Ajánljuk:

  • in

    Ady Endre: A befalazott diák

    Jöjjön Ady Endre: A befalazott diák verse. Valahol, Erdély ősi szögében Titkos, nagy kőház. Ósdi, mállott. Alatta mélyen, Bús boltok alatt süket falak Őriznek egy diákot. Század kialszik s új század lobban: A diák ott vár elfeledten, Befalazottan. Lelke babona s árnyak hona, De ő vár, meg se rebben. Valami Nagyúr dobta le hajdan. Tán […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Fényes arc a sötétben

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Fényes arc a sötétben verse. Kerestelek, majd jöttek a deres telek és este lett, csak bódorogtam, mint a vak, nem is találtalak. Szétváltunk, mint peres felek, de most, tündökletes alak, magányomban börtönfalak éjére festelek. Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Bucsú a nőtelenségtől

    A versben a költő elbúcsúzik a nőtelenségtől, mint életformától, és ünnepeli a házasságba lépés örömét és boldogságát. A versben megjelenik a költő öröme és hálája, valamint a boldog párkapcsolat ígérete és vágya. Petőfi Sándor: Bucsú a nőtelenségtől Tőled válok, legrégibb barátom, Nőtelenség, tőled válok el; Majd huszonöt évi bajtársam vagy, Búcsu nélkül nem hagyhatlak el. […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Szerenád

    Kosztolányi Dezső: Szerenád A kormos égből lágy fehérség szitálja le üres porát. Didergve járok ablakodnál a hófehér nagy úton át. S amint megyek itt éji órán, lépésem mégsem hallható, mert zsongva, súgva, és zenélve halkan szitál alá a hó. S körülvesz engem, zordon árnyat egy hófehér, szelíd világ: angyalpárnáknak tollpihéje, zengő, szelíd melódiák, habpárna selymén […] Olvass tovább

  • in

    Varga P. Melinda: Én hívlak élni

    Jöjjön Varga P. Melinda: Én hívlak élni verse. A vers több helyen Dsida Jenő neve alatt szerepel, de nem ő a szerzője, hanem Varga P Melinda. Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő – Ősz a sétatéren

    Jöjjön Dsida Jenő – Ősz a sétatéren verse. Szemem falán kívül is, belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Azok az emberek, akik most hangosan beszélve haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt, az a nő, aki mellettem ül a padon, mindjárt meghal, feje félrebillen, szeme kiszárad, húsa lehull. Milyen egyedül leszek! A lombok […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – Nézz, drágám, kincseimre

    Jöjjön Ady Endre – Nézz, drágám, kincseimre verse. Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára S őszülő tincseimre. Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra S ezért is, hajh, sokszor kerültem Sok hajhra, jajra, bajra. Jó voltam szerelemben: Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam S nézz […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Álmok után

    Jöjjön Ady Endre: Álmok után verse. Gyermek vagyok. Temetőben Tarka szárnyú pillangókat kergetek, Átrohanok könnyű szívvel Sok besüppedt, elfelejtett sír felett. Gyermek vagyok. Megfürösztöm A ragyogó napsugárban lelkemet, Nem látom a hervasztó őszt, Csak a fényes, napsugáros életet. Gyermek vagyok, kinek lelkén Minden napfény, minden sugár átragyog, Eltemetek, elfelejtek Minden sebet, minden régi bánatot. Gyermek-szívvel […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Őszirózsák

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Őszirózsák verse. Tegnap még szégyenlős növendéklányként szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas szilvák, barackok, riadt-kicsi almák, hajladozó búzatáblák alig sejtették szőkeségük élet-adó hatalmát, a napok tüzes-arany csöndjébe bele-belecsattant egy zápor, a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág, és látod, kedves: ma, a kert egyik zugában, orgonabokrok szoknyája alatt fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát. Remegtek, mikor […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Anyám

    József Attila: Anyám verse 1931. január 6-án született és a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetben jelent meg. József Attila: Anyám A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban – – Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját, lefeküdtünk és eltünődtem, hogy ők egész fazékkal esznek – – […] Olvass tovább

  • in

    Orgoványi Anikó: Születésnapodra

    Jöjjön egy Születésnapi vers anyának lányától – Orgoványi Anikó: Születésnapodra. Legyen kedved napsütéses, ború, bánat elkerüljön, arcodra mosoly üljön, övezzen a szeretet. Lelkedben maradj gyermek, légy nyitott szépre, jóra, szomjazz az igaz szóra, élvezd minden percedet. Mit kívánhatnék még néked? Virágot nem adhatok. Lelkem szőttem e csokorba: még nagyon sokszor öt évet! Még több szülinapi […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.