A versek oldala
Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni Szeretnélek még egyszer látni A kertben, ott a fák alatt, Hallgatni édes csevegésed, Mint gyermek, úgy örülni véled, Szakítva a virágokat. Szeretnélek még egyszer látni Homályos őszi délután, Kandallódnál a karosszéken, Ha mintegy elringatva, ébren Alszol, s álmodva nézsz reám. Szeretnélek még egyszer látni, Midőn úgy várod jöttömet, Megismersz […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Halotti beszéd verse. Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? … Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Tavaszköszöntő verse. Sándor napján megszakad a tél, József napján eltünik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog aki él. Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék. Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A merengőhöz verse. Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalúton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom verse. Mi kopog? Mi kopog? – Harkály vagyok, kopogok. Nem is tudom, mióta vár rám ez a diófa. Mi ragyog? Mi ragyog? – Hát nem tudod, ki vagyok? Béka vagyok, leveli, ki a fiát neveli. Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője verse. Jancsi bohóc a nevem, Cintányér a tenyerem. Orrom krumpli, szemem szén, Szeretném ha szeretnél. Velem nevetsz, ha szeretsz, Ha nem szeretsz, elmehetsz! Szívem, mint a cégtábla, ruhámra van mintázva. Kezdődik a nevetés, Tíz forint a fizetés. Ha nincs pénzed, ne nevess. Azt nézd, innen elmehess! Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi Öltözik a mező verse. Öltözik a mező, öltözik a rét is. Akármilyen késve, tavaszodik mégis. Szalagot kötöttek a füvek fejére, Előbújt a tücsök a rétek zenésze. Nevet a gólyahír sárga a mosolya, Mosolyától fényes, tükrös a pocsolya. Öltözik a mező, Készül a ruhája. A sok virágmintát most festik reája. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Reménytelenül verse. Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. Vas-színű […] Olvass tovább
Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél – bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Beszédre is tanítottál – szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Mentovics Éva: Az én anyukám verse. Szemed tükre mint a gyémánt, úgy tündököl, úgy ragyog… elmondtad már milliószor: legszebb kincsed én vagyok. Mesét mondasz lefekvéskor, simogatsz, ha felkelek, s hogyha néha úgy visítok, hogy az ég is megremeg, kifürkészed, mi a gondom, megtörlöd a szememet, hiszen tudod, mindent megold az anyai szeretet. Elnézted, ha […] Olvass tovább
Jöjjön Romhányi József: Irkafirka egy birkáról verse. Egy kényelmes birka unta, hogy nyomja az irhabunda. Úgy gondolta, hogy csak nyerhet, ha nem visel többé terhet. Éppen arra szállt pár moly, hát felkínálta loncsos bolyhát. – Gyertek, ti sok mafla, mind! Ez nem látott naftalint! Szólt a molyné: – Gyerünk, apjuk! Zabálhatunk tiszta gyapjút! – És […] Olvass tovább
Jöjjön Mentovics Éva: Tavasztündér verse. Varázspálcám suhogása felkelti a vidéket. A tél végi utazásra barátaim kísérnek. Varázsigém hatalmával elaltatom a telet. Az ágakra rásuhintva ébresztem a rügyeket. Virág nyílik ahol járok, ágak végén tipegek. Tündérszárnyam nyomában már ott virít a kikelet. Olvass tovább