A versek oldala
Jöjjön Petőfi Sándor: Dacos leány verse. Dacos leány! Hagyd megcsókolni magad, Hagyd átölelnem derekad. Nap megy nap után, S ha napjaid elhaladnak, Maradsz magadnak. Száraz derekad Majd senki meg nem öleli, Csak a koporsónak deszkája, S halvány ajakad Más nem csókolja, csak a sír férgei… Gondolj reája. – Mit érzesz, Nem rendül meg szived? Nem […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc – Veszteség verse. Itt epedett, itt dőlt kebelemre a mennyei lyányka, Itt szívta ajkamról szép tüzem égi hevét. Néma vagy ó boldog szerelem! mondá vala Phoebus, S karjai közt kegyesem hirtelen elragad . Mit használ nekem, ah, s feldúlt örömimnek azóta, Kínom mélye felett hogy dalom árja csapong. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Feleségemnek… verse. Megszoktalak, akár a levegőt, bármerre nézek, mindenütt te vagy, szekrényem alján, a fiókjaimban, az agyvelőmben, és nem veszlek észre. De múltkor este, amikor bejöttél szobámba, s mondtál valamit nekem, sok év után egyszerre ráocsudtam, hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve ámulva néztelek. Szemem lehunytam. Ezt hajtogattam csöndesen magamban: “Megszoktam őt, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Fénylik a tenger verse. A Gondviselés barátjának Sohse hittem, hogy dolgainkat Rossz szemével igazán látja, Mégis: Beszéljen a Gondviseléssel, Ha a Gondviselés barátja. A Gondviselés okos isten S talán őt is gonddal cipelte. Mégis: Viseli annak is a gondját, Aki minden bentről kiverve. A Gondviselés még hínárzik Lovas lábainak alatta, Mégis Már […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Nem játszom tovább verse. Hunyok, de nem kell a hunyósdi, Pedig érkeznek szép szavak. Nem játszom tovább, bánom is én, Hogy ťfölŤ, ťcsittŤ, ťszabadŤ, ťnem szabadŤ, Bánom is én, bánom is én. Nem akarom, amit akartam, Nem akarom, aki akar S a gyűlölőket bánom is én, Engem most szent közöny takar, Bánom […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A marandóság városában verse. Vajjon igaz, hogy Debrecenben A Maradandóság lakik? Én a Mulandóság fia vagyok S azért siettem most ide, Hogy megkeressek valakit. Itt kell, hogy éljen valahol még, Csak elrejtik évek s falak, Gyöngyvirágosan Seszta-bort iszik, Lecsacsizza az Életet, Leányt űz vagy verset farag. Szulamit és Szaffó az álma, Vídám […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád – A föld alatt verse. Fénytelen élet. Egyre többször Fog el a dermedt hangulat, Hogy tán nem is a földön élünk Mi már, hanem a föld alatt. Egy összedőlt, fekete tájon, Melyet egyszer a vad idő Iszonyú mélységekbe rázott, S azóta egyre süllyedő. Veszett katasztrófák suhognak, Bús vizek, tornyos lángvihar, S az […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő Megbocsátod-é? verse. Szél vagyok. Megbocsátod-é, hogy port hintettem égszínkék szemedbe? Nap vagyok. Megbocsátod-é, hogy leperzseltem hófehér karod? Ősz vagyok. Megbocsátod-é, hogy ingválladra tört levelet szórtam? Fű vagyok. Megbocsátod-é, hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat? Víz vagyok. Megbocsátod-é, hogy áztattalak forró könnyesőben? Árny vagyok. Megbocsátod-é, hogy véletlenül arcodra vetődtem? Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Őszi beszélgetés verse. Nézem a pöffedt Holdat, mily sárga Bánattal töpped Az őszi fákra: Hamuszín tarló, Üres berek Fölé lehajló Vaksi öreg. Hej, égi testvér, Didergő bolygó, Tüzet keresnél, Vén, őszi golyhó? Lenyomva orcád Földhöz közel, Bámulod holtát, S nem hiszed el? Vagy csöndes őszbe Halkan leszállván, Megbújni jössz-e A bús Föld […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz. Hallgasd meg a verset Sinkovits Imre előadásában. Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Megvídító orcácskádat, Csókra termett kerek szádat Ha a számhoz szoríthatom, Zsuzsiét nem csókolgatom. Óh, hogy kótog a kebeled, Melyben szívemet viseled! Óh, milyen szép az ajakad S […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Tatjána írt verse. Tünedező alkonyvilágnál Olvasgatom a levelet… Tatjána sír, sirat egy titkot Egy vágyat, amely elveszett. Úgy fáj nekem az, amit ő ír, Könnye az én szívemre hull… …És mégis, mégis levelének Ujjongok mondhatatlanul. Kis levelét kibontom százszor… Tatjána sír, gúnytól remeg… Oh, kinyilott, szűz leányálom, Mennyivel tartozom neked!… Tatjána sír,…Van még […] Olvass tovább
Dsida Jenő Nagypénteki ima című versével emlékezünk meg a kereszténység megváltójának kereszthaláláról. A hívők szerint Jézus Krisztus harmadnapra feltámadott. Uram, csúfoltak, Kínoztak Téged Aki szerettél Minden szenvedőt. Szegekkel vert a Világ keresztre, Aki mindig csak Vigasztaltad őt. Mi jót is tettem Én a világnak, Sok-sok napomon? Csúfolnak? Kínoznak? Szegeznek engem? Mért panaszkodom? Uram, bocsáss meg! […] Olvass tovább