A versek oldala
A „Megint beszélünk s csak beszélünk” erőteljes üzenete a tétlenség ellen ma is figyelmeztet. Petőfi Sándor: Megint beszélünk s csak beszélünk. Megint beszélünk s csak beszélünk, A nyelv mozog s a kéz pihen; Azt akarják, hogy Magyarország Inkább kofa, mint hős legyen. Dicsőségünknek kardja! csak most Készültél s már a rozsda esz. Meglássátok, maholnap minden […] Olvass tovább
Áprily Lajos gyönyörű tavaszi verse életre kelti a természet ébredését. Érezd meg a hó olvadását, a rügyek moccanását és a madarak játékos táncát. Áprily Lajos: Tavaszodik Sáncban a hóvíz könnyű hajót visz, füstöl a fényben a barna tető. Messze határba indul az árva, lenge madárka: billegető Titkon a Bükkben moccan a rügyben – mint csibe […] Olvass tovább
Weöres Sándor vidám és ötletes verse egy különleges százlábúról mesél, akinek minden napra jut egy lába és egy kedves, mókás ajándéka az új esztendőre. Weöres Sándor: UJJÉ-!-VI MESE Mesét mondok, dí-dá-dú, egyszer volt egy százlábú. Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki […] Olvass tovább
Veres Csilla „Első nap az iskolában” című verse az iskolakezdés varázsát és izgalmát ragadja meg. A sorokban megelevenedik a vakáció búcsúja, az őszi reggel várakozással teli hangulata, és a kisdiák első lépései az iskolapadban. Egy lírai vallomás arról, hogy milyen érzés először belépni a tantermek világába. Veres Csilla: Első nap az iskolában Elköszönt a vakáció, […] Olvass tovább
Teszteld le az irodalmi tudásod verses kvízjátékunkban! Hoztunk egy igen népszerű verset, melyből kivettünk egy-egy szót. Melyik szó kerül a pontozott részre? Tudod? Induljon a vers kvíz! Olvass tovább
A költő érzékletesen állítja szembe a nő ösztönös teljességét és a férfi elemző, daraboló természetét. Weöres Sándor: A nő A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi – akár bölcs, […] Olvass tovább
Karinthy Frigyes sötét hangulatú, mégis mélyen emberi verse feltárja a halott és az élő közötti láthatatlan kapcsolatot, a könnyek és az emlékezés súlyát. Karinthy Frigyes: Halott Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár, És kínálja borral a tél, – De én már tudom, miből él a halott: A halott könnyekből él. A halott fekszik a sír […] Olvass tovább
A költő finom hangú verse, amelyben a természet képei és az anyai szeretet iránti vágy ölelkeznek össze. Weöres Sándor: Buba éneke Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó […] Olvass tovább
József Attila „Tiszta szívvel” című verse az egyik legmegrázóbb és legvitatottabb alkotás a magyar irodalomban. A mindössze húszéves költő 1925-ben írta a verset, amelyben kendőzetlenül vall kilátástalanságáról és lázadásáról. A sorok annyira felháborították a korabeli egyetemi professzort, Horger Antalt, hogy akadályozta a fiatal költő pályáját. Azóta azonban a magyar József Attila: Tiszta szívvel Nincsen apám, […] Olvass tovább
Donászy Magda kedves és érzelmes verse visszavisz az óvodás évek játékos világába, miközben megidézi az iskolakezdés izgalmát és az elválás könnyét. Donászy Magda: Búcsú az óvodától Kicsik voltunk, nagyon leszünk, Hívogat az iskola: Csingi-lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava. Megyünk ím már, hogyne mennénk, Kedvesek ám a betűk. De most azért óvodásként, Mégis […] Olvass tovább
Egy vers, amely éleslátóan mutatja meg, hogyan fordulhat el a világ az embertől, ha a szerencse elpártol mellőle. Baróti Szabó Dávid: Barátság Míg puhán hord a csapodár szerencse, Számoson kelnek s csakhamar barátid; Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand. Mind eloszolnak. Nézd eme sok száz jövevény galambat: Fényes házaknál keres ez lakóhelyt; Nem szeret rongyos […] Olvass tovább
Ballagáskor magunk mögött hagyjuk a gyermekkort, az iskolapadot, és elindulunk az „igazi” élet útján. Jobbágy Károly „Búcsúzó” című verse éppen ezt a fordulópontot ragadja meg: azokat az érzéseket, amelyekkel mindannyian találkozunk, amikor visszatekintünk hosszú éveinkre, tanítóink támogatására, s a sok közös élményre. A költemény egyszerre idézi meg a hála, a nosztalgia és a „továbbindulás” felelősségteljes, […] Olvass tovább