A versek oldala
Jöjjön Baranyi Ferenc: Porvers című költeménye. Akit egyszer porig aláztak: porig kell azért lehajolni, a méltósága-vesztett sorshoz méltósága-vesztve igazodni. Előtted ember ráng a porban? Megértem, belerúgni könnyebb. Még emberibb átlépni rajta könnyed sikkjével a közönynek. Mentséged is van, ha a lelked bátortalan feddése rád vall? másokért őrzött tisztaságod nem szennyezheted más porával. Ha lehajolsz, még […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Nem ver meg engem az Isten verse. Petőfi Sándor: Nem ver meg engem az Isten Nem ver meg engem az isten. Hogy szeretőt mást kerestem. Te hagytál el, nem én téged; Délibáb volt a hűséged. Iskolába nem járattak, Olvasni nem tanítottak, De szemedből kiolvasom, Hogy szivedben bánat vagyon. Mért búsulsz? tán megbántad már, […] Olvass tovább
Mentovics Éva: Újévi köszöntő Szeretetben, egészségben legyen részed egész évben. Légy szerencsés, vidám, boldog, felejtsd el a bút, és gondot. Kezdődjön hát egy új élet: legyen békés, boldog éved! Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Boldog új évet verse. Ezuttal sírva, szépen Forgok meg lelkemnek régi Gyermekes életében: Boldog új évet kívánok. Boldog új évet kívánok, Mindenki tovább bírja E rettenetet, E szamárságot, Mint szegény, mint bírom én, én Gyönyörködve, Óh én szegény Lelki kémény. Boldog új évet kívánok. Ontom a füstjét A szavaimnak, Pólyálva és idegesen, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Templom és iskola verse Sinkovits Imre előadásában. Reményik Sándor: Templom és iskola Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Gyógyíts meg! Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám A testem-lelkem fája… De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt, Gyökereimben: érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen – nem is éltem igazában. Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, Csak úgy […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Jégvirág Mint egy kísértet, hófehérbe’ Az ablakomon megjelen. Egy ibolyának lelke tán, De illattalan, színtelen. Rám néz sóhajtalan panasszal: Talán én téptem le tavasszal. Talán egy harangvirág lelke, De rajta jégből a lepel. A haranglábat: karcsú szárát Nyáron – talán én törtem el. Isten szavát elnémítottam. Most itt van, – s megszólal legottan! […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Ahogy lehet Fogcsikorgató türelemmel, Összeszorított szájjal – Krisztus-követő bús próbálkozással, Majd daccal, lobbanóval, Fojtott igével és visszanyelt szóval, Tenyérrel, mely sima örökké, Csak a zsebben szorul ököllé – Keserű, tehetetlen nevetéssel Békülve meg akármi rendeléssel – Nem csodálkozva már – és csodálkozva mégis, Hogy rajtunk ez is, az is megesett: Hordozzuk, testvéreim, ezt […] Olvass tovább
Reményik Sándor: A parti sziklák A költő szólna – és így kezdené: Vas-túskók ezek, ős-gátak ezek, Ők s a tenger méltó ellenfelek. De én láttam e sziklák sebeit, A sötét sebeket, A fantasztikus repedéseket. S hallottam a víz-vájta kavernákban Lentről feldübörögni A lassan mégis győztes elemet. S tudtam: az idő csak neki segít, Őt pártfogolja […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Tükrök törvénye Hogy a mi lelkünk szépítő tükör, Egymást szépítjük meg: Az meglehet. Nem baj. Így tükrözi a Szent Anna-tava Sokszor még mélyebben a mély eget. Mi nem tükrözünk mást, mint lényeget. És azért ez a látás így igaz, Ha egy-egy vonástól el is tekint. Mi látjuk egymást, nem ahogy vagyunk, De látjuk […] Olvass tovább
Vörösmarty Mihály: A buvár Kund Túl a mezőn, túl a hazán, S a part fölött, a nagy Dunán Ki népe zajlik ott? Föl Endre! Béla! föl magyar! Ellenhad az, mely vészt akar, Ellenség zajlik ott. Ő az, ki partidon halad És száz hajót és száz hadat Hoz, oh hon, ellened, A gőgös Henrik az, ki […] Olvass tovább
Jöjjön Romhányi József: Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba verse. Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után. Atyám paraszti sorban élt egy lobogós gatyán. Anyám egy cipész vérét kicsikarva átment a kisiparba. Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet, s a csípésem jelentősen viszketett. Lakókutyám egy kis pulipintyó, mint jó suba betakart, de […] Olvass tovább