A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: 48 március 15. verse. Ó régi szép est… tündöklő siker, Mikor jön egyszer hozzád fogható, Dicsőséged az egekig ivel, A deszkáidon tetté vált a szó. Igen, az Ige testté lett, derék És lelkes nézők tapsoltak neked, Színházi est, melyen – ó büszkeség! – A gondolatszabadság született. Aktoraid: Petőfi, Jókai, Vasvári, Táncsics és a […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Március idusára verse. Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mint csillagok ragyognak boldogan S fényt szórnak minden születő tavasznak. Valamikor szép tüzes napok voltak, Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. Ilyen nap volt az, melynek fordulója Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai És lángoló […] Olvass tovább
Jöjjöm Reményik Sándor: Erdélyi március verse. Egy tizenötös szám. És március: Az első tavasz-hónap közepe. Kimondottam így egyszerűn, Ne féljetek, ne féljen senkise. Ne féljetek: nem tüzesednek át Halk hangolás után a vers-sorok, Nem temetni és nem lázítani, Csupán figyelmeztetni akarok. Oly csendben nő a versem, mint a fű, Úgy duzzad, mint a rügy duzzad […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Tűz márciusa verse. Ady Endre: A Tűz márciusa Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre olyan magyar szava, Ki sohse félt, de most már nem is félhet, […] Olvass tovább
Jöjjön Jankovich Ferenc: Anyák napján verse. Egy fényes kis madár torkát megnyitotta. Halljátok, így dalol a kis madár torka: Nap támadt az égen kékellő magasban, fény suhog az ágon, tavasz van, tavasz van. Kicsiny bimbóikat pólyálgatják a fák, ringatják, dajkálják, mint jó édesanyák. Ti is, mint tavasszal bimbóikat a fák, úgy ringattok minket kedves édesanyák. […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Miért vagyok kedvetlen? verse. Mert már megint jönnek azok a fellegek, megint eső lesz. Megint sár lesz és ólmos ködburok a lélek körül. Éjszaka megint fennülhetek ébren, hallgatni, amint a végnélküli eső paskolja a falakat és zubognak a csatornák. Megint, megint és már nem is remélem, hogy vége lesz. Valahová el akartam utazni […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Valaki utánam kiált verse. Bércek, tavak, folyók, sinek, Bámész, új népek, új napok, Be sietek, be rohanok, Be szaladok, be sietek. Napot lesek ma hegytetőn, Holnap Holdat egy új uton, Holnapután már nem tudom, Mire figyelek lihegőn. Panorámás, lázas világ, Lakasd jól a szemeimet, Fogd be jól a füleimet: Valaki utánam kiált. […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Alkony verse. Az erdő hallgatag, nyugosznak a vadak, lankadt állal hevernek ágyán a hűs avarnak, mit a szelek levernek majd újra felkavarnak. De most eláll a szél. De most a csönd beszél. De most jőnek a villik. Ó most a lomb se hullik: alkonyvirág kinyílik, alkonyszalag kinyúlik. Az alkony nyúlik ott s […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Örök szerelem verse. Egy bükk és egy fenyő. Úgy összeforrtak ők, Ahogy csak lelkek forrnak össze néha, Egymást halálig híven szeretők. A bükk a nő, A fenyő tán a férfi. Ez áll szikáran, míg a bükk elomló, Ölelő karjaival átaléri. Úgy látszik, mintha reáomlana, Pedig támasztja, mint a fenyő őtet. S övezi […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Fagyöngyök verse. Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei, Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybefagyott bánata, Élősködők, mint minden bánat, Amely az élet üterére támad És lassan, észrevétlen Felszürcsöli vérét a büszke fáknak. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Reményik Sándor költeményét. Mi a véleményed Csokonai a Fagyöngyök […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Ének Jókairól verse. Nem mondok én ódát dicséretedre, Mint a magyar költészet nagyjai, Furulyaszó az én versem, merengve És andalogva hódol, Jókai! A régi gyermek hálás szíve áldoz Mesemondó, nagy gyermekünk, neked, Ki földeríted a magyar családot, Ha sorsunk egén beesteledett. Száz éve jöttél, vigasznak, csodának És dicsőségnek, Komárom fia, E kis hazának […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén verse. valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a gondviselő félelem kísért eddigi utamon valaki jár a fák hegyén vajon amikor zuhanok meggyújt-e akkor még […] Olvass tovább