A versek oldala
Jöjjön Nagy László: Ki viszi át a szerelmet verse. Nagy László: Ki viszi át a szerelmet Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök verse. Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Erdei csönd verse. Az erdő arcot cserélt. Tájai vonzottak már, színváltozásai s nem a képzelt kalandok. Ami csak gyönyörű volt benne és ami nagy, sorra tárúlkozott. Legjobban a nyár tetszett, a fény százezer nyila a sötét bozót alján, fent meg a zöld lomb végtelen hullámtorlasza, a rab gomolygás. A vén fák alatt […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: UJJÉ-!-VI MESE verse. Mesét mondok, dí-dá-dú, egyszer volt egy százlábú. Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki 1-1 lába. Egyik csupa kulimász, a másikkal magyaráz, harmadikkal zongorázik, negyedikkel falra mászik, ötödikkel mutogat, hatodikkal cukrot ad, hetedikkel krumplit hámoz, nyolcadikkal […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Ha jön az ősz verse. Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Eljössz-e akkor simogató szóval, mikor a lelkem többé nem nevet, s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget, hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket, amiket egyszer én mondtam neked? Ha akkor eljössz: áld’ni fogom […] Olvass tovább
Karinthy Frigyes: Halott Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár, És kínálja borral a tél, – De én már tudom, miből él a halott: A halott könnyekből él. A halott fekszik a sír fenekén, Ahol nincs se tél, se nyár: És sárga az arca s a szeme süpped És fekszik és könnyre vár. És fekszik és […] Olvass tovább
Iványi Mária: Kicsik búcsúja Búcsúzik a kiscsoport is, Nagyfiúk és lányok! Játék közben mese közben Gondolunk majd rátok. Ti se felejtsétek soha Régi óvodátok! S kukkantsatok be-be néha Mikor erre jártok! Kedves vendég lesz itt mindig, Peti, Palkó, Márta. Addig is tanuljatok jól! A viszont látásra! Olvass tovább
Donászy Magda: Búcsú az óvodától Kicsik voltunk, nagyon leszünk, Hívogat az iskola: Csingi-lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava. Megyünk ím már, hogyne mennénk, Kedvesek ám a betűk. De most azért óvodásként, Mégis könnyes a szemünk. De jó is volt ide járni! Mennyi öröm várt itt ránk! Sok-sok mese, nóta, játék, Napsugaras szép világ. […] Olvass tovább
Áprily Lajos: Tavaszodik Sáncban a hóvíz könnyű hajót visz, füstöl a fényben a barna tető. Messze határba indul az árva, lenge madárka: billegető Titkon a Bükkben moccan a rügyben – mint csibe héjban – kandin a lomb. s mintha a róna kedve dalolna úgy muzsikál, muzsikál a kolomp. Indulok. Értem. Jól tudom: értem, értem üzen […] Olvass tovább
Jöjjön Baróti Szabó Dávid: Barátság verse. Míg puhán hord a csapodár szerencse, Számoson kelnek s csakhamar barátid; Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand. Mind eloszolnak. Nézd eme sok száz jövevény galambat: Fényes házaknál keres ez lakóhelyt; Nem szeret rongyos fedelű toronyba Hordani fészket. Mindenütt híven követőd az árnyék, Míg arany színbenn egeken van a nap: […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Édesanya Ott voltál nekem, mikor a világ összement, mikor szélesedett; ott voltál mindig, ahol kellett. Köszönöm, hogy nincs adósságom, csak feléd, csak örök-számodra. Köszönet érte hogy ott tarthatok, hogy tiszta szemmel nézhetek a holnapba. S hogy nem követelsz rajtam ezért felesleget, kamatot, és sokat; hogy úgy tanítottál szeretni, hogyha magadból minden jót […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Reggel óta… verse. Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék teneked. Olyan szépet gondoltam ki, elmondani nem lehet! Nem leltem rá szavakat, még verset sem tanultam! Minden amit elmondhatnék, itt van egy szál virágban! Olvass tovább