Ajánljuk:

  • Ismerős a vers? Ábrányi Emil: A legkedvesebbnek
    in

    Ábrányi Emil: A legkedvesebbnek

    Jöjjön Ábrányi Emil: A legkedvesebbnek verse. Annyi szirma nincsen a virágnak, Annyi gyöngye nincsen a világnak, Mint ahányszor nevedet megáldom, Viruló virágom, Édes birodalmam, ragyogó világom! Emberek közt elhagyatva álltam, Egy nyájas szót, annyit sem találtam; Kezet akkor nyujtottál te nékem, Drága kedvességem, Szép, magányos csillag gyászos, komor égen! És azóta hű társam te voltál, […] Olvass tovább

  • Ajánljuk! Radnóti Miklós - Virágének
    in

    Radnóti Miklós – Virágének

    Jöjjön Radnóti Miklós – Virágének verse. Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra, s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre. Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény. Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett, játszik a gyenge szirommal, s hull már […] Olvass tovább

  • Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán
    in

    Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán

    Jöjjön Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán verse. A bánat? egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Mire fölhozom, össze is töröm. Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor költeményét. Mi a véleményed A bánat? Egy nagy óceán írásáról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • Ajánljuk! Dsida Jenő: Szerelmes ajándék
    in

    Dsida Jenő: Szerelmes ajándék

    Jöjjön Dsida Jenő remek verse, íme a Szerelmes ajándék. Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia száz mesés színészné, dús-borzosat, tiszta ágyad előtt heverne mindig. Reggelente, mikor lelépsz az ayrzy s lenge inged alatt tüzelve borzong álmos tesztelt egy hűvöses homályban, tennéd rá puha lábadat mezítlen. S a csiklandva becézi […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Üdvösség

    Jöjjön Weöres Sándor: Üdvösség verse. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e, nem kérdeztem. Csak ennyi történt teljes életemben, egyébkor szakadékba buktam. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor versét. Mi a véleményed az Üdvösség írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább

  • in

    Túróczy Zoltán: Tanács

    Jöjjön Túróczy Zoltán: Tanács verse. Ma még tiéd körülötted minden. Adhatsz belőle. Adj hát, kinek nincs, Mert jön egy nap, talán nemsokára, S kihull kezedből minden földi kincs. És nem lesz többé tiéd semmi sem. Tollad, virágos párnád másra vár… Mit maga köré épített egy élet, Nem több mint összeomló kártyavár. Ma szólhatsz még jóságos, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm

    Jöjjön Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm verse. Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimben S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Magda: Madár

    Jöjjön Szabó Magda: Madár verse. Azt kérdezed, hogy ki vagyok, micsoda kis lélek vagyok, ki ablakodon kopogok, és mint a gránát, tüzelek, és lengek-ingok-libegek, és hámba fogom a szelet, és hintálom a levelet, összekuszálom a leget, s azt a suhogó szövetet, amit a hajnal tereget, min villogás az erezet? Vagyok az élő suhanás, vagyok az […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör

    Jöjjön Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör verse. Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkol a […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat

    Jöjjön Kosztolányi Dezső Szeptemberi áhitat verse. Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya s szememből az önkívület kicsap, emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer, halál fölé, a régi romokon, segíts nekem, szeptember, ne eressz el, testvéri ősz, forrón-égő rokon. Én nem dadogtam halvány istenekhez […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: A rím

    Jöjjön Áprily Lajos: A rím verse. Hazája álom és titok, szem-nem-legelte pázsitok. Egyszer csak itt van s mint kis ér, csilingel és kisér, kisér. S fürtös csengő lesz: hangpatak, amelybe új csengés szakad. Mentát locsol, szirmot sodor és illatos lesz, mint a bor. És mámoros lesz, partot ont, kurjongató, vidám bolond. A mély felé örvénnyel […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc – Dzsuang-Dszi álma

    Jöjjön Szabó Lőrinc – Dzsuang-Dszi álma verse. Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.