in

József Attila: Gyöngysor

Jöjjön József Attila: Gyöngysor verse.

Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá akasztlak ím,
Hűsen pihenj le vállain,
De fujtsd nyakát, ha dús brigantik

Orzó szavára hangja hallik
S nagy átkot mondj, ha bántja kín,
Őrködj okosan álmain
S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik.

De meg ne mondd, hogy érte sírok,
– Szavadnak akkor úgyse hisz, –
Hogy verseket csak néki írok

S útam az őrülésbe visz.
Csak éjfelen, ha fénye csillog,
Csókold haját helyettem is.

Még több szerelmes verset ITT találsz

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kányádi Sándor: Üres dobozok

Baranyi Ferenc: Elmentél tőlem…