A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula – Karácsony felé verse. Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Mikulás verse. Égi úton fúj szél, hulldogál a hó, nem bánja azt, útra kél Mikulás apó. Vállán meleg köpönyeg, fújhat már a szél, nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér. Körülötte égi fák, rajtuk csillagok, lámpást tart a holdvilág, fényesen ragyog. Lent a földön dalba fog száz és száz […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Karácsony délután költeménye. Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon. Végre sötétedik… hamvas lesz az este. Bodri velem együtt figyel minden neszre. Mikor szól a csengő, az ajtó kitárul, piros alma nevet rám a fenyőfárul. Tudom, az erdőből édesapám hozta, a diót meg anyám be is aranyozta… Azért olyan […] Olvass tovább
Jöjjön Mentovics Éva: Mikulás – köszöntő verse. Édes, kedves Mikulás, köszöntünk most téged. Eljöttél az idén is, ahogy megígérted. Látjuk, hogy a tartásod teli zsáktól görnyedt. Rakd le nehéz puttonyod, pihenj meg egy csöppet! Sok-sok színes ajándék nyomja fáradt vállad. Tudjuk, hogy a Világot több százszor bejártad. Tudjuk, hogy a szánoddal tovasiklasz újra. Néhány darab […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor Két nyárfa verse. Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te. Só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajuszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a véred, köt a vérem: szeretőm vagy és […] Olvass tovább
Jöjjön Vajda János: A Balaton partján verse. Illanó felhők az égen, Játszi árnyak a mezőn. Jár a szellő körülöttem Szeliden, lengedezőn. Közbe-közbe sebesebben Suhan el a habokon, Odaszólva érthetetlen Túlvilági hangokon. Hidegen, verőfény nélkül, Haloványan, álmatag Ki-kipillant a felhőkbül, Majd meg elbólint a nap. Nézem e játékot, nézem, Hallgatom e halk morajt. Mit jelent az […] Olvass tovább
Gyurkovics Tibor: A bakter Csak áll az állomás, rohannak a sinek, tisztelgünk, mint a sás, minden-mindenkinek. Rohan a sok vonat, tisztelgünk, mint a sás, a fénykocsik alatt csak áll az állomás. Álmok vonata zúg, minden kocsija más, egyhelyben utazunk, ahogy az álmodás. Tisztelgünk, mint a sás, a vonat az urunk, csak áll az állomás, mi […] Olvass tovább
Ady Endre: A csókok átka Valami szent, nagy éjszakán Vad nászban megfogant az élet S azóta tart a nász örökké, Minden kis mozgás csókba téved. Csókok világa a világunk, Csókban fogan a gondolat, Kicsi kis agyvelő-csomócskák Cserélnek tüzes csókokat S a legforróbb csókból szület meg A legszebb, legnagyobb ige, Mely hódítóan csap belé A végtelenbe, […] Olvass tovább
Ady Endre: A békés eltávozás Száritson ki szemükből a Nap, Kik egyszer is megnéztek. Ne hagyjon az én suta arcom Senkinek se szánó emléket. Sors-intézőm a Semmi legyen, Szem- és fültömő Semmi, Adassék meg nekem vád nélkül S észrevevő vágy nélkül menni. Hangomat a Semmi igya föl, Mint az álmokat issza S az én gyönge, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A befalazott diák verse. Valahol, Erdély ősi szögében Titkos, nagy kőház. Ósdi, mállott. Alatta mélyen, Bús boltok alatt süket falak Őriznek egy diákot. Század kialszik s új század lobban: A diák ott vár elfeledten, Befalazottan. Lelke babona s árnyak hona, De ő vár, meg se rebben. Valami Nagyúr dobta le hajdan. Tán […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Fényes arc a sötétben verse. Kerestelek, majd jöttek a deres telek és este lett, csak bódorogtam, mint a vak, nem is találtalak. Szétváltunk, mint peres felek, de most, tündökletes alak, magányomban börtönfalak éjére festelek. Olvass tovább
Érkeznek a verses kérdések! Indul a kvíz! Egy jó kis kvíz felpörgeti az agyadat! Tedd próbára magadat! Sok sikert kívánunk! Kezdünk! Olvass tovább