A versek oldala
Szabó Lőrinc: Ha nagy, ha kicsi Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, A világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi – zörög a kocsi. Tegnap, hogy az erdot jártam, A bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, Körülsetteng, rámkukucskál – s közel hajlik, így ni, így – súgni akart […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Fekete hattyú Nyírfaágból volt a híd, azon álltam egy kicsit. Egyszerre a híd alatt megláttam egy madarat. Fehér hattyút vártam én – ez sötét volt, mint a szén. Piros csőre, piros a lába, mint a láng és mint a szén; lába lángja, csőr-hegye: fekete tulipán belseje. Úszott, úszott egyre messzebb, állj meg, […] Olvass tovább
Benedek Elek: A bagoly Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma, Lesz-e vajon este finom, jó lakoma? Nem lát szegény nappal, nagy búsan üldögél, Tőle ugyan szaladgálhat bátran a kis egér. Node este, hej, haj! Akkor virrad neki, Sem madár, sem egér most már nem neveti. Amikor más alszik, vígan lakomázik, Madárral is, egérrel is, bezzeg […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – Este a Hegyek Között verse. 1 Az este már a fák közt markolász, mikor a mélyben feltünik a ház s a síkos lejtő aljában tömör hagymaszaggal s meleggel üdvözöl. Míg léceim a falnak állitom, hóförgeteg fut át a kis hidon, hajamba kap s az ajtóhoz közel, akár egy búcsuzó lány, átölel. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad verse. Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít. Nézd a világ apró rebbenéseit. Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog, vihogva varrnak felhőskörmü lányok. Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló. Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló. A sarkon túl egy illatszerárus árul, a hitvesét is ismerem szagárul. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Majális verse. A hangraforgó zeng a fű között, s hördül, liheg, akár egy üldözött, de üldözők helyett a lányok kerítik, mint tüzes virágok. Egy lányka térdrehull, lemezt cserél, a háta barna, lába még fehér, a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke, mint ott fönt a fellegek. Fiúk guggolnak és parázslanak, […] Olvass tovább
Gyenes István: Tavaszköszöntő Köszöntünk szép kikelet, Ragyogjál a föld felett. Áraszd meleg sugarad, Hozzál termő szép nyarat. Epret, mézet, szép virágot, Embereknek boldogságot. Olvass tovább
Juhász Magda: Jó leszek, ígérik a gyerekek Anyának ezt mondom én is, kételkedik benne mégis. Pedig a szavam betartom, nem ugrálok utcasarkon, kikerülök minden sarat, ruha rólam le nem szakad! Reggel-este fogat mosok, iskolában jól tanulok. A szobám is szinte ragyog, játékot én szét nem hagyok. De nem így a szomszéd gyerek! Bizony vele sok […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne verse. Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne, Éjjel-nappal szépen szólna, Ha a világ rigó volna. De ha a világ rigó lenne, Kötényembe nem is férne, Kötényem is honnan volna, Ha egész világ rigó volna. Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem Sokat tud az én kezem, sokat tud az ujjam, benne mindenféle régi, s mindenféle új van. A régi a lecke s én gyártom az újat, hogy megnőve, szép hazámnak segíteni tudjak. Festek, írok, építek tornyot, hidat, embert, papíromon sok a ház, és csak úgy nyit a sok kert. […] Olvass tovább
Lackfi János: Lányok dala Azt mondják a fiúk, nyávogunk, selypegünk, játszani nem lehet semmi jót se velünk. De ők tiszta hülyék földön fetrengenek, egymás fejét verik, s azt mondják, ez remek. És egymást lökdösik, rúgják, labda sehol, azt mondják, ez foci, ruhájuk csupa por. Autókártyázva meg összevesznek azon, hogy hány köbcenti a hengerűrtartalom. A lányvécébe […] Olvass tovább
Romhányi József: Szamármese Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre. De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc, kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő dőre öreg. Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit és csúfos csődörcsődöt mondott […] Olvass tovább