A versek oldala
A Szeptember című versben Kányádi Sándor gyönyörűen festi meg az ősz első jeleit, miközben a természet apró változásait örökíti meg. A versben a fagyos mosolyú délután, a borzongó lombok és a hűvösödő vizek mind azt sugallják, hogy az évnek egy új, színes évszaka köszönt ránk. A költő szavain keresztül a táj megnyugtató, mégis elgondolkodtató szépsége […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domokos: Mérleg verse. A szívem: forró-zűrzavaros mérleg, rajta józanul-hűvösen lemérlek. Nem bőröd bársonyát, selyemhajad színét sem, sohasem akarom, hogy ilyen szándék kísértsen, csak egy sóhajt: csodásat, halkat, mélyet… És akkor két szempár egymásba mélyed, s lebillen serpenyője mérlegemnek: megmérettél… S az eredmény: szeretlek. Olvass tovább
Jöjjön Váci Mihály: Valami nincsen sehol verse. Váci Mihály: Valami nincsen sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, – s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, – minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor Ne ítélj verse. Mutatjuk a költeményt. Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan […] Olvass tovább
Szabó T. Anna: Talp Mikor kezdtem az angyalban nem hinni, s a felnőtteket vágytam rajtakapni a rászedésen és a becsapáson – miért hazudják, hogy a csoda: van?! -, karácsony este mégis szólt a csengő a titokzatos, bezárt nagyszobában. Gyorsan körülnéztem: mindenki ott volt, testvér, szülők, s a nagyszüleim – négyen. Máig sem értem pontosan, mi […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Szunnyadj, kisbaba verse. Szunnyadj, kisbaba, Őriz halk szoba, Zsongó éjszaka, Csillagfény. Hold jár egymaga, Rád hull fátyola, Álmodj, kisbaba, Tündérként. Nagy a menny Ablaka, Süt a hold Éjszaka, Letekint Egymaga: „Aludjál Kisbaba!” Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós Két karodban című szerelmes verse. A dalforma lebegő ritmusával jelezte, hogy a kölcsönös szeretet erőt vesz a halálon. A szerelem mindig oltalmat és menedéket adott Radnótinak. A humánus élet igazolását és ígéretét jelentette, amelynek fontossága, szerepe úgy növekedett, ahogy csökkentek a valóságos élet esélyei. A háborús évek vad fenyegetései és izgalmai között […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről verse. Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nemlehetről A nem-lehetből, mondjad, még lehet másképp lehet, vagy már csak így lehet, hogy nem lehet más, csak a nem lehet? Kimondanám már, hogy isten veled, de fölsikolt bennem a nem lehet! mert hajad, orrod, szájad és szemed […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály – Zsugori uram verse. Esmérek én egy vént. – Ki az: – Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. – Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája […] Olvass tovább
Petőfi Itt van az ősz, itt van újra… című dala a népies líra közvetlenségével lepi meg az olvasót. A népiesség Petőfi által honosodott meg irodalmunkban. Olyan, mintha köznapi beszéd lenne, pedig nem az, hanem annak átszűrt, művészileg átalakított változata. Petőfi demokratikus politikai felfogásából egyenesen következett az élet és irodalom ilyen közvetlen összekapcsolása. Ennek köszönhetjük, hogy […] Olvass tovább
Arany János: Hasadnak rendületlenül Hasadnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar! Bölcsődtül kezdve sírodig Ezt ápold, ezt takard. A nagy világon ekivűl Nincs más, amit mivelj: Áldjon vagy verjen sors keze, Itt enned, innod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt, Ez a föld másra sem való, Csak hogy eltékozold. Itt küzdtenek honért a […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László – Figyelmeztetés verse. Ne mocskold a vizet gunarunk, gunarunk, ott iszik a Busa, csontsovány szarvasunk. Kutya, ne légy hozzá haragos, haragos, ha a vizet issza, lábához ne kapdoss. Ne fuss el előle almafa, almafa, törzsed ha dörzsöli viszkető homloka. Szelek, aludjatok, ha lépked, ha lépked, fején szalag nincsen, nehogy ellökjétek. Olvass tovább