A versek oldala
Jöjjön Kun Magdolna: Egyszer megérted fiam verse. Egyszer, ha már elérhetetlen távolságban leszek tőled fiam és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél, nem hagyva magad körül porszemnyi emléket sem, mi rólam mesél, jusson eszedbe gyermekkorod mosolygó napjai. Láss magad előtt egy képet, ahol ketten állunk, te meg én… Talán hároméves lehettél, mikor határozott szavakkal mondtad […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő: Imádság verse. Ki ülsz az égben a vihar felett, Én Istenem, Hallgass meg engemet. Hozzád megy szívem ajkam csak dadog, Hazámért reszketek, magyar vagyok. A népekkel, ha haragod vagyon, A magyarra ne haragudj nagyon. Ne haragudj rá, bűnét ne keresd, Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd. Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám, El […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Sorsunk verse. Sorsunk Van az életben egy-egy pillanat, Erősnek hisszük szerfelett magunkat. Lelkünk repül, száll, magával ragad, Bús aggodalmak mindhiába húznak. Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendő, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket. Van az életben egy-egy pillanat, Hogy nem várunk már semmit a világtól, Leroskadunk bánat […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Istenhegyi kert verse. A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát, kutyám borzol, fölmordul s elrohan, megugró árnyat lát a bokron át. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, pucéran áll és félig halottan, gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Ó, ez a kert is aludni […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A világ verse. A világ egy kopott szekér, Haladna, de nem messze ér; Itt is törik, ott is szakad: Sose féljünk, hogy elragad. A világ egy régi mente, Moly, penész, por összeette, Folt sem állja, foldani kár: Cérna után szakad mindjár’. A világ egy tói malom; Néha tenger vize vagyon, Néha csepp […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A kutya verse. Oly lompos volt és lucskos, A szőre sárga láng, Éhségtől karcsú, Vágytól girhes, Szomorú derekáról Messze lobogott A hűvös éji szél. Futott, könyörgött. Tömött, sóhajtó templomok Laktak a szemében S kenyérhéját, miegymást Keresgélt. Úgy megsajnáltam, mintha Belőlem szaladt volna Elő szegény kutya. S a világból nyüvötten Ekkor mindent láttam […] Olvass tovább
Jöjjön a József Attila – Harmatocska verse. Guggolva ringadoz a málnatő, meleg karján buggyos, zsiros papiros szendereg. Lágy a táj, gyöngy az est; tömött, fonott falomb. Hegyek párája rezg a halmokon s dalom. Hát dolgoztam hiven, zümmögve, mint a rét. Milyen könnyű a menny! A műhely már sötét. Fáradt meg együgyű, vagy tán csak jó […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Vallomás verse. Tudom: én itt a sorssal nem csatáztam, én döbbent szemmel láttam itt a vért, és nem lengettem omló barikádon fehér zászlót a véres emberért. Viharokból kibomló új világért csak álmom volt, nem lobbanó vitám. Rohamra nem harsogtam riadókat jövő ködökbe zúgó trombitán. S a seb, mit rajtam vad kor ökle […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Június verse. Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Nemzeti dal című verse. Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! – A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Dicsérsz, kedves… verse. Dicsérsz kedves, hogy olyan jó vagyok! És meglehet, hogy az vagyok valóban, De ne köszönd ezt énnekem… szived Annak forrása, bennem ami jó van. Avvagy talán a földnek érdeme, Hogy úgy terem gyümölcsöt és virágot? Teremne-e csak egy fűszálat is, Ha nem sütnének rá a napsugárok? Köszönjük, hogy […] Olvass tovább
Íme Petőfi Sándor versek összeállításunk. Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán Petőfi Sándor – Távolból Petőfi Sándor: A XIX. század költői Petőfi Sándor: A Tisza Petőfi Sándor: Erdőben Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? Petőfi Sándor: Jövendölés Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet Petőfi Sándor: Szeptember végén Petőfi Sándor: A magyar nemzet Petőfi Sándor: Az […] Olvass tovább