A versek oldala
Kiss Kálmán „Szonett ballagóknak” című verse az egyik legszebb és legmeghatóbb ballagási költemény, amely a búcsúzás pillanatának ünnepélyességét és érzelmi gazdagságát ragadja meg. A szonett a ballagókhoz szól, akik számára ezen a napon minden fénylik, az ünnep, a szó, a könny, a mosoly és a virág is nekik szól. A vers a közösség összetartozását, a […] Olvass tovább
Pilinszky János: Tilos Csillagon Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál. S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csittítsd a szenvedést, csukott szemmel […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Nocturnum Végtelenűl únom szünetlen zártságomat egy férfi-testben, percre sem múlik jelenléte, közös ágyban kell hálnom véle, érzem melegét, nyirkát, végig lábujjától hajgyökeréig, beleinek kacskaringóit, hím-rönkjét, meddő mellbimbóit, tüdő-tömlője tátogását, változékony szívdobogását, zsibbadt s hegyes fájásait, gyönyöre villanásait, szomjazását és éhezését, zsákként telését-ürülését, s benn ahány érzés, eszme kel, tudnom kell, bár nem érdekel. […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Séta közben Jó volna csöndben, egymagam, úgy élni, békén, boldogan, mint a pipacs vagy ott alább a margaréta, a szarkaláb, – jó volna egy kis tanyai ház előtt őrt állani, nyurga akác, és megborzongani, szótlanúl, ha az égre éji vihar vonul, és reggel a fénybe kéjesen belemosni millió levelem. Jó volna szállni, ameddig […] Olvass tovább
Babits Mihály „Psychoanalysis Christiana” című verse a lélek tökéletlenségét, az isteni ítélet elől való menekülés hiábavalóságát és a szenvedés megtisztító erejét tárja fel. Babits Mihály: Psychoanalysis Christiana. Mint a bókos szentek állnak a fülkében kívülről a szemnek kifaragva szépen, de befelé, hol a falnak fordul hátok, csak darabos szikla s durva törés tátog: ilyen szentek […] Olvass tovább
Tóth Árpád „Erdőben” című verse a természet csendjét, a fák derűjét és a nap örök fiatalságát festi meg, mély békét és időtlen elmélkedést árasztva. Tóth Árpád – Erdőben Körül Minden csendesen, eltelten örül. A napsütés vidám S a forró, sárga ragyogásban Minden vén tölgy egy víg, élő titán: Emeli barna karját Frissen az áldott égbe, […] Olvass tovább
Weöres Sándor „Akik megtalálnak” című verse mély gondolatokat fogalmaz meg a célokról, hitről, szerelemről és az élet-halál körforgásáról, egyszerre személyes és egyetemes hangon. Weöres Sándor: Akik megtalálnak. Én keresem a célomat: célom engem majd megtalál. Én keresem a hitemet: a hitem is majd megtalál. Én keresem a szívemet: a szívem is majd megtalál. Keresem azt, […] Olvass tovább
Móra Ferenc: Kertem alján Kertem alján Lombot ontva Vén akácfa vetkezik, Ablakomba Búcsút mondva Nyújtogatja ágkezit. Ha szökellő Őszi szellő Simogatja sudarát, Gallya rebben, Halk zörejben Sírja vissza szép nyarát. Puszta ágad, Bármi bágyadt, Bármi búsan bólogat: Vén akácom, E világon, Nincsen nálad boldogabb! Viharával, Nyomorával, Átaluszod a telet – Új virággal, Lombos ággal Kelteget […] Olvass tovább
Csanádi Imre: Szüret után Pihen a prés. Mustszag bódít. Zenél a csönd, hallgatom. Szőlőszem és részeg darázs hempereg az udvaron. Olvass tovább
Az öregedés bölcsessége: Weöres Sándor 66 című verse Weöres Sándor a magyar irodalom egyik legzseniálisabb és legsokoldalúbb alakja, akinek költészete a játékos gyermekversektől a mély filozófiai magasságokig terjed. Kései korszakának egyik legmegrázóbb és legtisztább darabja a 66 című vers, amelyben néhány sorba sűríti az idős kor tapasztalatát, a testi hanyatlással való szembenézést és a belső […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc „Lóci óriás lesz” című verse egyszerre humoros és elgondolkodtató látlelet a gyermeki világról és a felnőtt-gyerek kapcsolatokról. Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: – Lóci ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobta […] Olvass tovább
Zelk Zoltán „Feltámadás” című verse az 1956-os forradalom tragikus eseményeinek hatására született meg. A költő sorai a fájdalom, a gyász és az emberi szenvedés mélységeit tárják fel, miközben a hősies áldozatot és a szabadság iránti vágyat is megörökítik. A versben a halottak és az élők iránti tisztelet egybefonódik a feltámadás ígéretével, ahol a véráldozat nem […] Olvass tovább