VERSEK

Ady Endre: Az igazi szó

Jöjjön Ady Endre: Az igazi szó verse. Ady Endre: Az igazi szó Hogy telik erőből, Úgy adta az Isten, Megértem és kibirom, Ami vérlik itten S lesz utána szóm. Kosarazott szájjal, Lefojtott tüdővel Mégis, most is azt hiszem: Elmondok idővel Kegyetleneket. Valamikor jó lesz, Jó lesz megszólalni, Csúf, nagy özön-vér után Jön sok galamb, talmi S jó lesz jó galamb. ...

Read More »

Debreczeni József: Anyanyelvem

Jöjjön Debreczeni József: Anyanyelvem verse. Debreczeni József: Anyanyelvem E csupaszívet, e hívón hangzót, E gazdagot, kit kincse felvet, Ezt a játékos, zengõ harangszót, Ismerem-e vajon e nyelvet? Balassa vallott, Vajda verselt, Dózsa kiáltott, Mikszáth írt ezen; Arany tündöklött, Csokonai perzselt; Értem-e már, vagy még csak élvezem? Szonett harmata, balzsamír, Gondolat kelyhe: kegyszer, Anyám éneke: anyanyelvem Megtanullak-e egyszer? Vagy végzetem talán, ...

Read More »

Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz

Jöjjön Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz verse. Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok Dúlják fel e várt, mely sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett. Nem ...

Read More »

Juhász Gyula: Milyen volt

Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse. Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De ...

Read More »

Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez

Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verse. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ...

Read More »

Petőfi Sándor: Szeptember végén

Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén verse.

Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén verse. Mutatjuk az írást. Műfaja: Elégia Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél ...

Read More »

Varró Dániel: Beszeptemberült kedves gyerekek

Jöjjön Varró Dániel: Beszeptemberült kedves gyerekek verse. Ki farát egész nyáron csak vakarta, és feszt moziba járt meg aquaparkba, no, annak mondom, nincsen több gagyi, tévénézés, hassüttetés, fagyi, a strandon nem lehet tovább időzni, mert véget ért a nyár, és itt az ősz, ni. Beszeptemberült kedves gyerekek, ideje megvenni az iskolaszereket. Na most, hogy mit meg hogy, ez az, amin ...

Read More »

Radnóti Miklós: Április

Jöjjön Radnóti Miklós: Április verse. Radnóti Miklós: Április Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós versét! Mi a véleményed az Április versről? Írd meg kommentbe!

Read More »

Kassák Lajos – Májusi vers

Jöjjön Kassák Lajos – Májusi vers írása. Kassák Lajos – Májusi vers Ahol én születtem virágok nem voltak. Ahol én felnőttem, madarak nem voltak. Ahol mostan élek, tűzrózsák ragyognak. Ahol most dolgozom, ércrigók dalolnak. Fejem fölött nagy vörös csillagok. Álmomban is védenek vaskarok. Szeretlek én, Angyalföld, új hazám, dicsértessél, szép május hajnalán. Köszönjük, hogy elolvastad Kassák Lajos versét! Mi a ...

Read More »

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben

Jöjjön Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben költeménye. Búza, búzakalász! véle szél hadonász: hajlik, lengedezik, amíg cseperedik. Búza, búzakalász. Színe még nem arany: mint a fű, csak olyan. Szerte búzamező zöld színben repeső, – színe még nem arany. Amíg érik a mag, lassan, jó nap alatt, – könnyű kis pipacsok szirma, lángja lobog, amíg érik a mag. Messze virítanak. Lenge szirmaikat ...

Read More »