A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Hamvazószerdán verse. Meghajtom bűnbánón fejem S mit rég’ tevék, imádkozom. Általnyilallik lelkemen Egy rég’ nem érzett fájdalom. Egy rég’nem érzett fájdalom Imára szólit engemet, Hisz’ örömtől imádkoznom Oly régen-régen nem lehet. * Ez a nap már rég’ az én napom, Ez a bánat régi, régi kincsem, Nem a bűnbánásra alkalom, De örök […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Mese verse. Egy világvégi házban Világszép lány lakott, Világ végére néztek Ott mind az ablakok. Nem járt előtte senki, Nem látott senkit ő, Az Óperencián túl Megállt a vén idő. A világszép lány nézte A csillagos eget, Tavasz táján szívében Valami reszketett. Hajába rózsát tűzött, Valakit várt nagyon, De csak a csillag nézett […] Olvass tovább
Jöjjön Ágh István: Öregasszony verse. Nekünk nagy ez a ház fiam, az ürességtől megreped akár a téli ég, kicsi hízót ölünk, kicsi lábasba főzünk, kicsi életet élünk édesem, csak ez a világ olyan végtelen, s te vagy legtávolabb. Ha látom az árva tányérokat fiam, mindig rád gondolok, ha látom a nagy bödönöket, a nagy fazekakat, […] Olvass tovább
Jöjjön Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm verse. Siralmas énnéköm tetüled megváltom, Áldott Magyarország, tőled eltávoznom, Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az Felföldet bírják az kevély nímötök. Szerémségöt bírják az fene törökök, Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engömet kergetnek az kevély némötök. Engöm környülvettek az pogán törökök, Vajjon s mikor leszön jó Budában […] Olvass tovább
Jöjjön Móra Ferenc: Zengő ABC verse. Aranyalma ághegyen. Bari bég a zöld gyepen. Cirmos cica egerész. Csengő csikó heverész. Dongó darázs döngicsél. Esik eső, fúj a szél. Füsti fecske ficsereg. Gerle, galamb kesereg. Gyom között gyors gyík szalad. Harmatos hajnal hasad. Itt van már a zivatar! Jó az anya, jót akar. Kivirít a kikelet. Leveles […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Az ige verse. Reményik Sándor: Az ige Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Fiatal életek indulója verse. Apáink mindig robotoltak, Hogy lenne enni kevés kenyerünk, Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak, Az isten se törődött velünk. De fölnőttünk már valahára, Kik nem tudjuk, mi az vígan élni, És mostan vashittel, jó bátorsággal Sorsunk akarjuk fölcserélni. Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk, Nem volt jogunk se, csak igazságunk. […] Olvass tovább
Jöjjön Kazinczy Ferenc: Az ő képe verse. Midőn az hajnal elveri álmomat, S a fény orozva lebben rejtekembe, Imádott kedves kép, te tűnsz szemembe, S ah! gyúladni érzem régi lángomat. Ez Ő! ez Ő! kiáltom, s csókomat A képnek hányom részegűlt hevembe. így szólott, így járt, így mozgott, ölembe Így sűlyede, elfogadván jobbomat. S most […] Olvass tovább
Szabó T. Anna: A csoda Január volt már javában, s a nagy fa, amit műanyagmadzaggal gúzsba kötve húztunk-vontunk, hogy majd a föld alatt a feketülő falnak nekidöntve napokon át a pincebogarakra árassza csodaváró illatát, és amit aztán ketten díszítettünk, hogy úgy dőljön ránk teljes vértezetben, (még jó, hogy a gyertyagyújtás előtt) mint egy megsebzett operai […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Hegyi beszédek felé verse. Még van, hogy bennem horgadozva, fájva Dal indul, sír a kedvem szárazfája, Csöndes cigány, megpengetem a nyűtt, Bús hegedűt. De hajh, ez már nem az az ifju bánat, Mely csupa kéj volt, s édesedve támadt, Mint holdsütötte halk hangszeren át Szűrt szerenád. Ebből immár alig lesz édes ének, […] Olvass tovább
Tóth Elemér: Vers az anyanyelvről Magyar csak addig lehetsz, amíg nyelvedet őrződ. Ezer év csodája ez, akár a saját bőröd. Mert az anyanyelv joga a legmagasabb törvény. Nem nyelheti el soha semmilyen gonosz örvény. A gondolatra illik, minden szava valóság. Magas hőfokon izzik, süt belőle a jóság. A tisztaság, a szellem minden szavában ragyog. Nem […] Olvass tovább
Jöjjön Lackfi János: Véletlen verse. csomizom a ruciba a habtestem tinibugyi gumija bemélyedten kukisali parival az étrendem szoli moci tekila az én trendem koviubi pörivel a kedvencem lekipali csokival jaj vétkeztem fusizik a fatim is a műhelyben vegyigyümi üviben a sparhelten depizik a szaniban a mutterchen dobi cigi dugiba a farzsebben könyi szivi nehari ha […] Olvass tovább