in

Tóth Árpád: Augusztusi ég alatt

Jöjjön Tóth Árpád: Augusztusi ég alatt verse.

Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? – a cirpelő mezőn
Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn
Csillant egy csillagtestvér fény… be szép volt!

S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,
– Szelíd, ezüst kar – s átölelni jön,
Emelni lágyan, véle lengni fönn,
Hol égi súlyt az éther könnyedén hord…

S a sóhajunk, a fájó földi sóhaj
Szivünkből úgy szállt, mint finom homok
Szitál alá a tűnő ballonokról,

S ajkad lezártam egy oly hosszu csókkal,
Hogy addig mennybe értünk, s angyalok
Kacagtak ránk az égi balkonokról…

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: Csak látni akarlak

Latinovits Zoltán verset mond: Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség