Ajánljuk:

  • in

    Reményik Sándor: A gyermek

    Jöjjön Reményik Sándor: A gyermek verse. I. Mikor sírt Sírt keservesen, tehetetlenül, Ideg-tépőn és szívet-szaggatón. Szülő-szív nem volt a szívem helyén, Karomra nem vehettem ringatón. Nem segíthettem rajta semmikép. Csak néztem riadt bús poéta-szemmel, Nagy szánalommal és nagy félelemmel A gyermeket, a mások gyermekét. A sírásában infernó jajongott, Azt hittem, összecsap a föld s az […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor – 15-dik március, 1848

    Jöjjön Petőfi Sándor – 15-dik március, 1848 verse. Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyúgodott. Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot! Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. Csattogjatok, csattogjatok, Gondolatink szárnyai, Nem vagytok már többé rabok, Szét szabad már szállani. Szálljatok […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Dal, prózában

    Jöjjön Babits Mihály: Dal, prózában verse. A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves? Gyere ki a szőllőbe – virágos fákkal habzik a hegy Gyik surran a szurdékban, amerre az ember megy A rög szinte él, a nap szinte nedves – Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? Lásd, tudom a babonát: Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán – Görögdinnye kenyérrel

    Jöjjön Zelk Zoltán – Görögdinnye kenyérrel verse. Nem úgy, miként a fejedelmet, vagy éppen úgy, ha igazán az, úgy és olyannak láttam őt bezúzhatatlan magányában mintha ülne hívek körében, szavuk színét kutatva szótlan vagy mintha állna sereg élén levert csaták győztes vezére—— se reg? csata? miket beszélek! mert hol láttam mikor először boldog-döbbenve ráocsudtam, hogy […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Éji dal

    Jöjjön József Attila – Éji dal verse. Néhány éjjelre, padra, kőre, adjatok nékem fekhelyet. Én nem vagyok jó gazda ökre, se lány, se bolha, se beteg. Jusson a néniknek nagy bögre, szerető mindnek, ki szeret – áldott, mert élek én örökre, aki egy éjre eltemet. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed az Éji […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Április bolondja

    Jöjjön Juhász Gyula: Április bolondja verse. Juhász Gyula gyönyörű szonettje, az 1920-ban megírt Április bolondja, egyszerre szól önmagáról, aki április elején (1883. április 4-én) született, a reménytelen szerelemről, melyet a tavasz szeszélyessé tesz és a haza szeretetéről – mint minden sóvárgása, ezek is tele vannak az elérhetetlenség fájdalmával: ” S a szőke fényben az éjet […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: A kovakő

    Jöjjön Dsida Jenő: A kovakő verse. Acél, kovakő az én furcsa lelkem, melyeket folyvást összecsapkodok, s a szűzi szikrák szertecsiholódnak és néha-néha lángja is lobog. Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok, semmi egyebet nem kell tennetek! Ti örömötökre csiholom a lángot fény-boldogság és béke veletek! E fényüzenet én egyetlen kincsem, de szívem csupa áldva-szerető, s […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Szerelmes keserű hazafiság

    Jöjjön József Attila – Szerelmes keserű hazafiság verse. Engem nem hívnak Párisok, Velencék, Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár, Reám Hazám tarolt mezője vár – Ó, csak tarolt ne volna! én is mennék! Talán, talán úgy én is ott lehetnék. De itt aszott a tépdesett határ S hiába hullatom könyűm le, már Nem sercen fű és […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Dúdoló

    Jöjjön József Attila – Dúdoló verse. A rétek, útak csendesen úsznak a hűvös vizeken sejhaj úsznak a hűvös vizeken – Van krumplink és van kanalunk, piszokban élünk s meghalunk sejhaj piszokban élünk s meghalunk – Mért görbül kicsikém a szád? új inget gondolok reád sejhaj új inget gondolok reád – Senkije sincs, nem éri gyász, […] Olvass tovább

  • in

    Arany János – Az ó torony

    Jöjjön Arany János – Az ó torony verse. Nagy-Szalonta nevezetes város, Mégsem olyan nevezetes már most Mint mikor volt szabad hajdufészek, Benne lakván háromszáz vitézek. Csonka torony nyúlik a felhőbe, Rajta pihen a nap lemenőbe’: Rá-ráveti visszanéző fényét, Mintha látnám ősapáim vérét. Vérpirosan mért néz vissza a nap? Azt jelenti, rút idő lesz holnap? Óh, […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: A bölcs halála

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: A bölcs halála verse. Platon mosolygós, csöndes agg vala. S amint egy őszi nap nehéz beteg lett, leült a földre dús szőlője mellett, hol elhuzódott háza kertfala. Reásütött kiszáradott, sudár nagy termetére a langy napsugár, tar homlokára fényt merengve szőve. Mosolygva nézett az agg bölcs előre, eltűnt előtte már a bú, a […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Keserű ének

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Keserű ének verse. Rövidre nyírnám a hajad, mint egy vezeklő zárdaszűznek, hogy engem láss csak és magad. És megvakítnám a szemed, ezt a két ledér éji pillét, mely cifra lámpákhoz lebeg. És hátrakötném a karod, hogy csendesen magadba fordulj és úgy feküdj, mint egy halott. Akkor borulnék csak reád. Halott szemed bús […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.