A versek oldala
A költő finom képei megmutatják, hogyan válik a galagonya az őszi éj varázslatos főszereplőjévé. Weöres Sándor: A galagonya Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya […] Olvass tovább
Mindannyian éreztük már, hogy a régi énünk egyre távolodik, miközben valami új, ismerős alak lép mellénk. Mit mondana a jövőbeni önmagunk, ha már most itt lehetne velünk? Egy lélektani utazás az önismeret ösvényein. Jöjjön Váci Mihály: Kettesben önmagammal verse. Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém […] Olvass tovább
Kiss Kálmán „Szonett ballagóknak” című verse az egyik legszebb és legmeghatóbb ballagási költemény, amely a búcsúzás pillanatának ünnepélyességét és érzelmi gazdagságát ragadja meg. A szonett a ballagókhoz szól, akik számára ezen a napon minden fénylik, az ünnep, a szó, a könny, a mosoly és a virág is nekik szól. A vers a közösség összetartozását, a […] Olvass tovább
Pilinszky János: Tilos Csillagon Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál. S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csittítsd a szenvedést, csukott szemmel […] Olvass tovább
Weöres Sándor Tájkép című verse nem nevezi meg azt a vidéket, amely a költőt a vers megírására ihlette. A költemény arról sem árulkodik igazán, milyen érzelmek fűzik a lírai ént a tájhoz. A Tájkép című versben az évszakok megjelenítése kap hangsúlyos szerepet, a műben az őszből a télbe való átmenet időszakát örökíti meg a lírai […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Nocturnum Végtelenűl únom szünetlen zártságomat egy férfi-testben, percre sem múlik jelenléte, közös ágyban kell hálnom véle, érzem melegét, nyirkát, végig lábujjától hajgyökeréig, beleinek kacskaringóit, hím-rönkjét, meddő mellbimbóit, tüdő-tömlője tátogását, változékony szívdobogását, zsibbadt s hegyes fájásait, gyönyöre villanásait, szomjazását és éhezését, zsákként telését-ürülését, s benn ahány érzés, eszme kel, tudnom kell, bár nem érdekel. […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Séta közben Jó volna csöndben, egymagam, úgy élni, békén, boldogan, mint a pipacs vagy ott alább a margaréta, a szarkaláb, – jó volna egy kis tanyai ház előtt őrt állani, nyurga akác, és megborzongani, szótlanúl, ha az égre éji vihar vonul, és reggel a fénybe kéjesen belemosni millió levelem. Jó volna szállni, ameddig […] Olvass tovább
Babits Mihály „Psychoanalysis Christiana” című verse a lélek tökéletlenségét, az isteni ítélet elől való menekülés hiábavalóságát és a szenvedés megtisztító erejét tárja fel. Babits Mihály: Psychoanalysis Christiana. Mint a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátog: ilyen szentek […] Olvass tovább
Tóth Árpád „Erdőben” című verse a természet csendjét, a fák derűjét és a nap örök fiatalságát festi meg, mély békét és időtlen elmélkedést árasztva. Tóth Árpád – Erdőben Körül Minden csendesen, eltelten örül. A napsütés vidám S a forró, sárga ragyogásban Minden vén tölgy egy víg, élő titán: Emeli barna karját Frissen az áldott égbe, […] Olvass tovább
Weöres Sándor „Akik megtalálnak” című verse mély gondolatokat fogalmaz meg a célokról, hitről, szerelemről és az élet-halál körforgásáról, egyszerre személyes és egyetemes hangon. Weöres Sándor: Akik megtalálnak. Én keresem a célomat: célom engem majd megtalál. Én keresem a hitemet: a hitem is majd megtalál. Én keresem a szívemet: a szívem is majd megtalál. Keresem azt, […] Olvass tovább
Móra Ferenc: Kertem alján Kertem alján Lombot ontva Vén akácfa vetkezik, Ablakomba Búcsút mondva Nyújtogatja ágkezit. Ha szökellő Őszi szellő Simogatja sudarát, Gallya rebben, Halk zörejben Sírja vissza szép nyarát. Puszta ágad, Bármi bágyadt, Bármi búsan bólogat: Vén akácom, E világon, Nincsen nálad boldogabb! Viharával, Nyomorával, Átaluszod a telet – Új virággal, Lombos ággal Kelteget […] Olvass tovább
Csanádi Imre: Szüret után Pihen a prés. Mustszag bódít. Zenél a csönd, hallgatom. Szőlőszem és részeg darázs hempereg az udvaron. Olvass tovább