A versek oldala
Babits Mihály: Korán ébredtem Korán ébredtem. Ablakom még ki nem nyitotta a szemét, s a Csönd nem hagyta abba a zenét, örök zenéjét, melyet minden éjjel elkezd és folytat, míg a durva ember ki nem üti kezéből hegedűjét. Egy vékony résből a falon fény ömlik egy kis vonalon. Alálebegnek a fogasról ruháim mint kisértetek, kisértetei […] Olvass tovább
Kaffka Margit: A te színed előtt Az én két fáradt asszonykezem Hogy milyen lágy, amikor simogat, Mily enyhén tárul, amikor ad: Terajtad ösmerte meg. – Köszönöm neked a két kezemet! Szemem, a bágyadt, bús tükröző (Áldott csoda ez!) sorsodba nézett; S megtanulta, hogy tiszta szövétnek, Betlehemcsillag, égi vezér… – Áldjon meg az Isten a két […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Boldog sziget verse. Bolondság! de úgy képzelem; Ha volna a nagy tengeren Egy darab föld, melyet soha Nem illetett ember nyoma: S keze szenyje a szűz, szabad Természeten még nem maradt: Hány lenne, ki oda siet? – Ez volna a boldog sziget! Tengerhűst hord az enyhe szél, Együtt dal és viszhang beszél, […] Olvass tovább
Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre költeményét. Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár, Folyók mély bölcsőkből kikeltek S engem elhagynak már azok is, Akik eddig szívvel sziveltek. Valaki megőrült az Űrben, Valamely Nap járja bolondját, Valaki mindent összezavart S üstökösök jövését mondják. Nagy vágy-kötelek elszakadnak, Ébrednek oktalan szerelmek S karunkon a régi örömök Lesznek bús, utálatos terhek. […] Olvass tovább
Juhász Gyula: A moziban A tarka népek közt jó ülni csöndben S a tarka képeket elnézni jó. Száguldani a múltban és jövőben És látni, hogy gyűl s vész a millió. Szegény apacs hogy ugrál háztetőkön S dúsgazdag úr a yachton hogy lakik, Mulatni a sok póruljárt ripőkön, Míg annyi híres zene hallatik. És jó csodálni […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Az esküvés verse. Esküszöm, szép Lilla! hidd el, Hogy miólta kellemiddel Megkötöztél engemet, Már azólta semmi szűznek, Semmi nyílnak, semmi tűznek Nem nyitom meg szívemet. Esküszöm; s e szent hitemnek, Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is reménykedéssel, Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szíved, angyalom! Esküszöm hószín kezedre, Rózsaszádra, […] Olvass tovább
Arany János: Egyesülés Az, mi a költő lelkének Álomkép gyanánt Lengett a távol jövendő Tündér fátyolán; Az, miért epedt a honfi Soká, hasztalan, De nem hitte, csak mutatta; Hogy reménye van: Az többé nem álom, nem kétség homálya: Ismét egy a magyar kettévált hazája! Magyar nép, igaz rokonság Túl a bérceken, Mik sötéten ott kékellnek […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Május ünnepe A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak robotoljon csöndben a remény! És jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött föl És a paréj is megnőtt szabadon. Mint győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Téli éjszaka. A költő egyik főműve; szigorú fölmérése annak, hogy milyen is a világ, amit magunkénak mondhatunk. A lírai én előbb fokozatosan kiüresíti a tájat, a lényegéig próbál hatolni, így jut el az embertelen némaságig, s kiállva a próbát, elviselve a rá nehezedő kozmosz terhét, immár a tulajdonos öntudatával méri fel az […] Olvass tovább
József Attila: Tengerhez Rengő csoda Tenger! Fonjad körül bánó dalaiddal Élet után vágyó lelkemet. Tépd ki szívem kérges rejtekéből Tompa dalok árnyékéletét. Mert gyáva az ember. Nem mérkőzik titkos hatalmaddal: – Ha rám borul a sötét – eltemet. Pártos harcon elsorvaszt, elöl; S csak fenyeget, de nem jő a Vég. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A füst verse. Keménydereku gyárbörtön dús füstje Nagy kedvvel száll a piszkos égre föl. Szemében százszám szikra tündököl S haját borítja sóhajok ezüstje. Szelíden símul barna bús ökölre S a szívből ellop könnyet, bánatot, Kilop a szívből könnyet, bánatot, De ha akarná, csípne, marna, ölne. Ráomlik a gyár szürke gyászfalára, Fátyolt […] Olvass tovább
Csoóri Sándor – Oroszlán Kis oroszlán, nagy oroszlán, hol rohangál, hol poroszkál. Kis oroszlán gömbölyded, boldog mikor bömbölhet. Köszönjük, hogy elolvastad Csoóri Sándor költeményét. Mi a véleményed az Oroszlán írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább