A versek oldala
Donászy Magda: Almaszedés Három kislány almát szed, egyik kisebb, másik szebb, nótázik a legkisebb, mind a három almát szed. Délig szedtek száz egyet, három puttony megtellett, Napnyugtáig még százat, három kislány elfárad. Olvass tovább
József Attila: Ady Endre helyett mondom A sírás nekem nem kenyerem. Az Úr megverte kushadt fajtám – Most nekilátok s én verem. Talán az Ima sáppad ajkán, Ha az Üvöltés ott terem. S ha föl nem üvölt hulla-fajtám, Addig verem, mig szétverem. Olvass tovább
Ady Endre: A Halál-tó fölött A Halál-tó fölött kerengünk Szép, bátor, büszke madarak. S a tóban nagy, förtelmes és rest Kígyó-fejű, éhes halak. Ezt a bűz-lehü bús tavat Így is nevezik: Magyarország. Hiába minden, mind lehullunk, Húz a Halál-tó: elveszünk. Hiába lelkünk, lángolásunk, Szerelmünk, jóságunk, eszünk. Erőt mi rajta nem veszünk: Halál-tó marad Magyarország. Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Karácsonyi ének verse. Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Ádventi köd verse. Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika… Tán a ravasz égi lovas “sötéten tartja”, míg egy kamasz s vig turf-inas a forró pálya […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Alkalmi vers című költeménye. Az uj évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? – Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros; Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja […] Olvass tovább
Jöjjön Balassi Bálint: Adj már csendességet verse. 1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr! Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr! 2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére, Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére! 3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg, Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg! […] Olvass tovább
Ady Endre: Kuruc Ádám testvérem Ma valaki tréfált velem, Boros, mámoros éjjelen Elémállt, mellére csapott: »Kuruc Ádám deák vagyok. Én se voltam zabi gyerek, De ki kuruc, nem pityereg. Vérem volnál s hogy imigyen Asszonyoskodsz, szánom igen. Ez az élet nem nagy dolog, Egyet forog, kettőt forog, Néha inog, de csak megáll: Legvígabb pajtás a […] Olvass tovább
Babits Mihály: A csengettyűsfiú Minden reggeli látomásból szemem mögött dal erjed, érik mint nyilt hordóban aromás bor. Ázik az utca friss aranyban reggeli csengő csengi végig: ezüst hal az arany folyamban. Ó reggel, gyermek, gyönyörüség! kertek falán át egy karaj lomb tán a csengő szavára hajlong ó szent reggeli csengetyüsség! a kapu árnya aranyat vág. […] Olvass tovább
Vörösmarty Mihály: Ábránd Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Erdélyben Barangol és zúg, zúg az őszi szél. Csörögnek a fák száraz lombjai, Mint rab kezén a megrázott bilincs. Hallgass, zugó szél, hadd beszéljek én! Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak, Mint nősirást az égiháború. Egy nemzet és két ország hallja meg, Mi bennem eddig titkon forra csak, S amit keblemből mostan kiröpítek, Mint […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A vigasztaló verse. Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben… S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! Ha az élet útja zordon, Fáradalmit fájva hordom, Képemen […] Olvass tovább