A versek oldala
Kányádi Sándor: Örmény sírkövek vannak vidékek hova már utat csak romos templom s régi név mutat örmény-kert zsidó-sor magyar-telek örmények zsidók lakták székelyek s akad még itt-ott ki a néhai honosokról tud ezt-azt mondani vannak vidékek ahol csak a hant tudhatja már hogy ki nyugszik alant régen kikorhadt fejtől a kereszt a zsidók hamvát meg […] Olvass tovább
Mikszáth Kálmán: A kevély anya-macska Olyan cziczák mint az enyimek, Az aztán a csuda! Igy dicsekszik az anya-macska És fuj mint egy duda: Olyan cziczák mint piczinyeim, Az aztán valami! Ezeknek a nyavukolását Élvezet hallani. Milyen virgonczak, elevenek; Ni ez a szürke itt, Hogy mászik, miglen ez a sárga Mily szépen kancsalit. És hogy dorombol […] Olvass tovább
Kőhalmi Erzsébet: Anyák napjára Rajzoltam egy kicsi szívre Sok színes virágot. Édesanyám, anyák napján Minden jót kívánok! Szeretném, ha mindig Mindig csak nevetnél, Szeretném, ha mindig Mindig velem lennél! Olvass tovább
Nagy Bandó András: Az én anyukám Szeretem, amikor felkelek, jó lesz a kedvem, ha felnevet. Szeretem, amikor enni ad, azt is, ha álmából felriad. Van úgy, hogy ilyenkor morcosabb, és persze, kicsinykét kócosabb. Nem bánom azt sem, ha mérgesebb, ilyenkor talán még édesebb. Szeretem, amikor jót mesél, azt is, ha énvelem mendegél. Szeretem, amikor ad […] Olvass tovább
Donászy Magda: Almaszedés Három kislány almát szed, egyik kisebb, másik szebb, nótázik a legkisebb, mind a három almát szed. Délig szedtek száz egyet, három puttony megtellett, Napnyugtáig még százat, három kislány elfárad. Olvass tovább
József Attila: Ady Endre helyett mondom A sírás nekem nem kenyerem. Az Úr megverte kushadt fajtám – Most nekilátok s én verem. Talán az Ima sáppad ajkán, Ha az Üvöltés ott terem. S ha föl nem üvölt hulla-fajtám, Addig verem, mig szétverem. Olvass tovább
Ady Endre: A Halál-tó fölött A Halál-tó fölött kerengünk Szép, bátor, büszke madarak. S a tóban nagy, förtelmes és rest Kígyó-fejű, éhes halak. Ezt a bűz-lehü bús tavat Így is nevezik: Magyarország. Hiába minden, mind lehullunk, Húz a Halál-tó: elveszünk. Hiába lelkünk, lángolásunk, Szerelmünk, jóságunk, eszünk. Erőt mi rajta nem veszünk: Halál-tó marad Magyarország. Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Karácsonyi ének verse. Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Ádventi köd verse. Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillag- állatok bujnak nappalira: Kos, Bak, Bika… Tán a ravasz égi lovas „sötéten tartja”, míg egy kamasz s vig turf-inas a forró pálya […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Alkalmi vers című költeménye. Az uj évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? – Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros; Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja […] Olvass tovább
Jöjjön Balassi Bálint: Adj már csendességet verse. 1 Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr! Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr! 2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére, Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére! 3 Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg, Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg! […] Olvass tovább
Ady Endre: Kuruc Ádám testvérem Ma valaki tréfált velem, Boros, mámoros éjjelen Elémállt, mellére csapott: »Kuruc Ádám deák vagyok. Én se voltam zabi gyerek, De ki kuruc, nem pityereg. Vérem volnál s hogy imigyen Asszonyoskodsz, szánom igen. Ez az élet nem nagy dolog, Egyet forog, kettőt forog, Néha inog, de csak megáll: Legvígabb pajtás a […] Olvass tovább