A versek oldala
Nagy László – A balszerencse paripáján A balszerencse paripája ránknyerít, közénk települ, elmenekülnek a virágok és a lányszalag elrepül. Arany kis libáim zsibongtak s mindannyi holtra szédült már, fehér anyjuk csavargó céda, csattogó fürdője a sár. A sovány disznó fészek-alja tojást a pofájába kap, csámcsogását örökké hallom, sörtés álláról csüng a hab. Lezuhan a tűzfal […] Olvass tovább
Jöjjön Orbán Ottó: Egyformák verse. Kati és Eszter egyformák, nincs is náluk egyformább. Egyik kicsi, a másik nagy, mégis mása a másiknak. Ha kicsi, ha nagy, békén sose hagy. Köszönjük, hogy elolvastad Orbán Ottó költeményét. Mi a véleményed az Egyformák írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Amiként kezdtem verse. Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak hallgat, szótlanul űl pohár bora előtt. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János költeményét. Mi a véleményed az Amiként kezdtem írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Népdalok a kornak verse. I Úgy ég a tűz, ha lobog, Úgy élek én, ha lopok: Ha is lopok, ha is nem, Elélek már, úgy hiszem. II Ha is engem felültettél, Irányomban meghült lettél, Alighanem, drága lélek, Most is szeretlek én tényleg. III Ki lett mondva az itélet, Elodáztak engem tőled; Ha […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály Édes keserűség verse. Óh, Cipria terhes igája! Hogy kell magam adnom, alája! Nyakamat vas lánca keríti, Szívem siralomba meríti. Nem nyughatom és csak epesztem, Magamat sírásnak eresztem, Éjjel szememet le se zárván, Siratom balsorsomat árván, Mint a szomorú egek éjjel Sírnak mezeinkre le széjjel, Hogy enyészvén a nap, az égnek Tetején […] Olvass tovább
Jöjjön Vajda János: A vaáli erdőben verse. Odabenn a mély vadonban, A csalános iharosban, Félreeső völgy ölében, Sűrü árnyak enyhelyében; Oh milyen jó volna ottan, Abban a kis házikóban, Élni, éldegélni szépen, Békességben, csöndességben!… Nem törődni a világgal, A világ ezer bajával. Meggondolni háboritlan, Ami immár közelebb van… Illatos hegy oldalában, A tavaszi napsugárban, Nézni […] Olvass tovább
Jöjjön Vajda János: Boldog szerelem verse. Kedvesem, gyönyörüségem, Könyörülj már rajtam, kérlek; Én kimondhatatlanom, hogy Nem tudok eltelni véled! Nézlek, bámullak, csodállak; Szemeim kéjtelve úsznak Bájaid fényözönében, Amíg végre belefúlnak. Mert hiszen ki tudna nézni Hosszasan a fényes napra? Megvakulok így hát én is Egy pár percre, pillanatra. Szépségednek örvényétől Elkapatva, fuldokolva El-elmerülök, azonban Fölvet […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Honvàgy Béranger után franciából Mondátok: „Jer Párizsba, ifju pásztor, Használni magas tehetségedet. Pénzünk, gondunk, a tanulás, a színház Feledtetik majd a mezőt veled.” Én eljövék, de milyen arcom! a sok Tűznél tavaszomat leégetém. Adjátok vissza, vissza falumat És a hegyet, hol születém! Bús és hideg láz fut rajtam keresztül, Beteljesítvén kívánságtokat. E szép […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Intérieur verse. Olykor az élet szép csodákat sejtet, S ujjaim boldogan s jólesve nyúlnak, Mint lyány keze, ha kéjelegve bújhat Langy víz alá, vagy simit drága selymet. Karszékemet tárt ablakomhoz húzom, S az egyszerű utcát csodálva nézem, A satnya fák ragyognak künn merészen, S mily lágy vonal feszül sok olcsó blúzon… Meghitt […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Harangvirág verse. Harangvirág, harangozz, hallgatom. Szeretnék boldog lenni egyszer. Boldog lenni, nagyon, nagyon. És nem leszek, ha nem igyekszel. Most süt a nap, kék csoda vagy, Harangvirág, illat s zene a kelyhed, Ha van, őrjítő titkodat Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed. Jaj neked, ha most legurul a nap, És kék […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád Őszi kérdés verse. Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér, S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze, S róluk a szénaillat meghalni visszatér? És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve, Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér, S hogy édes életednek újra egy éve veszve, Mert viszi […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Egy kevésnyi Jóságért verse. Ha van még Jó bennem, óh, uram, Kérlek és nem is szomoruan, Óh, mentsd meg belőlem. Hiszen annyi Jósággal jövék, Ám lelkemnek szemérem-övét Letépte világod. Valamikor voltam örömöd, Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között, Nagy gyalázatomban. Most, hogy Bűn és Idő elszaladt: Úgy menjek el, mint kiben […] Olvass tovább