A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula – Idegen ágyon verse. Idegen ágyon fekszem, Megrontó lázban égve. Idegen kép mered rám, Primitív, ócska, barna. Porlepte zöld dívánon Hever néhány írott lap: Mind töredék. Már vár, rám vár az este, Mikor idegen árnyak Borítják be az ágyat. Feketén, feketén, Mint halotti terítő. Ha most, most jön a vég! …Csak egyszer, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Augusztusi reggel verse. Kékül az ég,az éjjel haldokol, pihennek a házak még csendben alva, de már lángol,vörös az égnek alja, és égni kezd az óriás pokol. Az ember ébred- a láng sustorog – fájdalmasan liheg,kikél az ágyból, beteg a fénytől, nincs nyugalma, lángol, fejét paskolják a lángostorok. És nő a fényár, zúg […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – A szegény jobbágy verse. Életkép a multból Széles országúton andalog a jobbágy, Végzi keservesen vármegye robotját. Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét, Annak terhe alatt nyikorog a kerék. Tántorogva ballag a két kajla sőre, Alig tetszik rajta, hogy mozog előre, Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék: Hány ízben hozott már és hány […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula – Kérdés verse. Nagy ismeretlen, ó mondd meg nekem, Magányos-e a szörnyű végtelen, Egyedül állasz a világ fölött, Mint óriás rab, örök számüzött? Mikor teremtő szent láz tüze éget, Nem kutatod-e át a mindenséget, Hogy valakire lelj, aki megért S veled csodálja lelked remekét? Nem dobban-e meg óriás szived, Mikor szavadra egy világ […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Petrovics ítél verse. Az apja szerb, az anyja tót – De örök vizek ringatták mienkké A roppant óceánjáró hajót. Jött a Vér ködös partjai felől, S a Lélek végtelenjébe veszett. Árbocán magyar zászló lebegett. Mi az, hogy szerb? Mi az, hogy tót? Mi az, hogy faj? Mi az, hogy vér? S mi […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Történelmi lecke fiúknak verse. Hóditották ez országot Derék, lelkes, úri szittyák, Jóttevői szegény népnek: Iskolában így tanitják. De nem így volt ezer évig, Munkás embert ág is húzta, Egy-két ezer úr kötötte Millió jobbágyát gúzsba. Magyarország dús ország volt, Van termése, kincse, vadja, De amit a bús nép szerzett, Víg uraság […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az igazi szó verse. Ady Endre: Az igazi szó Hogy telik erőből, Úgy adta az Isten, Megértem és kibirom, Ami vérlik itten S lesz utána szóm. Kosarazott szájjal, Lefojtott tüdővel Mégis, most is azt hiszem: Elmondok idővel Kegyetleneket. Valamikor jó lesz, Jó lesz megszólalni, Csúf, nagy özön-vér után Jön sok galamb, talmi […] Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos – Májusi vers írása. Kassák Lajos – Májusi vers Ahol én születtem virágok nem voltak. Ahol én felnőttem, madarak nem voltak. Ahol mostan élek, tűzrózsák ragyognak. Ahol most dolgozom, ércrigók dalolnak. Fejem fölött nagy vörös csillagok. Álmomban is védenek vaskarok. Szeretlek én, Angyalföld, új hazám, dicsértessél, szép május hajnalán. Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
Jöjjön Varró Dániel: Szösz néne verse. Fönt a Maszat-hegy legtetején, ahol érik a Bajuszos Pöszméte, és ahol sose voltunk még, te meg én, ott ül a teraszán Szösz néne. Ott ül a teraszán, vénkora tavaszán, néha kiújul a köszvénye. Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin, szimatol körülötte az öszvére, hogyhogy sohasem tetszik berekedni a nagy […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Augusztusi ég alatt verse. Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? – a cirpelő mezőn Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillagtestvér fény… be szép volt! S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold, – Szelíd, ezüst kar – s átölelni jön, Emelni lágyan, véle lengni fönn, Hol égi súlyt az éther […] Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos: Egy fényképem alá verse. Nem szeretek tükörbe nézni, nem kívánom látni, mi épül, mi omladozik rajtam. Fényképész barátom rávett, álljak a gépe elé. Ez vagyok hát, amit a kép mutat, állapítom meg csodálkozón. Egy ember, kegyetlenül megformált ember furcsa kalappal a fején. 80 évesen. Megtöretlen. Igazi csavargóhoz, vadnyugati farmerhez, vagy a kiközösített […] Olvass tovább
Jöjjön Hamvas Béla – Egyszer verse. Mindig csak egyszer Mindig először, mindig utoljára. Nem törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság. A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak […] Olvass tovább