A versek oldala
Jöjjön Nagy László: Elfogynak a fák verse. Elfogynak a fák a parton éjszakánként lassan, lassan, amikor az Isten szeme jéggé fagy a kék magasban. Ilyenkor az éhes fűrész nem énekel, mert nem szabad. Ilyenkor az éhes ember nem nyöszörög, bár megszakad. Fáért nem kár, lesz helyette, hisz tavasz jön, új ültetés, de a nyomor parancsol […] Olvass tovább
Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni Szeretnélek még egyszer látni A kertben, ott a fák alatt, Hallgatni édes csevegésed, Mint gyermek, úgy örülni véled, Szakítva a virágokat. Szeretnélek még egyszer látni Homályos őszi délután, Kandallódnál a karosszéken, Ha mintegy elringatva, ébren Alszol, s álmodva nézsz reám. Szeretnélek még egyszer látni, Midőn úgy várod jöttömet, Megismersz […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Halotti beszéd verse. Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? … Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Tavaszköszöntő verse. Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék. Olvass tovább
Weöres Sándor: Bodri Bodri kutya sétál, füle-farka szétáll, itatója kicsi kút, etetője mély tál. Kőkerítés szélinél tarka macska üldögél, észreveszi a kutyát, megmássza a szilvafát. Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A merengőhöz verse. Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S […] Olvass tovább
Jöjjön Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél verse. Velem voltál örömömben, velem voltál bajban, velem voltál, ha sírtam, velem, ha kacagtam. Meséltél és meséltél igazakat, szépet, kívántam, hogy a meséd sose érjen véget. Mit adtam én cserébe? Te azt sose kérted, de talán a két szemem elárulta néked. Ültess hát, gyorsan az öledbe. Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom verse. Mi kopog? Mi kopog? – Harkály vagyok, kopogok. Nem is tudom, mióta vár rám ez a diófa. Mi ragyog? Mi ragyog? – Hát nem tudod, ki vagyok? Béka vagyok, leveli, ki a fiát neveli. Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője verse. Jancsi bohóc a nevem, Cintányér a tenyerem. Orrom krumpli, szemem szén, Szeretném ha szeretnél. Velem nevetsz, ha szeretsz, Ha nem szeretsz, elmehetsz! Szívem, mint a cégtábla, ruhámra van mintázva. Kezdődik a nevetés, Tíz forint a fizetés. Ha nincs pénzed, ne nevess. Azt nézd, innen elmehess! Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi Öltözik a mező verse. Öltözik a mező, öltözik a rét is. Akármilyen késve, tavaszodik mégis. Szalagot kötöttek a füvek fejére, Előbújt a tücsök a rétek zenésze. Nevet a gólyahír sárga a mosolya, Mosolyától fényes, tükrös a pocsolya. Öltözik a mező, Készül a ruhája. A sok virágmintát most festik reája. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Reménytelenül verse. Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színű […] Olvass tovább
Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Beszédre is tanítottál – szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy […] Olvass tovább