A versek oldala
Jöjjön Áprily Lajos: Madarak zenéje verse. Kertünk ma hangos tengelic-tanya, az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó, csetteg, de már nótát indítana a barkás fűzön egy hevült rigó. A mandulafán víg szajkó rikolt. A zöld harkály ívelve látogatja fáink törzsét, de még egyet se szólt. Vajon milyen rémségre tartogatja az őrült tavaszi sikolyt? Köszönjük, hogy elolvastad […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Szalonka-les verse. Bükkcserje közt piros virágu mart, a mentén kékes esti köd lebeg. Hol barna bükkök némán ködlenek, álmos holló a szálerdőbe tart. A mogyorófa-barka megremeg: futó fuvallat, izgatott, zavart, felborzolja az álmodó avart s szitálva indul könnyű permeteg. Hat óra. Kürtszót küld egy messzi gyár. A rigó füttye halkul, egyre jobban. Rejtett […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Őszi rigódal verse. Megeste már a dér a bokros oldalt, fenn vadlúd-ék húz vadlúd-ék után. Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt, egy ritka lombú vadcseresznyefán. Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem, rég hallgat búbosbanka-, s gerleszó. Ha pártaian, s nem várja fészek-öl sem, miért szól még a megtévedt rigó? Tán június sugár-illúziója […] Olvass tovább
Sulyok Bernadett: Kutyaszeretet Úgy néz rám, hogy majd’ megszólal. Figyel minden porcikája. Tettre készen azt fürkészi, Hogy mit csinál a gazdája. Szemei csak úgy ragyognak. Azt üzenik, jöhet bármi, Kutyaszíve rajongással Fog minden nap hazavárni. Estefelé, amikor már Világunkba csend költözik, A kutyatárs az embere Mellé odagömbölyödik. Szavak nélküli jelzések. Nem kell más, csupán csak […] Olvass tovább
Gyulai Pál: A szarka és a gilice Egyszer a szarkához Gilice betoppan: »Taníts, hogy kell fészket rakni, Te tudod legjobban.« »Szívesen, hugocskám!« Dolgozik már rajta: »Csak így, csak úgy, csak, csak, csak,« Mindegyre azt hajtja. Szótlanul ott ülni Gilice is restel, Búgó hangján: »Túdom, túdom,« Beszélgetni kezd el. »Hát csináld, ha tudod!« Szarka mond haraggal, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Téli alkony előadása. Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Katonafiamnak verse. Én magzatom, szép katona fiam, Szíve vérével ír neked anyád, Mióta a császár kenyerét eszed Vörösbe fordult itthon a világ. Most készülünk a döntő nagy csatára, S ti lesztek ellenünk majd a sereg, Ha ráuszítanak önnön véreidre: Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek. Az anyaföldnek most zsendül a […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső Kedves verse. Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál, álarcodat magadra szoritod, s nem tudja senki, hogy voltál titok, hogy voltál nékem ismeretlen oltár. Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva, élő titok egy még nagyobb titokba. Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz, napos, ártatlan, fáradt, graciőz, kis fákkal és kis bárányfellegekkel és […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Volna még verse. pedig volna még volna még valami mondanivalóm a nyíló nárcisz- mezőkről például az alkonyi szélben riadtan lobogó hegyi füvekről a hegyekről a folyókról égről földről a tengerekről az óceánok alatt vergődő tűzhányókról a szerelem végtelen napéjegyenlőségeiről amikor az idő is ellankad mint a patak ha szomját oltja benne a […] Olvass tovább
Kovács Barbara : Kutyakaland Tegnap, hogy az utcán hazafelé mentem, nem tudtam, a szembejövők, mért bámulnak engem! Léptem szaporáztam, néha meg-megálltam, a rám tekintők mosolyát igencsak furcsálltam. Hónom alatt gördeszkámmal egyre csak ballagtam, magamon lopva végig nézve: mi furcsa van rajtam? A cipőm bekötve, dzsekim félig nyitva, sálam itt-ott kilóg, ez tán csak nem furcsa? […] Olvass tovább
Jöjjön Kovács Barbara: Ma rossz leszek verse. Ma rossz leszek. Elhatároztam. Senkinek nem köszönök. Az oviban verekedni fogok, meg egy tányért összetörök. Zsuzsi haját meghúzom, Laci rajzára odafirkálok, a várat feldöntöm, lehet, hogy ezért majd sarokban állok, de ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha, fog majd csodálkozni az egész óvóda! Foglalkozás alatt […] Olvass tovább
Kovács Barbara – Középsősök búcsúja a nagyoktól Igaz, hogy a labdát tőlünk sokszor elvettétek, Mégis sajnáljuk, hogy innen majd elmentek. Igaz, hogy a csúszdáról sokszor elzavartatok, Mégis jó volt játszani veletek, ti nagyok. Igaz, hogy a kisházat mindig elfoglaltátok, Mégis ti voltatok, a legjobb barátok. Igaz, hogy a körbe sose engedtetek, Mégis nagyon jó volt […] Olvass tovább