Jöjjön Kányádi Sándor: Szelíd fohász verse. szelíd fohász az én fohászom félig könyörgés félig hála hogy nem juttattál s ezután se juttass engemet szégyenfára de eljut-e az én fohászom eljuthat-e vajon tehozzád útjaidat úton útfélen szertartások barikádozzák nem marad-e sziklára hullt magokként vajon terméketlen mit egy hosszú életen át a jövendőnek elvetettem tudom sokat eltékozoltam abból mit rám bíztál sokat de ...

Jöjjön Tompa Mihály: Fördőben. verse. Az erdő útain Járkálok egyedűl; Szememben a könyű Váratlan egybegyűl. A hullt szirmot, mit a Multban felszedeget, Lábamhoz hinti a Játszó emlékezet. Minden mint egykoron: Táj, lomb, virág … de nem! … Akkor kezed fogám, Most nem vagy itt velem! Nincs a varázs, mely a Zöld fák árnyába vont, S fénnyel boríta be Romot, csermelyt ...

Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse. Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol. Az égi rónán ballag már a hold: Ezüstösek a tiszai hajók. Tüzeket raknak az égi tanyák, Hallgatják halkan a harmonikát. Magam a parton egymagam vagyok, Tiszai hajók, néma társatok! Ma nem üzennek ...

Jöjjön József Attila: Balatonszárszó verse. 1 Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog, fehér habokba szaggatja a zöldet. Fogócskáznak az apró viharok, az ablakban a legyek megdögölnek. Nyafog a táj, de néha némaság jut az eszébe s új derűt lel abban. Tollászkodnak a sárga lombu fák, féllábon állván a hunyorgó napban. Kell már ahhoz a testhez is az ágy, mely úgy ...

Jöjjön Ady Endre: A Zozó levele verse. Párisba eljött egy legény, Idegen volt a csókja s pénze. Szegény Charles-om, ne szidj meg érte. Bús virág a párisi lány, Halvány kelyhét ahogy kinyitja, Eljön a Pénz és leszakítja. Kis testem borzad és remeg. Ki vigyáz a szegény virágra? Kell a harmat s a harmat drága. Párisba eljött egy legény, Idegen volt ...

Jöjjön Ady Endre: Zuhanás a semmibe költeménye. Most szeretnék egy förtelmeset zuhanni A Semmibe S minden készet nemesen másnak hagyni. Ugyis halál volna egyetlen szépem S késlekedik Mint vicinális sötét kis vidéken. Fölkinálom két nyult karom föltartva, Életemet, De az a gúnyos Sors nem akarja. Hát én legyek magamnak durva őre És a Halált Én invitáljam előbb és előre? Gyönyörködöm ...

Jöjjön Kölcsey Ferenc: Honvágy és szerelem verse. Zöld partján éltem a Tiszának, Hű keblen, hű fedél alatt, Szelíd napok tisztán folyának, Kertem hozott virágokat; Körűltem lelkesűlt az élet, Bánat s öröm lágy énekké lett, Mégis, ki fejti meg, miért, Ohajtásom más sorsot kért. Elhagytam partját a Tiszának, De visszavágyott kebelem, Bennem borongva hajnallának Vérző honvágy s bús szerelem; Szemem minden ...

Jöjjön Ady Endre: Zilahi ember nótája költeménye. Balázs Árpádnak küldöm.  Zilah fölött felhőzik most Ifjuságom kicsalt vére, Vörös-fényes a Diák-domb, Vér hullott a Terbetére, Régi ember régi vére. Istenem, csak egyszer lennék Csókos, ifjú, boldog másik, Ott a híres Meszes alján Az utolsó áldomásig, Olyan boldog, mint a másik. Meghaltak már a leányok, Kiömlött a szivem vére, Vörös-fényes a Diák-domb, Vér ...