A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső – A nagy bérházba történt valami verse. A nagy bérházba, hol kőrengeteg sorvasztja el az izmos életet, hol a szegény fáknak köves ugar jut s mind kétségb’esve nyujtják égre karjuk, hol a szobák vak mélye zúgva mormol, hol otthonos a bűz, zaj és piszok, por, hová a gyárfüst vastagon terül, hol kis […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: A dolgozókhoz verse. Kőmívesek, kik hordjátok a téglát, Hogy égbe törjön torony és tető, Ugye, tudjátok, hogy szent a verejték, Hogy minden nagyság abból eredő? Lakatosok, kik zárakat csináltok, Melyek megőrizik a kincseket, Ugye, tudjátok, hogy a nyitja hol van Annak, hogy ínség és nyomor lehet? Asztalosok, kik fúrtok és faragtok, Hogy […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Én nem tudom verse. Én nem tudom, mi fenyeget az estek csipkés árnyain; mint romló halról a legyek, szétszállnak tőle álmaim. És nem tudom, mily dajkahang cseng a szivembe csendesen: nyugodj, hiszen csak este van s mitől is félnél, kedvesem? Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Én […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Zsoltár férfihangra verse. A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bünös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az őszi rózsák verse. Proletár-lyányok: dér-esettek, Mágnás-parkokban őszi rózsák. Hogyha nem szeretnek, lakolnak S lakolnak, hogyha már szerettek. Ha sok az álmuk, fonnyadoznak, Hogyha kevés, kidobják őket. Krizántém helyett pótvirágok Gomblyukában a gazdagoknak. Őszi rózsák: proletár-lyányok, Irisz is volt hamupipőke, S pórvirág volt a krizántém is. Lesztek ti még csodavirágok. Köszönjük, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Legyen álmod… verse. Takaród hadd igazítsam, Puha párnád kisimítsam, Legyen álmod kerek erdő, Madaras rét, bokor-ernyő. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét. Mi a véleményed a Legyen álmod… írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Ezeket érdemes elolvasni! Áprily Lajos 5 remek verse. Fegyverszünet A sorsom, vén ellenfelem, fehér zászlót békülve lenget. Úgy küldi át fegyvertelen követét: a nyárvégi csendet. Apadt vizünk is vész után felejti záporok haragját: átszűrve sűrű lomb-szitán finom zenével zsong a nagygát. Itt nincsenek hangos viták, babonás, tiltó öv határol. Csak a halott jezsuiták járnak át […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Földanyánk verse. Ha majd az égi mezőkre megyek, A nagy pusztára, hol a tejút vár rám; A tejút, az örök szittya sereg, Kései, tépett igricére várván, Ha majd az égi mezőkre megyek, Megdobban-e a vén rög, a magyar, A tiszai táj fog-e sírni értem? Mert megdöfött sok átkozott agyar, Mert rónáitól olyan […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Litánia verse. Az én koromban: zörgött az egekben a gépek acélja. Az én koromban: nem tudta az emberiség, mi a célja. Az én koromban: beszéltek a falban a drótok, a lelkek. Az én koromban: vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek. Az én koromban: öngyilkosok ezrei földre borultak. Az én koromban: méreggel aludtak el a […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Az időnek verse. Idő, örök öreg, ki messze, fenn A végtelen szikláján ülsz magad S csak nézed hallgatag, vén bérceken, Hogy az eón, az év, a nap halad. Csak nézed, hogy a tenger és a könny, A vér és víz hogy árad és apad, Csak nézed, hogy vív a fény és a […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Őszi dal verse. Elmentek már a madarak, a fecskék Csak mi maradtunk itt: én és az ősz. Szép álmomat a lelkemből kilesték Csapongó vágyaim, hogy visszajössz. De elmentél, veled a nyár, az álmok. Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken. A hervadásban elmerülve állok, És fáj az ősz, a bánatom, a […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert – A láthatatlan lobogó verse. Konok hűséggel hordozom az úttalan bozótokon. Seb a vállamon és seb a markomon, de fogom, viszem és megtartom. S fogcsikorgatva hirdetem: nem ért véget a küzdelem! Mert valami még megmaradt. Görcs zsibbasztja a markomat, de markomban még itt a Szó: a láthatatlan lobogó! Ereklyém. Kincsem. Fegyverem. Magosra […] Olvass tovább