A versek oldala
Jöjjön Endrődi Sándor: Tavasz felé verse. Tavasz s tél küzdenek egymással. Harczol a fagy és a napsugár, Egy-egy hiszékeny bokor ága Rügyét is bontogatja már. A völgyből egy legény siet föl, Útközben vigan fütyörész…. – Mily könnyű fiatalnak lenni, S öregnek lenni mily nehéz! A nedves, földszagu barázdán Itt-ott piros bogárka fut, Odább a lejtős erdőszélen […] Olvass tovább
Ady Endre: Az idő rostájában Kezében óriás rostával Áll az Idő és rostál egyre, Világokat szed és rostál ki Vidáman és nem keseregve S búsul csak az, akit kihullat. S aki kihull, megérdemelte, Az ocsut az Idő nem szánja. Aszott nemzetek, hült világok, Tört életek miazmás vágya Halálra-valók s nem kár értük. Szóljak próféták új […] Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos: Négy sorok verse. I. Te vagy az, aki után lámpással futottam. Te vagy az, akit vakon is megtaláltam. Te vagy az, akiért érdemes az élet. Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok. II. Ó szerelem milyen szesszel itattál meg engem. Ó szerelem börtönbe zárnak a te karjaid. Ó szerelem egyképp csúnya vagy […] Olvass tovább
Várnai Zseni: Most este van… Most este van, lefekszem napomra visszanézek, fáradt vagyok, meleg volt, a hőség elcsigázott, sokat futottam, mentem s a por belepte lelkem, mint utszéli virágot. Napomra visszanézek, beszéltem emberekkel, azok is megsebeztek, szavak tüskéjét érzem, próbálom elfeledni, poros ruhám levetni s aludni hófehérben. Késő van már, elalszom, elfordulok napomtól, a hold […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel: Szerelmes bánkódás verse. Itt, hol e bujdosó csermely A bús bükben tévedez, S búslakodó énekemmel Csak a kőszirt epedez, Megjelensz, ó kegyes lélek! Epekedő szívemben, S hív kebledbe visszatérek Forró képzeletemben. Ha a bús hold sugárai A vizeken reszketnek: Bágyadt szemem záporai Csak téged emlegetnek; Ha a hajnal bíborszínnel Az égen pirosodik: Árvád […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel: A remete verse. Egy őszült remetét a Tihany oldalán Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt. Már két századokat hordoza vállain, S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál. Gyakran bölcs szavait hallani elmenék Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt. Sok történeteket hordogatott elő A bölcs ősz az idők régi homályiból. Egy szép alkonyaton melleje ültetett, Ősz pillái alól […] Olvass tovább
Jöjjön Falu Tamás: Az én anyám verse. Az én anyám elfáradt már, Már öreg, szegényke. Imáin át éjjel-nappal Felvágyik az égbe. Árva már a földön itt lenn, Hol rá kínok várnak, Én Uram, légy édesatyja Az édesanyámnak. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Huszonnyolc év verse. Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, – gyilkosod! öcsémet halva szülte-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér és jajgatás között úgy emeltek föl a fény felé, akár egy győztes, kis vadállatot, ki megmutatta már, hogy mennyit ér: mögötte két halott. Mögöttem két halott, […] Olvass tovább
Jöjjön Ágh István – Anyák napja verse. Anyák napján Téged Virággal köszöntlek, És csak annyit mondok, Anyukám, szeretlek! Kicsi vagyok, mint a pont, De a pont is sokat mond. Azt mondja a pontocska, Élj sokáig Anyuka! Olvass tovább
Kányádi Sándor: Sáska Egy butácska sáska, kinek anyja hiába magyarázta: szökkenjen szépen a sásra, s ne kívánkozzon másra, beleugrott egy zsákba. (A zsák egy néninek volt a zsákja.) Ott magát jó mélyre ásta. De beleakadt egy ráncba. Megszeppent erre a butácska sáska. De a zsákot hiába kaparászta. A néni hazavitte. Otthon kirázta. Szaladt a majorság […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Bolero verse. Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép, végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, tornyok fölé, […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Májusi szellő verse. Almavirággal futkos a szellő, akár egy kócos semmirekellő. Kócosnak kócos, de nem mihaszna, okot nem ád ő soha panaszra. Füttyöget olykor, mintha ő volna a kertek kedves sárgarigója. Meghintáztatja ágon a fészket, leszáll a földre: fűhegyen lépked. Illeg és billeg, s ha dolga nincsen, elüldögél egy kék nefelejcsen. Olvass tovább
Értesítések