A versek oldala
Kovács Barbara: Levél a szélben Egy kis huncut szélgyerek falevelet kergetett. Összevissza kavarta, feldobálta magasra. Rászórta a fejemre, leráztam én nevetve; feldobáltam, fel az égbe, kapaszkodjon meg a szélbe! Ősz mondóka Kinézek az ablakon, Falevél egy nagy halom! Már a földet takarja, A szél összekavarja. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor vers a boldogságról. `A férfi` Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém simuló testedet, csókolnám minden részedet. Ha minket földbe letesznek, Ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. `A nő` Hidd el, ha egyszer meghalunk, föl a felhőbe suhanunk. Vének leszünk és ráncosak, de szívünkben virágosak. Nagy felhő-hintánk csupa […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Judit verse. Fosztja az ősz a fákat, hüvösödik már, be kell gyújtani. Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, mint a hajdani hidegek idejében, még mikor, kedves, nem öleltelek, mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy nem vagyok veled. Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ s félelmetesebb. Ha varrsz, se varrhatod meg közös […] Olvass tovább
Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben Búza, búzakalász! véle szél hadonász: hajlik, lengedezik, amíg cseperedik. Búza, búzakalász. Színe még nem arany: mint a fű, csak olyan. Szerte búzamező zöld színben repeső, – színe még nem arany. Amíg érik a mag, lassan, jó nap alatt, – könnyű kis pipacsok szirma, lángja lobog, amíg érik a mag. Messze […] Olvass tovább
Jöjjön Király Gábor: A rögök verse. Ha éltél már földbe vájt putriban, s ettél a családdal lopott pörcöt, elmondhatod, szerelmes fiam, meglelted, hol lakik az ördög. Mikor a lányod lázasan köhög, s hideg vized van gyógyszerek helyett, s az oltárkép is a szemedbe röhög, nem kérded többé a miérteket. Ha mit tegyél hogy élj, nem […] Olvass tovább
Jöjjön Devecsery László: Felhő-játék verse. Kinn a réten, nyári réten, nyár-délután, könnyű szélben, hanyatt fekve, álmodozva, néztem fel az ég-magasra. Felhők jöttek, felhők mentek, játszottak, mint a gyerekek: fogócskáztak, felnevettek, azután meg tovább mentek. Tovább mentek, messze szálltak, formát formára formáltak! Jött egy sárkány: lángot lelve, szél-játékban ellehelte… Hullámzott mögötte tenger: hajó rajta, de nincs […] Olvass tovább
VÁNDORÚTON Amióta anyám kezén vezetve megtanultam a lépést és ordas sziklákon csodák világa felé ûzött a vágyam, járom az utat külsõ és belsõ törvény parancsa szerint; porban poroszkált, iszapot kavart, köveken vérzett a lábam, de visszafordulni a ködön át sehonnan, sohase vágytam, sorsot terelõ járatlan utakra lobogó vér tüze vitt. Ám az élet egyre többször […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! verse. Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém Eredj, ha tudsz… Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj… Szállj mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár, magasából a mérhetetlen égnek kémleld a pontot, hol fészekrakó vágyaid kibontod. […] Olvass tovább
Mutatjuk Zelk Zoltán Varázskréta versét – ismered? Zelk Zoltán: Varázskréta Ismerek egy öregasszonyt, igazat mondok nem tréfát ― aki egyszer a tavasztól elkérte a varázskrétát. És azóta mint a tavasz, hegyre-dombra és mezőre, ő is virágokat rajzol kemencére, terítőre. Lehet ősz is, jöhet tél is, olyan csudát tud e kréta, szarkaláb és gólyahír nő, sárgállik […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Ki viszi át a szerelmet verse. Nagy László: Ki viszi át a szerelmet Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök verse. Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Ha jön az ősz verse. Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Eljössz-e akkor simogató szóval, mikor a lelkem többé nem nevet, s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget, hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket, amiket egyszer én mondtam neked? Ha akkor eljössz: áld’ni fogom […] Olvass tovább