A versek oldala
A költő finom hangú verse, amelyben a természet képei és az anyai szeretet iránti vágy ölelkeznek össze. Weöres Sándor: Buba éneke Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó […] Olvass tovább
József Attila „Tiszta szívvel” című verse az egyik legmegrázóbb és legvitatottabb alkotás a magyar irodalomban. A mindössze húszéves költő 1925-ben írta a verset, amelyben kendőzetlenül vall kilátástalanságáról és lázadásáról. A sorok annyira felháborították a korabeli egyetemi professzort, Horger Antalt, hogy akadályozta a fiatal költő pályáját. Azóta azonban a magyar József Attila: Tiszta szívvel Nincsen apám, […] Olvass tovább
Donászy Magda kedves és érzelmes verse visszavisz az óvodás évek játékos világába, miközben megidézi az iskolakezdés izgalmát és az elválás könnyét. Donászy Magda: Búcsú az óvodától Kicsik voltunk, nagyon leszünk, Hívogat az iskola: Csingi-lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava. Megyünk ím már, hogyne mennénk, Kedvesek ám a betűk. De most azért óvodásként, Mégis […] Olvass tovább
Egy vers, amely éleslátóan mutatja meg, hogyan fordulhat el a világ az embertől, ha a szerencse elpártol mellőle. Baróti Szabó Dávid: Barátság Míg puhán hord a csapodár szerencse, Számoson kelnek s csakhamar barátid; Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand. Mind eloszolnak. Nézd eme sok száz jövevény galambat: Fényes házaknál keres ez lakóhelyt; Nem szeret rongyos […] Olvass tovább
Ballagáskor magunk mögött hagyjuk a gyermekkort, az iskolapadot, és elindulunk az „igazi” élet útján. Jobbágy Károly „Búcsúzó” című verse éppen ezt a fordulópontot ragadja meg: azokat az érzéseket, amelyekkel mindannyian találkozunk, amikor visszatekintünk hosszú éveinkre, tanítóink támogatására, s a sok közös élményre. A költemény egyszerre idézi meg a hála, a nosztalgia és a „továbbindulás” felelősségteljes, […] Olvass tovább
A Meséltél és meséltél gyengéd sorai a meghittség, a közelség és a mesék varázslatos világát hozzák közel az olvasóhoz. Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, velem voltál, ha sírtam, velem, ha kacagtam. Meséltél és meséltél igazakat, szépet, kívántam, hogy a meséd sose érjen véget. Mit adtam én cserébe? Te azt […] Olvass tovább
A költő finom képei megmutatják, hogyan válik a galagonya az őszi éj varázslatos főszereplőjévé. Weöres Sándor: A galagonya Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya […] Olvass tovább
Mindannyian éreztük már, hogy a régi énünk egyre távolodik, miközben valami új, ismerős alak lép mellénk. Mit mondana a jövőbeni önmagunk, ha már most itt lehetne velünk? Egy lélektani utazás az önismeret ösvényein. Jöjjön Váci Mihály: Kettesben önmagammal verse. Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém […] Olvass tovább
Kiss Kálmán „Szonett ballagóknak” című verse az egyik legszebb és legmeghatóbb ballagási költemény, amely a búcsúzás pillanatának ünnepélyességét és érzelmi gazdagságát ragadja meg. A szonett a ballagókhoz szól, akik számára ezen a napon minden fénylik, az ünnep, a szó, a könny, a mosoly és a virág is nekik szól. A vers a közösség összetartozását, a […] Olvass tovább
Pilinszky János: Tilos Csillagon Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál. S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csittítsd a szenvedést, csukott szemmel […] Olvass tovább
Weöres Sándor Tájkép című verse nem nevezi meg azt a vidéket, amely a költőt a vers megírására ihlette. A költemény arról sem árulkodik igazán, milyen érzelmek fűzik a lírai ént a tájhoz. A Tájkép című versben az évszakok megjelenítése kap hangsúlyos szerepet, a műben az őszből a télbe való átmenet időszakát örökíti meg a lírai […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Nocturnum Végtelenűl únom szünetlen zártságomat egy férfi-testben, percre sem múlik jelenléte, közös ágyban kell hálnom véle, érzem melegét, nyirkát, végig lábujjától hajgyökeréig, beleinek kacskaringóit, hím-rönkjét, meddő mellbimbóit, tüdő-tömlője tátogását, változékony szívdobogását, zsibbadt s hegyes fájásait, gyönyöre villanásait, szomjazását és éhezését, zsákként telését-ürülését, s benn ahány érzés, eszme kel, tudnom kell, bár nem érdekel. […] Olvass tovább