A versek oldala
Benedek Elek: Marci muzsikál Ül a mama székibe, Áll Marcika elibe, Másnak nem is hegedül, Csak mamának egyedül, Cini, cini, duru, duru! Cini, cini, muzsika, Húzzad, húzzad, Marcika, Told a vonót fölfelé, Most meg húzzad lefelé, Cini, cini, duru, duru! Istenem, de szépen szól! S csak abból a négy húrból! Húzzad tovább, Marcikám, Nem húzza […] Olvass tovább
Benedek Elek: Járok-kelek Járok-kelek a kertemben, Kertészolló a kezemben. Kedves fáim nézegetem, Ahol szükség, nyesegetem. Nézegetem szeretettel, Nyesegetem ügyelettel; Vigyázok ám, hogy ne fájjon, A nyesés javára váljon. Meg-megesik munka közben, Kezemből a vér kicsöppen; Nem törődöm a vércseppel: Tovább nyesek szeretettel. Itt is egy seb, ott is egy seb, Így még a munka édesebb. […] Olvass tovább
Babits Mihály: Őszi harangozó Az idén korán kilelt az ősz széltől ludbőrzik saraink puhája: siess harangozó! az alkony megelőz. Morc pityergős már az ég orcája mint gyermeké, ki mécset tör feléd, mert elveszett aranyos lapdája. A durva szél a fáknak levelét söpri, söpri, melankolikussan mint holmi durcás, duzzogó cseléd. Én nem tudom, hogy útam merre […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Aranymadár verse. Alszik a ház, az udvaron elnyújtózva a kocsinyom, kocsinyomban a gizgazok, szelíd halomban a homok. Szál jegenyék ezüstöskéken derengenek a holdsütésben. Csupán Mihály, feje a karján, nem alhatik nyomoru vackán, szólogatja egyre susogva, mintha tulajdon szíve volna, tulajdon szíve, szívverése, egy öreg diófa beszéde: „Ébredj, Mihály, a juhok mellől, emelkedj […] Olvass tovább
Íme Várnai Zseni: Vénasszonyok nyara verse. Várnai Zseni: Vénasszonyok nyara Talán egy kicsit magamról beszélek, mikor szívem e fényért lelkesül, végső sugára ez a nyár hevének, mielőtt még az alkony rám terül. Ez őszi nap a szőlő érlelője, s piruló alma issza melegét, e fénytől várok én is új erőre, magamba szívom forró delejét. Fáradt […] Olvass tovább
Weöres Sándor : Kocsi és vonat Jön a kocsi, fut a kocsi: patkó-dobogás. Jön a vonat, fut a vonat: zúgó robogás. Vajon hova fut a kocsi? Három falun át! Vajon hova fut a vonat? Völgyön, hegyen át! Zim, zim, megy a gép, megy a gép, fut a sinen a kerék, forog a kerék. Zum, zum, […] Olvass tovább
László Gyula: Tavaszköszöntő Fut a felhő fent az égen, tavaszi szél hajtja. Kizöldült a domb oldala, pelyhedzik a barka. Sürgönydróton fecskék ülnek, hazajött a gólya: ereszünknek, kéményünknek újra van lakója. Csiripelnek, kelepelnek, köszöntik a tájat: csöppnyi csermelyt, békás tavat, országúti fákat, pihenésre nincsen idő, javítják a fészket. Szalmaszálat gyűjtögetnek, s puha tollpihéket. Olvass tovább
Weöres Sándor: Áthallások – Vonzás Hosszú a virágfüzér, kéztől kézig ér, valamennyi kézen át kezdettől végig ér. Átléptünk a hegyen, fogjátok a füzért mindkét hegyoldalon. Lejtünk a tengeren, fogjátok a füzért mindkét partoldalon. Szállunk az égen át, a csillagok között, hosszú a virágfüzér kéztől kézig ér, valamennyi kézen át kezdettől végig ér Olvass tovább
Weöres Sándor: Jön a kocsi Jön a kocsi, most érkeztünk, jaj, de nagyon eltévedtünk, derekasan áztunk, fáztunk, no, de kicsit elnótáztunk. Jegenyefa ingó-bingó, rajta ül egy ázott holló, teregeti csapzott tollát, keserüli holló voltát. Olvass tovább
Petőfi Sándor – A hold elégiája Mért vagyok én a hold? isten, mit vétettem, Hogy a legnyomorúbb lénnyé tettél engem? Inkább volnék a föld utósó szolgája, Mint az égen az éj ragyogó királya, Inkább járnék ott lenn koldús bocskorában, Mint itt járok ezüstsarkantyús csizmában, Inkább színám lenn a csapszékek borszagát, Mint itt fönn a csillagvirágok […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Elválás Itt a bucsúperc: válok. – Nem szabad! Leomlok, a világ kereng velem! E szenvedés, e szörnyü kín alatt Hogy nem repedsz meg, égő kebelem? Nem, én nem hordom többé terhemet, Habár egy élet rajta függene, Válj lángszavakká, titkos érezet, Te szívem pokla, szívem édene. S ha szólanék is, mit remélhetek? A sors […] Olvass tovább
Petőfi Sándor – Virágoskert a költő szíve… Virágoskert a költő szíve, De másnak termi a virágokat; Míg ezeket szétosztogatja, Önnön magának csak tövis marad. És pillangó a költő lelke; Szegény pillangó! neki megesett: Addig bolyong a puszta kertben, Míg összetépik őt a tövisek. S a puszta kert s tépett pillangó Eszébe sem jut senkinek talán, […] Olvass tovább