A versek oldala
Jöjjön Heltai Jenő – Egy asszony keze verse. De jó egy kis kezet A kezünkbe fogni, A karcsú ujjakra Szavakat lehelni, Csókokat dadogni, A finom ereken, Mint kék tengereken Kábulásba veszve, Elhajózni messze, Sehol meg nem állni, Folyton jönni, menni, végül partra szállni, Végül megpihenni Rózsaszin szirteken Koráll-szigeteken, Az éles körmökön, örök örömökön. Ó, áldott […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Január lekocog a lépcsőn verse. Január lekocog a lépcsőn, hóval teríti a vedlett falakat, itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr, ahol a kabátja elszakadt. . Vigyázva lépkedek a hóesésben, meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig, fehér lett üstököm, s a hátamon habzó angyalszárny világít. . Lábammal írom most a verset, e séta lesz most a költemény, bár […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Itt feledtek verse. Jaj, milyen szánandó lehetek így, sírásra görbült szájjal, magamra húzva az est köpenyegét, lelógó karokkal a rózsafa mellett. Dehát egyedül vagyok, felhő-kígyók kúsztak a csillagokra, senki se láthat. A csend-falon kísértet-újjak motoszkálnak, nehéz illatok kapaszkodnak vállaimra. Először csöndesen nyöszörgök, aztán hangosabban sírok, aztán az egyedüllét iszonyú félelmében felszökök és rekedten […] Olvass tovább
Jöjjön Varró Dániel: Hat jó játék kisbabáknak verse. Jó játék a cicafarok, szélte pont egy babamarok. Én húztam meg, mit akarok? Jó játék a cicafarok. Jó játék a mobilteló, fogalmam sincs, mire való. Lenyálazom, aztán heló, jó játék a mobilteló. Jó játék a laptopkábel, főleg, ha még nem lopták el. Négy fogaddal hipp-hopp rágd el, […] Olvass tovább
Jékely Zoltán: Csillagnézés Bizony, fiam, emlékszem még a korra, Így néztem én is, mint te, csillagot! Meredtem égő mennyei bokorra, S éreztem ezt a furcsa illatot. Toronyban, dombon titkok fojtogattak, Nyaklottan, míg lélegzetem elállt. De bámulásim egyszer elmaradtak – Talán mikor lelkednek adtam át. Itt az időd, most bámulj és csodálkozz! Semmi se dőlt el […] Olvass tovább
Váci Mihály: Minden teérted Minden Teérted, minden csak Tenéked. Veled vitázik minden gondolat. És mindenik csak tebelőled éled, te vagy, kit szoroz, kivon, összead az elme- pontos összeg csak tevéled lesz a világ: – tökéletes, ha vagy! Míg észreveszel, látsz- csak addig élek: benned, veled hiszem szép harcomat. Épülő sorsod világot megértet velem- s milliók […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Balázsolás verse. Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás […] Olvass tovább
Jöjjön Aranyosi Ervin: Cipő emlékére című verse. Hazudj valami szépet, hazudj valami jót! Képzeld el azt, hogy élek, – hallgasd a rádiót! Ott élek minden dalban, – üzenem, szebben élj! Legyen hangos a szíved, szeress, dalolj, remélj! Itt hagytam szép világom. Szívedben, hűlt helyem. Zenémet, s annyi számom, – énekeld még velem! Most már a […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János – Mielőtt verse. A jövőről nem sokat tudok, de a végítéletet magam előtt látom. Az a nap, az az óra mezítelenségünk fölmagasztalása lesz. A sokaságban senki se keresi egymást. Az Atya, mint egy szálkát visszaveszi a keresztet, s az angyalok, a mennyek állatai fölütik a világ utolsó lapját. Akkor azt mondjuk: szeretlek. […] Olvass tovább
Áprily Lajos – Útravaló A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait, visz magával a földről valamit. Eszmét, melyet világra ő hozott, virágot, melyet ő virágoztatott. Én Istenem, én mit vigyek neked? Nem vihetek én mást, csak verseket. Kiválasztok pár útamra valót, a többinél tisztábban dalolót. S ahol ösvénnyel vár az égi rét, zenét hallok majd, felséges […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Hegyi beszéd Szárnyaink vannak. Ölelem derekát. Már itt sem érzem a nagy összefüggést, megszüntem a porszem-milliárd egyetlen porszeme lenni, aki forgószelekben forog s lehull. Nem érzem a világ-nagyság iszonyú súlyát vállamon: a csillag-titkok, csillag-dalok, fogamzás, keletkezés, halál: nem érdekelnek. Megnőtt az életem. Minden eltörpült. Szeretek: én vagyok fontos és ő. Töprengés nélkül éljük […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Könyörgés című verse. Tág szemmel már csak engemet figyel, mint néma tó a néma csillagot, nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis ha megölném is, hinné: jó vagyok. Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni! az övé lenni, ha nem is egészen; megváltanám egy futó, tiszta csókkal, hisz egyek voltunk rég a drága mélyben. […] Olvass tovább