A versek oldala
Károlyi Amy: Így Halkan mondjad, – hangosan hallik, – vissza ne verjék messzi falak. Leírni talán nem is szabad. Orcádra fessed rózsaszínnel, bújtasd mosolyos csigaházba, didergésbe és könnyű lázba. Rejtsd pillád alá, meg ne lássák, akadó lélekzetbe vessed. Hogyha szereted, így szeressed. Olvass tovább
Bartos Erika: Krétarajz Kaptam ma egy doboz krétát, Fehéret és színeset, Kerti útra rajzolok majd Tarkabarka képeket. Rajzolok egy kicsi házat, Lesz egy szép, nagy ablaka, Sárga lesz a kerítése, Mellette egy almafa. Kiscica is lesz a képen, Kergeti az egeret, Rajzolok egy pici fészket, Fészekbe egy verebet. Rajzolok egy pöttyös labdát, Kutyaházat kutyussal, Óriási […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Ballada három falevélről verse. Lehullott három falevél észrevétlen az őszi ágról. És jött a szél, a messzi szél, egy messzi, másik, új világból – Elröpült három falevél. – – – – – – – – – – – – – – – Az egyik magasba vágyott: talált a felhők közt új világot, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Sohasem volt az szerelmes verse. Sohasem volt az szerelmes, aki Mondja, hogy rabság a szerelem. Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset, Szárnyat ád ő… azt adott nekem. S a madárnak nincsen olyan szárnya, Mint minőt a szerelem növeszt. El sem kezdem oly parányisággal, Mint a föld, hogy átröpüljem ezt. Szállok én az […] Olvass tovább
Szabó T. Anna: Akkor Van perc, amiért mindent odaadnál. Elfészkeltem a fejem a nyakadnál. Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel, égre tárt csőrrel zengett a rigó. Az első csók. Két forró tenyered. Ahogy belülről megismertelek. Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis: Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János Majd elnézem verse. Majd elnézem ahogy a víz csorog, a tétova és gyöngéd utakat, a fájdalom és véletlen közös betűvetését, hosszú-hosszú rajzait – halott köveken, élő arcokon – elnézem őket, mielőtt a feledést kiérdemelném. Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Áldott szédület verse. A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül, szorong a száj, remegve egyre szédül, mint szélhimbálta, imbolygó virágban a léha szív, és mintha súlyos áram érintené, alél a test, s a szem már a drága szempár csak mereng a csöndben, mint ismeretlen tengerfenéknek alján két gyöngyszem. Két árva gyöngy, amely […] Olvass tovább
Ady Endre: Farsangi dal Szép úri nép, didergő itt a fény, Szükség van itt vidám harangozóra… Lecsúszott vén napunk az ég ivén: Szép úri nép, hisz ez farsangi óra, Édes, pogány, vidám farsangi óra… Szép úri nép, néhányan itt vagyunk, A lelkünk vers, a lelkünk csupa ének, A lelkünk, hej, régibb, mint mink magunk, Nagy […] Olvass tovább
Juhász Magda:Hová lett az ellenőrző? Anyu kérdez, apu faggat: – Ellenőrződ hová raktad? Ezt kérdezik napok óta, unalmas már ez a strófa. Nem találom! Mondtam bátran. Ott maradt az iskolában, vagy a padban felejtettem, vagy útközben elvesztettem. Vagy a cica vihette el! Próbálkoztam újabb trükkel. Tegnap bebújt a táskámba, mérges is lettem csudára. A lábammal […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János – Telehold verse. Fölszáll a hold olyanféle ütéssel és olyanféle lágysággal ahogy csak a viszontlátás zokogó öröme ráz egybe és mos egybe olykor-olykor két összeérő arcot, fölnagyúlt, boldogságtól ödémás kézfejet. Olvass tovább
Kassák Lajos: A költő önmagával felesel Hej, Kassák Lajos, derék Kassák Lajos de sokan neheztelnek rád, vicsoritják fogaikat és fenik a késüket. Miért mondod, kedves és bőkezű hazádban nincs semmi ami előtt érdemes lenne mélyen kalapot emelni együgyű képpel hajlongni jobbra, balra a hála és köszönet nevében. Hej, egyszer majd megtanítanak kesztyűbe dudálni. Ahelyett, hogy […] Olvass tovább
Babits Mihály: Beloved, o beloved Szerelmem, ó szerelmem! nincs oly álom több mint te vagy és nincs olyan valóság: márványdarázsként zsongasz méla nyáron szivemben s karcsún nyílsz, mint sárga rózsák. Dús nagy kelyhekkel nyílasz karcsu száron, kelyhekkel és keblekkel, mint a rózsák, ó életem (szerelmem!), ó halálom, valósult álom, álmodott valóság. Mint drága macska holdhajlásu […] Olvass tovább