A versek oldala
Szabó Lőrinc: MÁJUSI ORGONASZAG Az orgona kezdte! Szinte csobbant, mikor a kertben megcsapott: fűszere gázként gyűlt a roppant éj tavába, a völgybe, ahogy nyomta a párás ég: nehéz volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz, de mint tündér meglepetés lengett körül, mint álmodott hang vagy holdfényfátylas csillagok. Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt, mint […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol verse. Uram, a tél bevert a templomodba. Álltam vaspántos portádon belül s ámulva néztem botra-font kezemre sugárban omló fényességedet. Térdelt a nép, én álltam egyedül, úgy hallgattam, amit beszélt papod: „Ez világot szívedben megutáljad és úgy menj ki belőle meztelen –” Uram, te ezt így nem akarhatod. […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: A legszebb dalom Édesanyámnak verse. Fogok dalolni édes szerelemről Jövő napoknak bíbor hajnalán. Füvek, virágok mind reám figyelnek Bűvölten hallgat minden csalogány. A föld mámoros, mély álomba szédül S a dal csak zeng, csak zeng az ajkamon Kezem a lantnak aranyhurjain jár De mégsem ez lesz a legszebb dalom. Behatolok a titkos […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: 66 című verse. Most vagyok hatvanhat éves. Csak azért nem járok óvodába, mert köhö- gést kapnék. Csak azért élek, mert még nem hal- tam meg. Nem leszek öngyilkos, kivárom életem végét. Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Még egyszer Piros húsbarlang a szád, nézlek és nézel, elakad a szívem s érzem: már nem én akarom akaratomat. Piros, vérpiros remegés tested a fehér bőr alatt, idegen húsod rokoni hangon szólítja húsomat. Ha mi szólnánk, részegen is azt mondanánk, hogy nem szabad. Két néma tolmács dönti el, hogy ki vagyok és hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Örkény István: Leltár című verse. Örkény István: Leltár elemzése A Leltár szövege egyetlen lista. Tételeket sorol, ezekből (pl. „3 gomolyfelhő”) eleinte egy hangulatos tájkép kibontakozására számítunk, de megjelennek, majd ismétlődnek a baljós momentumok (pl. „1 kiáltás”), és az utolsó két tétel már tragédiát sejtet: („1 becsukódó ablak” és „Csönd”). Az egypercesek általános jellemzője:a groteszk […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Magda: Szonett című verse. Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák, és felrettentik lombjukon a csöndet, a síró felhők halkan rádköszönnek, fürge csikók zablájukat kioldják. Piros gyertyáit lobbantja az ünnep, a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják minden vízen feszülnek a vitorlák, torony körül vad csillagok keringnek. Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák álmos virágok […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Harangvirág, meggyfa verse. Harangvirág csöngettyűz, apró csengők nyelvelnek. Harangvirág a pohárban, mint a szelek viharában, békét kondít egeknek. Meggyfa: fehér menyasszony, kivirul minden tavaszon, nem tudja, miért fakasszon öntestéből virágokat, semmiből, magból világokat s ősszel veszítsen lombokat, csak növeszti méhnek, égnek, zümmögve nyarat ígérnek – súlyos mámornak, holdtöltének; s még jönnek a […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Biztatás Hét-pupu zivatar, felássuk a kertet. Ki dolgozni nem akar, gyümölcsöt se nyelhet. Hét-karu zivatar felmossuk a konyhát. Ki dolgozni nem akar, meghúzzuk a kontyát. Hét-fejü zivatar tanuljuk a leckét. Ki tanulni nem akar, vegyen más fejecskét. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Csak csont és bőr és fájdalom verse. / BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA 1 Látjátok, annyi szenvedés után most pihen e hűvös, barna test. Csak csont és bőr és fájdalom. S akár a megtépett, kidőlt fatörzs évgyűrüit mutatja, bevallja ő is gyötrött éveit. Csak csont és bőr e test. De most a nemzeté is […] Olvass tovább
Dsida Jenő – Ki érti? Szerettem volna adni, de nem volt: mit. – Szerettem volna kapni, de nem volt: kitől. Szerettem volna enni, de üres volt a tányér. – Szerettem volna menni de nem volt: hová. Szerettem volna halni, de a Halál kitért. – Szerettem volna élni, de nem volt: miért. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Egy jövő költő verse. Mikor majd a magyar kertekben Elfogyott az ember: a rózsa, Marad egy szent, szomoru legény S annak lesz még sírnivalója. Jövő legény, be irigyellek, Aki nótáját akkor zengi, Mikor a mi nagy, magyar átkunk Nem sínyli, hallja senki, senki. Olvass tovább