A versek oldala
Jöjjön Meggyesi Éva: Csak szerettem volna verse. Csak szerettem volna kicsit boldog lenni így a télbe fordult alkony idején, mikor hajunk színe hófehérbe fordul, s csillogó szemünkben halványabb a fény. Érezni szíved fáradt dobbanását, miközben lassan ajkaimhoz érsz, s átadni neked azt a melegséget, amely a szívemben csak miattad él. Csak érezni akartam szíved lüktetését, […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Meleg otthon verse. Kibéleltük szeretettel, s benne olyan jól vagyunk! Jöhet a tél, jöhet a fagy, mi egymástól olvadunk. Lehet zord a külvilágunk, ha megóv egy kis család, akkor nem kell a csillogás, vagy fényűző kacsaláb! Sok kastély kong ürességtől, hiányzik a szeretet, nincs mosoly és nincs ölelés, ami adjon meleget. A […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Amíg a csókot megtaláltam verse. Forró és száraz volt az este, Zengő üvegből volt a teste, S a törleszkedő, illatos fák Lágy lombja csupa villamosság. Ideges, szikrás alkonyatban Állottam ifjan és riadtan. És hallgattam, mintha zuhogva Valami vak malom zokogna. Égő agyam alatt a mélyben A szívem zakatolt az éjben. A vérem […] Olvass tovább
Jöjjön Kálnoky László: A műfordító halála verse. Egyre gyakrabban látom képzeletben, milyen leszek húsz évvel öregebben: ütött-kopott, őszes-kopasz, sovány; egy eszpresszó a dolgozószobám, ott körmölök a koffein eufóriáját zabálva, s meszesedő érfalaim figyelmeztetnek a halálra. Mégsem agyszélhűdés, embólia leselkedik rám. Furcsább lesz a végem: szilánkra kell annak hasadnia, aki fordított teljes életében. Ha meghalok, fakadjatok […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes verse. Európa csendes, ujra csendes, Elzúgtak forradalmai… Szégyen reá! lecsendesűlt és Szabadságát nem vívta ki. Magára hagyták, egy magára A gyáva népek a magyart; Lánc csörg minden kézen, csupán a Magyar kezében cseng a kard. De hát kétségbe kell-e esnünk, Hát búsuljunk-e e miatt? Ellenkezőleg, oh hon, inkább Ez […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Egy város leírása verse. A mord Merkurius szárnyain repűltem, A Fekete tenger partjára leűltem. A habok mormolva verik a kőszirtot, De ezek csúfolván, melyet ki nem irtott Még a dühös habok mérgek s irígységek, Ámbár akármeddig tartott dühösségek. Nem messzire láttam ott egy roppant várost, Sok szegény királynak igen nagyon károst, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Ákácokhoz verse. Száz göbbedő odvas falunkba’ homokot kötözni magunkba’ – ákácok, vigyázzunk magunkra! – az úri szélben ez a föladat. Zizegni minden bizalomra keserülő e marxi munka, de kössünk, kössünk lágyan zsongva, a homok elfut, a föld megmarad. Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa? Nem sors az egyes ember sorsa! Fogom én, […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Ősz című verse. Mért van, hogy a szivem Csupa, csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú hervadását A virágos rétnek. Siratom halálát Égő forró könnyel… …Csicsergő madárdal Tavaszi virággal Csak mégegyszer jöjj el! Köszönjük, hogy elolvastad Dsida Jenő költeményét. Mi a véleményed az Ősz írásról? Írd […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A nap verse. Mi az a nap? mi az a nap? Nem is nap az tulajdonkép. Ugyan mi hát?… hát semmi más, Mint egy nagy szappanbuborék. Valami óriásfiú Kifúja reggel keleten, S szétpattan este nyúgaton. – És ez minden nap így megyen. Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor: A nap költeményét. Mi a […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Ez a nap is verse. Ez a nap is, Mint a többi. Elmúlt. Vége. Ez az est is, Mint a többi. Eljött. Béke. Szerény béke, De hálával Veszem ezt is, Jó pihenni, Ha az ember Csatát veszt is. Furcsa béke: Hallgat, talpig Feketében, Mint egy titkos Esti virág, Mely az ében Alkonyatban […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Újévi jókivánságok verse. Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre? Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját, őszre fehér új kenyeret, diót, szőlőt, almát. A fiúknak pléh harisnyát, ördögbőr nadrágot, a lányoknak tűt és cérnát, […] Olvass tovább
Jöjjön Debreczeni József: Anyanyelvem verse. Debreczeni József: Anyanyelvem E csupaszívet, e hívón hangzót, E gazdagot, kit kincse felvet, Ezt a játékos, zengõ harangszót, Ismerem-e vajon e nyelvet? Balassa vallott, Vajda verselt, Dózsa kiáltott, Mikszáth írt ezen; Arany tündöklött, Csokonai perzselt; Értem-e már, vagy még csak élvezem? Szonett harmata, balzsamír, Gondolat kelyhe: kegyszer, Anyám éneke: anyanyelvem […] Olvass tovább