in

József Attila: Ákácokhoz

Hirdetés

Jöjjön József Attila: Ákácokhoz verse.

Száz göbbedő odvas falunkba’
homokot kötözni magunkba’
– ákácok, vigyázzunk magunkra! –
az úri szélben ez a föladat.

Zizegni minden bizalomra
keserülő e marxi munka,
de kössünk, kössünk lágyan zsongva,
a homok elfut, a föld megmarad.

Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa?
Nem sors az egyes ember sorsa!
Fogom én, lám kötöm ujjongva,
a jó fa zúg, az édes táj dagad. –

Recseg az ég odvas falunkba’,
csikorogva hordja halomba
tört águnkat, csörög a lombja, –
de meleg földet fogunk föld alatt.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét.

Mi a véleményed az Ákácokhoz versről?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

József Attila: Kukoricaföld

József Attila: Nyári délután a szobában