A versek oldala
Jöjjön József Attila: Hozzá verse. Arany hajad, mint a nap sugáraVet fénykévét ruhácskád fodrára.Reng ruhádban a karcsú termeted:Rózsaszálon a gyémánt permeteg. Szemed a mély tenger csillogása,Égen földön nincs, nem akad mása.Ha engem látsz, lecsukod csendesen,Sugaráért od’adnám életem! Lelked nyájas holdsugár az éjben,Ringatózik mély tenger ölében.Óh! előlem felhők takarják el!S ha várok rá… eltünik – a […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Csak csendesen verse. Testvér, csak lábujjhegyen jer velem, csak nagyon halkan, nagyon csendesen. Amerre járunk, ne rezzenjen egy kis levél se meg, ma lelkem olyan mint a tó: legkisebb rezzenéstől megremeg. Gyere a templomunkba: a bükkerdő ma vár, a Csend harmóniája ott megint a lelkünkbe talál. Gyere velem… csak szótlanul, csak csendesen, […] Olvass tovább
Jöjjön Lackfi János: A nőci, ha negyven verse. A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje, a nőci, ha negyven, aligha riszál, a nőci, ha negyven, már taxikat int le, és áll körülötte az éjjeli bál. A nőci, ha negyven, a ráncai szépek, és lányos a lába, hisz fitneszezik, ügyel vonalak, szinek egyvelegére, és ötletes […] Olvass tovább
Jöjjön Csorba Győző: Öregek verse. Hószakállúak, jóságos szeműek, kicsi koromtól nagyapák, kikben – úgy hittem – bölcsesség tanyázik és minden bűbájt értenek, hószakállúak, s kiknek nincs szakálluk, őszfürtűek vagy kopaszok, már azt is látom, mikor elmerengnek a játszótéri padokon, azt is tudom már (őszfürtű ugyancsak), hogy nem a derű tündököl arcukról, nem a békesség szemükből, […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Mese a szerelemről verse. Hol volt, hol-nem-volt országhol-nem-volt közepénvolt egy hol-nem-volt tölgyfa.S a tölgyfa tetejénélt egy világszép leányka,s egy világszép legény.S mert égig ért a tölgyfa,az égben laktak ők,tükörfalú szobábana két szép szeretők.A tükrök visszavertékrózsálló arcukat:ezerré sokszoroztákölelő karjukat. Hol-volt, hol-nem-volt ország…Ott élnek gondtalan,örökös szerelemben,örökké boldogan. Köszönjük, hogy elolvastad a Mese a szerelemről költeményt.Mi […] Olvass tovább
Jöjjön Nyulász Péter: Elmondom Anyunak verse. Mostantól május van, nemsoká vasárnap, gondoltam költök egy verset a mamámnak. Jól csengő, dallamos rímeket kerítek, megfestem velük a szivárványszíneket. Első az ibolya, aztán a kék, sötét és világos miként az ég. Füvek és levelek festenek zöldet, pitypangok sárgába felöltözködnek. Narancs a kertből a vízililiom, végül a piros, a […] Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály Balatoni félrevezető verse. A Balaton az egy kéklő nagy víz. Van körötte hegy, ménkő nagy, vagy tíz! A Balaton az vízből áll meg partból – A part a vízből kiáll és attól – kezdve van a magyar tenger. Átlábolhatod száraz sereggel. 2. Milyen magas hullám dördül! Ezt úgy hoztuk be – külföldről! […] Olvass tovább
Jöjjön Balassi Bálint: Ó, nagy kerek kék ég verse. Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája, Szép zölddel béborult, virágokkal újult jó illatú föld tája, Csudákat nevelő, gályákat viselő nagy tenger morotvája! Mi haszon énnekem hegyeken-völgyeken bujdosva nyavalyognom, Szörnyü havasokon fene párduc módon kietlenben bolyongnom, Tövis közt bokorban, sok esőben, hóban holtig csak […] Olvass tovább
Jöjjön Balassi Bálint – Búcsúja hazájától verse. Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, Ki keresztyénségnek viseled paizsát, Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, Vitézlő oskola, immár Isten hozzád! Egriek, vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokot veti, Istennek ajánlva légyetek immár ti! Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak, Azkiknek hátokon az […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Péntek verse. Az április megőrült, még nem sütött a nap, egy hétig folyton ittam, így lettem józanabb. Az április megőrült, fagyot suhint ma rád, egy író ír s hetente eladja a hazát. Az április megőrült, csikorgó hó esett, sokan már elfutottak s a szívük megrepedt. Az április megőrült, vonít a fagy felett, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A boldogság nyitott könyv, tessék, olvassák verse. Nem, nem igaz, nem, nem igaz, hogy Ádám volt az első gaz. ‘Sz azért nő alma, hogy szakasszon almát a férfi és az asszony. A földön annyi a jó dolog, hát mért ne lennénk boldogok? Az ember oly szelíd alak! Ha nem piszkálják, nem […] Olvass tovább
Jöjjön Ágnes Vanilla: Születésnapodra – József Attila születésének évfordulójára írt – verse. Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy […] Olvass tovább