A versek oldala
Jöjjön Radnóti Miklós Két karodban című szerelmes verse. A dalforma lebegő ritmusával jelezte, hogy a kölcsönös szeretet erőt vesz a halálon. A szerelem mindig oltalmat és menedéket adott Radnótinak. A humánus élet igazolását és ígéretét jelentette, amelynek fontossága, szerepe úgy növekedett, ahogy csökkentek a valóságos élet esélyei. A háborús évek vad fenyegetései és izgalmai között […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről verse. Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről A nem-lehetből, mondjad, még lehet másképp lehet, vagy már csak így lehet, hogy nem lehet más, csak a nem lehet? Kimondanám már, hogy isten veled, de fölsikolt bennem a nem lehet! mert hajad, orrod, szájad és szemed […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály – Zsugori uram verse. Esmérek én egy vént. – Ki az: – Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. – Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája […] Olvass tovább
Petőfi Itt van az ősz, itt van újra… című dala a népies líra közvetlenségével lepi meg az olvasót. A népiesség Petőfi által honosodott meg irodalmunkban. Olyan, mintha köznapi beszéd lenne, pedig nem az, hanem annak átszűrt, művészileg átalakított változata. Petőfi demokratikus politikai felfogásából egyenesen következett az élet és irodalom ilyen közvetlen összekapcsolása. Ennek köszönhetjük, hogy […] Olvass tovább
Arany János: Hasadnak rendületlenül Hasadnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar! Bölcsődtül kezdve sírodig Ezt ápold, ezt takard. A nagy világon ekivűl Nincs más, amit mivelj: Áldjon vagy verjen sors keze, Itt enned, innod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt, Ez a föld másra sem való, Csak hogy eltékozold. Itt küzdtenek honért a […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László – Figyelmeztetés verse. Ne mocskold a vizet gunarunk, gunarunk, ott iszik a Busa, csontsovány szarvasunk. Kutya, ne légy hozzá haragos, haragos, ha a vizet issza, lábához ne kapdoss. Ne fuss el előle almafa, almafa, törzsed ha dörzsöli viszkető homloka. Szelek, aludjatok, ha lépked, ha lépked, fején szalag nincsen, nehogy ellökjétek. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szülőföldemen verse. Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogár!” Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember, úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt […] Olvass tovább
Jöjjön Móra Ferenc: A cinege cipője verse. A cinege cipője mindannyiunk gyermekkori kedvence, hiszen nincs olyan óvodás vagy kisiskolás, aki nem ismeri ezt a remek szerzeményt. A kedves sorok nemcsak szórakoztató jellegűek, hanem tanító, nevelő szándékkal. Egy népmese hagyományos fordulataival, egyszerű verseléssel írt Móra Ferenc e művet. Így nem csoda, hogy minden magyar kisgyermek kívülről […] Olvass tovább
Az Őrizem a szemed vers 1916 januárjában íródott, s a Halottak élén című kötetben jelent meg 1918-ban. Ady Endre: Őrizem a szemed elemzés – Az Őrizem a szemed az öregedő férfi féltő szerelmi vallomása. Elsősorban a társra találás vigasza, a háború közepette védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a szerelmi szenvedély. – […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Civilizáció verse. Ezelőtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erősebb a gyengétől Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erősebb ha mi csinyt tesz, Összeűl és – helybehagyja. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A számokról verse. Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is, Mintha sok 1-es volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak És csudálkozik módfölött az irka, Hogy mindegyik csak magára gondol, Különb akar lenni a többinél S oktalanul külön hatványozódik, Pedig csinálhatja a végtelenségig, Az 1 ilyformán mindig 1 marad És nem […] Olvass tovább
Nagy László: Krizantém Fehér vagy, mint a habcsomó, nehéz vagy, mint a bánat, sokasodnak a csattogó, vicsorgó őszi árnyak. Krizantém, havas zivatar készül, s a föld lesz ágyad, Isten haragja betakar, és vége a világnak. Olvass tovább