A versek oldala
Jöjjön József Attila: Judit verse. Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már, be kell gyújtani. Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, mint a hajdani hidegek idejében, még mikor, kedves, nem öleltelek, mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy nem vagyok veled. Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ s félelmetesebb. Ha varrsz, se varrhatod meg közös […] Olvass tovább
Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben Búza, búzakalász! véle szél hadonász: hajlik, lengedezik, amíg cseperedik. Búza, búzakalász. Színe még nem arany: mint a fű, csak olyan. Szerte búzamező zöld színben repeső, – színe még nem arany. Amíg érik a mag, lassan, jó nap alatt, – könnyű kis pipacsok szirma, lángja lobog, amíg érik a mag. Messze […] Olvass tovább
Jöjjön Király Gábor: A rögök verse. Ha éltél már földbe vájt putriban, s ettél a családdal lopott pörcöt, elmondhatod, szerelmes fiam, meglelted, hol lakik az ördög. Mikor a lányod lázasan köhög, s hideg vized van gyógyszerek helyett, s az oltárkép is a szemedbe röhög, nem kérded többé a miérteket. Ha mit tegyél hogy élj, nem […] Olvass tovább
Bartos Erika: Kelepelő Kelep-kelep, kéményünkön kelepel a gólya. Éhes már a fészekben a négy gólyafióka. Kelep-kelep gólyaszülők vigyázzák a fészket, etetik a fiókákat, sorra mind a négyet. Kelep-kelep, felnő a négy pelyhes tollú jószág, Várja már a gólyákat egy napsütötte ország. Kelep-kelep, itt van az ősz, nekivágnak délnek, visszatérnek tavasszal, ha vége már a télnek! Olvass tovább
Jöjjön Devecsery László: Felhő-játék verse. Kinn a réten, nyári réten, nyár-délután, könnyű szélben, hanyatt fekve, álmodozva, néztem fel az ég-magasra. Felhők jöttek, felhők mentek, játszottak, mint a gyerekek: fogócskáztak, felnevettek, azután meg tovább mentek. Tovább mentek, messze szálltak, formát formára formáltak! Jött egy sárkány: lángot lelve, szél-játékban ellehelte… Hullámzott mögötte tenger: hajó rajta, de nincs […] Olvass tovább
VÁNDORÚTON Amióta anyám kezén vezetve megtanultam a lépést és ordas sziklákon csodák világa felé ûzött a vágyam, járom az utat külsõ és belsõ törvény parancsa szerint; porban poroszkált, iszapot kavart, köveken vérzett a lábam, de visszafordulni a ködön át sehonnan, sohase vágytam, sorsot terelõ járatlan utakra lobogó vér tüze vitt. Ám az élet egyre többször […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! verse. Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj… Szállj mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár, magasából a mérhetetlen égnek kémleld a pontot, hol fészekrakó vágyaid kibontod. […] Olvass tovább
Mutatjuk Zelk Zoltán Varázskréta versét – ismered? Zelk Zoltán: Varázskréta Ismerek egy öregasszonyt, igazat mondok nem tréfát ― aki egyszer a tavasztól elkérte a varázskrétát. És azóta mint a tavasz, hegyre-dombra és mezőre, ő is virágokat rajzol kemencére, terítőre. Lehet ősz is, jöhet tél is, olyan csudát tud e kréta, szarkaláb és gólyahír nő, sárgállik […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes egyik legkedveltebb és leggyakrabban idézett verse a Névnapra. A vers egy gyermeki örömteli és lelkes köszöntő egy névnap alkalmából. A gyermek a névadónak minden jót kíván, és azt is megígéri, hogy megrendeli számára a tavaszt, a virágot, a lombnyílást és a gyógyulást. A Névnapra egy gyönyörű és szívmelengető vers, amely a szeretet, […] Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos: Mesteremberek verse. Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába s akik most ájultan hevernek a tenderek fenekén, napos hegyeken és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban. A kék fimramentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák… De mi már […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Búcsú című verse. Emlékednek végső foszlányát, Ledöntött bálvány, eldobom, Egy sóhaj és Isten hozzátok, Szerelmes, lázas, balga álmok, Lelkem továbbszáll szabadon. A szerelem szép világától Megtörve, fájón búcsuzom. Elrablá tőlem ifjuságom, De elhagyott tündér-világom Búcsuzva meg nem átkozom. Búcsuzom. – A szerelem lángja Addig tart, míg az ifjuság. Sírján a meghalt ifjuságnak […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő – Szeptember 12. verse. Szeretem a plajbászt hegyezni Az arcom könyvvel meglegyezni Az órámat felhúzni lustán Cipőkenést nézni az utcán Esőben az ablakhoz állni Egy gyufaszállal elbabrálni Fiókban semmiért kutatni Ismeretlennek tüzet adni Nyakkendőt kötni Fésülködni A kalapom kefélni Élni. Olvass tovább