A versek oldala
Jöjjön Szabó Lőrinc: Májusi éjszaka verse. Késő volt, mentem haza, lelkem az elmult nappal küszködött, mentem, mogorván, kimerülve, a kertek és villák között, nem is én mentem, csak a lábam vitt a fekete fák alatt, két lábam, két hű állatom, mely magától tudja az utat. S egyszerre a májusi éjben valami hullám megcsapott: illatok szálltak […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Májusi zápor után verse. Nagymessziről ködölt a Bükk, Gőzölt a sík, áradt az Ér S fáradt testemben hirtelen Ott, a záporverte mezőn Piros dalra gyujtott a vér, Piros dalra gyujtott a vér. Szinte sercent, hogy nőtt a fű, Zengett a fény, tüzelt a Nap, Szökkent a lomb, virult a Föld, Táncolt a […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Májusi ébredés verse. Alig pislog már lámpánk kormos szeme s födetlen asztalra bukik homlokom, homlokom, amelynek ráncaiban a szomorúság éhes madarai élnek. Még ébren vagyok és hallom, hogy csipegetik maradék morzsám, búgó hangjuk, mint az anyák zokogása: kiktől elmarta gyermekük a falánk nyomorúság. Ők az én tanuim, ők tudják szenvedésem s éjfélkor […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Haragszom rád verse. Haragszom rád, mert fürtöd fekete, Haragszom rád csalárd kék szemedért, Mely rám oly bűvös láncokat vete, Haragszom rád, kegyetlen ajkidért. Haragszom rád, mert nyugtom elveszett, Haragszom rád szilárd erényidér’, S mert bájid elrabolták lelkemet: És nincs remény, hogy többé visszatér. Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Haj, száj, szem verse. Haj, haj, haj, Beh szép selyemhaj Ez a leányhaj! Bomlott fürti tengerében Hattyuvállak fürdenek benn. Haj, haj, haj, Be szép selyemhaj Ez a leányhaj. Száj, száj, száj, Beh szép rózsaszáj Ez a leányszáj! Fülemile danol benne, Legszebb sor gyöngy ragyog benne. Száj, száj, száj, Be szép rózsaszáj Ez […] Olvass tovább
Madách Imre: Lélekerő Bátran megálltam fegyver fegyver ellen, Nagyok haragjától nem rettegék, De kétkedém, elég erős-e lelkem, Hisz férfitől ez csak kötelesség. Szerencse csábja nem győzött felettem, Nem részegített meg szép szemsugár, De kétkedém, elég erős-e lelkem, Ha a sorsnak súlyosb próbája vár. Ellentállottam nőnek, hogy könyörge, Szerettemet hallgattam, mint zokog – Most már jöhet […] Olvass tovább
Jöjjön Jékely Zoltán: Fent és lent verse. Fejünk felett mély, bársony kurrogással hollópár szállt el lompos-feketén; szerelmes szót váltottak ők egymással – ugyanazt mondták, amit te meg én. Hímes szavakkal egymást most megejtjük, bokrokba csal a bíbor kábulat. Őszre egymás hangját is elfelejtjük – de soha rejtelmes kurrogásukat! Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom verse. Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán […] Olvass tovább
Szép Ernő: Pitypang Nótába nem írnak Gomblyukba nem tűznek Nem tesz kirakatba A virágos üzlet Mert te nem vagy ritka Mert te nem vagy drága csak az árokpartról Nézel a világba Mintha kis nap sütne orcád oly szép sárga Te pitypang, Te pitypang virágja Az urak, a dámák Úgye rád se néznek Tán le is […] Olvass tovább
József Attila: Koldus Örökre látlak szépség-verte szemmel – Ó bús szemem, ki szépeket szeretsz! – Rád bámul hű szemem vak értelemmel, Mindig Reád és bárhová mehetsz, Mindig találkozol bolond szememmel, A kapzsi koldus új nyomort szerez: Szegényház óvná olcsó irgalomtul, Mégis kiáll az útra s újra koldul. Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Akácfa verse. Akácfa, akácfa, sárga lombot hullató. Kezemre, kezemre, mintha hullna sárga hó. Mintha hullna sárga hó, csakhogy el nem olvadó, járdaszélen nagy kupacban színaranyként csillogó. Hogyha belegázolok, hogy zizeg és hogy ropog! Mit csinálsz te? – kérdik. Járok, járok, sárga hóban, színaranyban, térdig. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Amit a szívedbe rejtesz verse. Freud nyolcvanadik születésnapjára Amit szivedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt. A szerelembe – mondják – belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér. S aki él, mind-mind gyermek és anyaölbe vágy. Ölnek, ha nem ölelnek […] Olvass tovább