Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szeretők verse. Álmodom én, nem aluszom, Gyönyörűség minden gondom, Rózsám keze fejem alja, Szíve szívem nyúgodalma. Micsoda fény az a csillag? Talán a hajnali csillag, Szeretőket összehozó, Szeretőket elválasztó. Kelj fel, rózsám, ne alugyál A szép hajnali csillagnál, Majd ha feljön esthajnalra, Jőj el vigasztalásomra. Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály: A szeretők című költeményét. Mi a véleményed ...

Read More »

Jöjjön Vörösmarty Mihály: Nefelejts verse. A gyengéd nefelejts elhervad. Örökre virít az, Mely szívemben nő, Délia! El ne felejts. Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály: Nefelejts című költeményét. Mi a véleményed Vörösmarty Mihály: Nefelejts írásáról? Írd meg kommentbe!  

Read More »

Jöjjön Vörösmarty Mihály: A klastrom verse. Zár-lakot óhajtál? a lány szive zár-lak; apácák Benne az érzelmek s szűz fejedelmök erény. Ódd e szent sereget, s rejtsd hűn kebeledbe, mig eljő, Akinek oltárát tisztelik, – a szerelem Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály: A klastrom című költeményét. Mi a véleményed Vörösmarty Mihály: A klastrom írásáról? Írd meg kommentbe!

Read More »

Jöjjön Vörösmarty Mihály: Ki a hamis? verse. A sok leány között Egy kettő ha van is, Hazudtatok nekem, Hogy a lány mind hamis. Ím e kis barna hölgy Könnyű, mint a madár, Ne higye senki is Azért, hogy csapodár. Őszinte, jószivű, Szemében lelke ég: Ily szép világitást Aligha láttam még. S ha néha rám tekint – Az isten áldja meg! – ...

Read More »

Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szerelemhez. Még egyszer, szerelem! Érezzem lángodat, Még egyszer édesen Gyötrő hatalmadat. Add vissza búmnak, ah, Lyánykám hajfodrait, Csábító két szemét, Mosolygó ajkait. Hagyj andalogni még A rózsás arcokon, A tőlem elragadt Oly égi bájakon; Hogy majd ha száll a nap S a csendes este jő, A hold sugárinál Derengvén a mező, Epedve várjam őt Szerelmi gond között, ...

Read More »