A versek oldala
Szabó Lőrinc: Tavasz elé Dárdáit már rázza valahol a nap. Hallod az arany fanfárokat? Itt az ünnepe a ragyogásnak, a fényben szinte kigyúlnak a házak: kigyúlok én is a fény előtt s ahogy a zöldülő mezők visszaverik és üldözik a tél fehér seregeit, úgy ébredek a magam erejére, úgy tölt be a március melege, vére, […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső – Anyák Már a szemük oly szörnyü nagy, hogy megijed, ki belenéz, s szemük alatt sovány gödör, amelybe rémek alszanak. Oly vékonyak, akár a rongy, tejadó mellük elapadt, könnyes szemük kiszáradott, kezük, mint a kardpenge oly éles, határozott, kemény, s uruk sóhajtva néz reá, a kézre, amely puha volt, az álmok lágy párnája […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Egy telem Debrecenben Hej, Debrecen, Ha rád emlékezem!… Sokat szenvedtem én tebenned, És mindamellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem. – Pápista nem vagyok. És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok. Jó, hogy az embernek csontfoga van, Ezt bölcsen rendelék az istenek, Mert hogyha vas lett volna a fogam, A rozsda ette volna […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Vendéglő havas hegyek között Kis vendéglő a nagy hegyek között. Minden békesség ideköltözött. A kályha vasán párologva forr a fűszeres és cukros, sárga bor. Az asztalon sült. Izletes falat. Míg falatozom, nézem a falat: a falusias, vén, meszelt, meleg falon két ócska festmény díszeleg. Két furcsa kép. Gyerekes, primitív, kúszán felmázolt. De van […] Olvass tovább
Ady Endre: Az én sirásom Akit én siratok, ne sírjon S aki temet, az sírt ne ásson: Én vagyok a temető-király S mindenható az én sirásom. Ha én sírok, a nagy Élet sír, Múlás, bukás, csőd, sóhaj, átok. Az eleve-elrendelés zúg, Ha én fájdalmasat kiáltok. Akit szeretek, annak könnyet, Fájdalmat tudok kölcsönadni. S halálban is […] Olvass tovább
Ady Endre: Akik helyén éltem Nyár-naphoz szép, halk Nap-leszállat, Vert gondolathoz enyhe bánat, Sokított Sokhoz az Elég S hozzám a Béke illenék És béke nékem nem hagyódik. Minden, mi itt fájdítva rezdül, Rajtam fut át kasul-keresztül, Én vagyok fájdalom-kamat, Én hurcolom meg magamat S magam életét alig éltem. Jól megüzött magam a sorsom S mégis […] Olvass tovább
jöjjön Weöres Sándor: A két nem verse. A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kisértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfoghatod; a férfié: minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi — akár bölcs, vagy csizmavarga — a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az […] Olvass tovább
Orbán Ottó: Érdeklődő Apa, figyelj, most kérdezek valamit. Te hallottál róla, hogy ez, ami itt, ez az izé vagy, hogy úgy mondjam, micsoda, ami innen jár le naponta oda, vagyis úgy értem, hogy nem innen, csak itt, és járni ugyan nem jár, ellenben közlekedik, na szóval, hogy ez a … tudod már mire gondolok, ez […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Ragyogj verse. Elaludtak a fák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek. Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád, az éber csak így nem csalja meg magát. A levelek fölött álmodó fények úsznak, az álmok fölragyognak a fények elalusznak. Aludj fényekkel együtt, ragyogj álmokkal együtt. Olvass tovább
Mutatjuk Petőfi Sándor: Az országgyűléshez versét. Sokat beszéltek, szépet is beszéltek, Jót is, de ebbül a hon még nem él meg, Mert nincs rendében eljárásotok, Ti a dolog végébe kaptatok, És így tevétek már régóta mindig; Látják, kik a multat végigtekintik. Ki képzel olyan templomépitőt, Ki a tornyot csinálja meg előbb? És azt a levegőbe tolja, […] Olvass tovább
Donászy Magda – Nagyanyónak Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem, az jutott eszembe: Anyák napján legyen virág mind a két kezembe! Egyik csokrot Neked szedtem odakünn a réten. Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, Fésülted a hajamat. Jóságodat felsorolni kevés lenne […] Olvass tovább
Wass Albert: Hallgatom a csendet Hallgatom, mint ver ütemet csendre a szív, mit zenél vágyat pergetve, egyre ölelésedre hív. Hallgatom, hogyan sír szívemben a hiány. Néma ajkon sikoltó zene lehet ily karcolóan lágy. Hallgatom, mit suttog igézőn a szellő, vajon tőled szállt-e ide szerelmes szóban libbenő, szívemet simogató zene: Szeretlek édes szerelmem. Hallgatom, semmiből csendülő […] Olvass tovább