: Angol költő Mit tegyen egy angol bárd ha gyötri őt az angol nátha hátra dincsen bás tehát iddom kell egy forró bézes bézes gyógyteát bert a dátha well well well csak dem búlik el el el Orrom fúvom torkom krákog szép eblékek széttört álbok aggyi binden föltolul verset költök teám bellett angolul verset […] Olvass tovább
Szép Ernő: Jézus Krisztus Emberek istene Istennek embere Te lehajtott fejű megszegezett kezű leszegezett lábú lecsukódott szemű Te megfagyott ajkú Te kihasadt szívű Te örökre vérző útszél elhagyottja mezítelen testű hófehér szemérmes. Tavasszal lombtalan nyáron napon égő Te ősszel megázó Te télen megfázó szélben takaratlan viharban búvatlan. Te nappal életlen éjszaka fekvetlen özvegyek takarója leülő […] Olvass tovább
Lator László: Áhítat Hűs víz csobog. A templom ragyog a ritka ködben. Felleg jön messziről. Felegyenesednek a füvek. Felleg jön, fehér, mint a gyolcs, angyalok suhannak. Ez az áhítat ideje, névtelen alázat. Harmat hull, énekelnek a hegyek és a fák, galamb száll, lélek madara. Ez az áhítat ideje, ez a titkos fény ideje. Szemünk virág, […] Olvass tovább