A versek oldala
Ezeket érdemes elolvasni! Íme Ady Endre 5 remek verse. LÁTTALAK Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt súgtad: »Édesem, szeretlek!« Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél. Gyönyörű vagy most is, De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Elégedetlen ifjú panasza verse.. (Hadköteles évszázadunk elején) Párizs, Peking… London vagy Róma? Be unalmas város ez a Föld Egyazon város és falu: semmi. Már menni Sehova se érdemes: Valami más, Valami nagy riadal vóna. Ki birja még e szürkeséget, Ki hazugokat tündököl? Már jöjj, Ököl: boruljon föl e nem jó Élet S […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – A beépített lélek verse. Testvér, Te az én költészetemnek Nem Laurája s nem Lizája voltál. Fantáziám ritkuló erdejébe Virágmagvakat hintve behatoltál. Művészeted a művészetemnek, Stílusod stílusomnak része lett, A Lelked, mint Kőmíves Kelemenné, Sziklaváramba beépíttetett. Vagy inkább úgy épültél tán belém, Mint Strassburg dómjába a gótika. Ki a stílt vágyik kitépni […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Szívedből szólj… verse. . Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt! Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt! Segítsd fel azt, ki porban lent hever, ápold a lelkét, mert többet érdemel. . Ha bántanak, – porold le lelkedet! Ne őrizgesd a vélt sérelmeket. Gyarlók vagyunk, s tán túl érzékenyek. Szótüskék szúrják […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Szerenád verse. melyben a költő kedvese szépségét dícséri és a saját szomorú bujdosásait és egyéb bánatait igen keserüli Zeng a nád a tó fölött zeng a szél a nádon — édes, álmaid között halld a szerenádom: ima rád e szerenád, tested titkos templomát dallal így imádom. Elefántcsont palota boltozatos melled kettős márványoszlopa […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Be szépre-nőttél bennem verse. Be nagyra-nőttél, Be szépre-nőttél bennem, Én kidacolt, drága szerelmem. Elfojtanálak, Ha enyhe volna multam, De bűnöztem, de nem tanultam. Sorsom fokára Szerelmes íbisz-pelyhek Most már fészket-kérőn cipelnek. Be jó dacolni, Be jó a cifra bánat, Be jó bolondulni utánad. Köszönjük, hogy elolvastad a Be szépre-nőttél bennem költeményt. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Üdvözlet című verse. Behúnyt szemekkel újra látlak, Kedves, szép hely, köszöntelek! Májusi szellő, virág-illat Elhozta hozzám képedet. Görbe utcáid újra járom, Rabjául ejt sok régi álom S álmomban látlak tégedet. Erdőd, hegyed már lombot öltött, Kertedben nyílik a virág, Az áldott nap meleg sugárit Fényes kévékben szórja rád. Fény és illat a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az elmaradt szomorúság verse. Szép Húsvét jött most, cifra és derült, Uram-Istenem, ez se sikerült: Egy kalendáriumi szomoruság. Húsvétot vártam, mely jön fagyoson S melyből száz emlék lelkembe oson És megfagyasztja egész életemet. És szép Húsvét jött, cifra és derült, Uram-Istenem, ez se sikerült: Egy nagy, megvigasztaló szomoruság. Köszönjük, hogy elolvastad Ady […] Olvass tovább
Jöjjön Gyulai Pál – Krisztus és a madarak verse. Krisztus urunk futott, bujkált, Hideg földön, az erdőn hált; Üldözői ott sem hagyták, Ott is meg-megriasztották. Kis pacsirta pártját fogta, Merre bujkál, meg nem mondta, Sőt hítta az üldözőket, Hogy vezesse félre őket. De a fürj, ahogy meglátja: »Itt szalad!« mind azt kiáltja; A bibic meg […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Április hónapja verse. Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybőr sapka. Köpenyegbe burkol, ingujjra vetkőztet; mutatja a tavaszt hol nyárnak, hol ősznek. Hiába próbálnád kilesni a kedvét, túljár az eszeden, mire észrevennéd. Búsnak teszi magát, szeme könnyben ázik, mindegyre lehunyja sűrű szempilláit. Aztán gondol egyet, fülig fut a szája, […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Március című verse. A Rózsadombon már tavasz van, Dőlnek az édes jó szagok, Az új madár a régi ágon Nem énekel még, csak dadog. Próbálja szárnyát, csiripelget, Kinéz a fészek peremén, Köröskörül hány friss rügyecske, Hány új kukac, hány új remény! Én, tolla vesztett vén madár, ki Átdideregtem a telet, Talán utószor ünnepellek: […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Alföld verse. s az utasok a zörgő ablakokból bámulva nézik, mint egy új csudát. Egy nádkúp, egy kút tűnik föl csak olykor, itt-ott egy árva, tikkadó kazal. A búza habja szikrát hányva mormol. Az élet alszik, mindent tűz aszal, a gulya tétlenül delelve ődöng, távolba búsul egy vén, puszta fal. Kék, sárga […] Olvass tovább