A versek oldala
Szabó Lőrinc: Séta közben Jó volna csöndben, egymagam, úgy élni, békén, boldogan, mint a pipacs vagy ott alább a margaréta, a szarkaláb, – jó volna egy kis tanyai ház előtt őrt állani, nyurga akác, és megborzongani, szótlanúl, ha az égre éji vihar vonul, és reggel a fénybe kéjesen belemosni millió levelem. Jó volna szállni, ameddig […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Harbach 1944 verse. Thurzó Gábornak Újra és újra őket látom, a hold süt és egy rúd mered, s a rúd elé emberek fogva húznak egy roppant szekeret. Vonják a növő éjszakával növekvő óriás kocsit, a testükön a por, az éhség és reszketésük osztozik. Viszik az utat és a tájat, a fázó krumpliföldeket, […] Olvass tovább
Móra Ferenc: Kertem alján Kertem alján Lombot ontva Vén akácfa vetkezik, Ablakomba Búcsút mondva Nyújtogatja ágkezit. Ha szökellő Őszi szellő Simogatja sudarát, Gallya rebben, Halk zörejben Sírja vissza szép nyarát. Puszta ágad, Bármi bágyadt, Bármi búsan bólogat: Vén akácom, E világon, Nincsen nálad boldogabb! Viharával, Nyomorával, Átaluszod a telet – Új virággal, Lombos ággal Kelteget […] Olvass tovább
Csanádi Imre: Szüret után Pihen a prés. Mustszag bódít. Zenél a csönd, hallgatom. Szőlőszem és részeg darázs hempereg az udvaron. Olvass tovább
Zelk Zoltán: Kifosztott táj Mint hályogos szem, meg se rezzen harmadnapja az őszi ég, esővert szél kúszik, mint kígyó, a sárban s fölveti fejét sziszegve a kegyetlen égre, s búsan nézi egy csonka ág: röpül a rozsdás vidék fölött levele, mint az ifjúság. Itt járok e kifosztott tájon és gyanakodva rámmered a fű, a lomb. […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Alkony Alkony Hűvös szeptember. Alkony. A szürke tó egy nagy kísértet félszeme. Lehunyt lelkem a másik. A zúgó, vonaglótestű fák: átszúrt, iszonyú pókok, utánunk kapnak, elszabadult prédáik után. Szélfútta őszi levelek, menekülünk, futunk s fent kigyúlnak egy messzi kastély hívó ablakai. Olvass tovább
Az irodalom ereje abban rejlik, hogy olyan gondolatokat és érzelmeket ad át, amelyek mélyen megérintenek bennünket. A versek különösen képesek arra, hogy lelkünk legmélyebb rétegeit szólítsák meg, és új perspektívát nyújtsanak a mindennapok nehézségeiben. Ha egy kis lelki feltöltődésre van szükséged, ezek a költemények garantáltan megérintenek és elgondolkodtatnak. Mindegyik vers egy-egy különleges gondolatot és érzelmet […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Még süt a Nap… Még süt a nap, még sütöget, csak reggelente van hideg, csak estelente kéldegél újra és újra föl a szél. Csak az éjszakák, csak azok hűvösek, mint a csillagok. Napközben meleg van, meleg. Sütkéreznek a verebek. Duruzsolnak a darazsak. Napfényben fürdik a patak. Gúnárok, gácsérok, tojók élvezik még az úsztatót. […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Nem kell dér… verse. Nem kell dér az őszi lombnak, Mégis egyre sárgul: Dér nekűl is, fagy nekűl is, Lesohajt az ágrul. Nem kell bú az aggott főnek, Mégis egyre őszül: Bú nekűl is, gond nekűl is Nyúgalomra készűl. Hátha dér-fagy, bú-gond érte, Ősze is már késő: Hogy’ pereljen sorsa ellen A […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Hóvirág verse. – Hóvirágom, virágom, mi újság a világon? – Véget ért a hosszú tél, simogat az enyhe szél, melegebben süt a nap újra szalad a patak. Hallottam a cinegék kikeleti énekét, tavasz jár a határon. – Ó, be szép ez virágom! Olvass tovább
Ady Endre: Hajh, gyerekek!… Hajh, gyerekek, hogyha néha Pohár mellett elmerengek, Mind ott vagytok oldalamnál, Kiket lelkem úgy melenget. Fölkapom a poharamat, Koccintanék szépen, sorba – Magam vagyok, akkor látom S égő könnyem hull a borba. Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsuzásig… Mennyi kacaj, mennyi […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák „Jó reggelt, Nap, ég, hegyek, aludtunk egy éven át..” Így köszönnek a kibújó hóvirágok, ibolyák. „Jó reggelt, szél, fellegek, jó reggelt, te szép világ!” Bólogat a kék ibolya, nevetgél a hóvirág. „Jó reggelt, fa, kis bogár, mikor hajt rügyet az ág? Mikor lesz az ágon levél, levelek közt száz virág?” „Jó […] Olvass tovább