A versek oldala
Kovács Barbara „Sír a felhő” című verse játékos könnyedséggel idézi meg az esős napok hangulatát. Az esőcseppek és a tócsák nemcsak a természet részei, hanem a gyerekek számára önfeledt szórakozást is jelentenek. A ritmusos sorok és a fülbemászó rímek garantáltan mosolyt csalnak az olvasók arcára – olvasd el, és idézd fel a saját gyermekkori esős […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A puszta, télen verse. Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő: Csiga verse. Ez itten a csigaház, melyben a csiga tanyáz. Ő nem Pali, se Zsiga, csak egy névtelen csiga. Nincs a házán emelet, víz, se hideg, se meleg. Nincs házmester, kapupénz végett nem nyúl itt a kéz. Nincs villany, se lift, se gáz, ilyen egyszerű a ház. S mert ily csöpp a […] Olvass tovább
A gólyák csodálatos utazása – Bartos Erika meghitt verse Bartos Erika verse, a „Kelepelő”, kedvesen és egyszerűen mesél a gólyák életéről, mindennapjaikról és évszakokhoz kötődő vándorlásukról. A ritmusos sorok játékosan mutatják be a természet szépségeit, miközben gyerekek és felnőttek számára is élvezetes olvasmány. Olvasd el, és merülj el a gólyák világában! Bartos Erika: Kelepelő Kelep-kelep, […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes egyik legkedveltebb és leggyakrabban idézett verse a Névnapra. A vers egy gyermeki örömteli és lelkes köszöntő egy névnap alkalmából. A gyermek a névadónak minden jót kíván, és azt is megígéri, hogy megrendeli számára a tavaszt, a virágot, a lombnyílást és a gyógyulást. A Névnapra egy gyönyörű és szívmelengető vers, amely a szeretet, […] Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos: Mesteremberek verse. Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába s akik most ájultan hevernek a tenderek fenekén, napos hegyeken és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban. A kék fimramentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák… De mi már […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Búcsú című verse. Emlékednek végső foszlányát, Ledöntött bálvány, eldobom, Egy sóhaj és Isten hozzátok, Szerelmes, lázas, balga álmok, Lelkem továbbszáll szabadon. A szerelem szép világától Megtörve, fájón búcsuzom. Elrablá tőlem ifjuságom, De elhagyott tündér-világom Búcsuzva meg nem átkozom. Búcsuzom. – A szerelem lángja Addig tart, míg az ifjuság. Sírján a meghalt ifjuságnak […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő – Szeptember 12. verse. Szeretem a plajbászt hegyezni Az arcom könyvvel meglegyezni Az órámat felhúzni lustán Cipőkenést nézni az utcán Esőben az ablakhoz állni Egy gyufaszállal elbabrálni Fiókban semmiért kutatni Ismeretlennek tüzet adni Nyakkendőt kötni Fésülködni A kalapom kefélni Élni. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Erdei csönd verse. Az erdő arcot cserélt. Tájai vonzottak már, színváltozásai s nem a képzelt kalandok. Ami csak gyönyörű volt benne és ami nagy, sorra tárúlkozott. Legjobban a nyár tetszett, a fény százezer nyila a sötét bozót alján, fent meg a zöld lomb végtelen hullámtorlasza, a rab gomolygás. A vén fák alatt […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: UJJÉ-!-VI MESE verse. Mesét mondok, dí-dá-dú, egyszer volt egy százlábú. Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki 1-1 lába. Egyik csupa kulimász, a másikkal magyaráz, harmadikkal zongorázik, negyedikkel falra mászik, ötödikkel mutogat, hatodikkal cukrot ad, hetedikkel krumplit hámoz, nyolcadikkal […] Olvass tovább
Karinthy Frigyes: Halott Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár, És kínálja borral a tél, – De én már tudom, miből él a halott: A halott könnyekből él. A halott fekszik a sír fenekén, Ahol nincs se tél, se nyár: És sárga az arca s a szeme süpped És fekszik és könnyre vár. És fekszik és […] Olvass tovább
Iványi Mária: Kicsik búcsúja Búcsúzik a kiscsoport is, Nagyfiúk és lányok! Játék közben mese közben Gondolunk majd rátok. Ti se felejtsétek soha Régi óvodátok! S kukkantsatok be-be néha Mikor erre jártok! Kedves vendég lesz itt mindig, Peti, Palkó, Márta. Addig is tanuljatok jól! A viszont látásra! Olvass tovább