A versek oldala
Ady Endre: Párisban járt az ősz Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Pipál a hegy Pipál a hegy, s a hegy alatt pipál a kémény. Üresen tátong, nem ül a gólya a fészkén. Csupán a varjak csapata portyázgat erre-arra. néma a kert, elcsörrögött belőle a szarka. A verebek még gondtalan bukfenceznek a porban. Süt még a Nap, de melege, a melege már hol van? Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Add nekem a szemeidet verse. Add nekem a te szemeidet, Hogy vénülő arcomba ássam, Hogy én magam pompásnak lássam. Add nekem a te szemeidet, Kék látásod, mely mindig épít, Mindig irgalmaz, mindig szépít. Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a te szemeidet. Magam […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Óda verse. 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét – homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Téli vers költeménye. Béke legyen most mindenkivel: jámbor öregek járnak az első hó sarában és meghalnak mire megjön a hajnal. Hó, hó! fekete szemekben sötéten fénylik az ég, rossz bánat sír a lámpák alól és száll elárvult terhes asszonyok foganó átka, holdas pocsolyákból a férfi felé. Tél, tél! fél most a gyerek […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Madarak zenéje verse. Kertünk ma hangos tengelic-tanya, az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó, csetteg, de már nótát indítana a barkás fűzön egy hevült rigó. A mandulafán víg szajkó rikolt. A zöld harkály ívelve látogatja fáink törzsét, de még egyet se szólt. Vajon milyen rémségre tartogatja az őrült tavaszi sikolyt? Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Szalonka-les verse. Bükkcserje közt piros virágu mart, a mentén kékes esti köd lebeg. Hol barna bükkök némán ködlenek, álmos holló a szálerdőbe tart. A mogyorófa-barka megremeg: futó fuvallat, izgatott, zavart, felborzolja az álmodó avart s szitálva indul könnyű permeteg. Hat óra. Kürtszót küld egy messzi gyár. A rigó füttye halkul, egyre jobban. Rejtett […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Őszi rigódal verse. Megeste már a dér a bokros oldalt, fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után. Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt, egy ritka lombú vadcseresznyefán. Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem, rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó. Ha pártaian, s nem várja fészek-öl sem, miért szól még a megtévedt rigó? Tán június sugár-illúziója […] Olvass tovább
Sulyok Bernadett: Kutyaszeretet Úgy néz rám, hogy majd’ megszólal. Figyel minden porcikája. Tettre készen azt fürkészi, Hogy mit csinál a gazdája. Szemei csak úgy ragyognak. Azt üzenik, jöhet bármi, Kutyaszíve rajongással Fog minden nap hazavárni. Estefelé, amikor már Világunkba csend költözik, A kutyatárs az embere Mellé odagömbölyödik. Szavak nélküli jelzések. Nem kell más, csupán csak […] Olvass tovább
Gyulai Pál: A szarka és a gilice Egyszer a szarkához Gilice betoppan: »Taníts, hogy kell fészket rakni, Te tudod legjobban.« »Szívesen, hugocskám!« Dolgozik már rajta: »Csak így, csak úgy, csak, csak, csak,« Mindegyre azt hajtja. Szótlanul ott ülni Gilice is restel, Búgó hangján: »Túdom, túdom,« Beszélgetni kezd el. »Hát csináld, ha tudod!« Szarka mond haraggal, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Téli alkony előadása. Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Katonafiamnak verse. Én magzatom, szép katona fiam, Szíve vérével ír neked anyád, Mióta a császár kenyerét eszed Vörösbe fordult itthon a világ. Most készülünk a döntő nagy csatára, S ti lesztek ellenünk majd a sereg, Ha ráuszítanak önnön véreidre: Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek. Az anyaföldnek most zsendül a […] Olvass tovább