A versek oldala
Jöjjön Szép Ernő: Csiga verse. Ez itten a csigaház, melyben a csiga tanyáz. Ő nem Pali, se Zsiga, csak egy névtelen csiga. Nincs a házán emelet, víz, se hideg, se meleg. Nincs házmester, kapupénz végett nem nyúl itt a kéz. Nincs villany, se lift, se gáz, ilyen egyszerű a ház. S mert ily csöpp a […] Olvass tovább
A gólyák csodálatos utazása – Bartos Erika meghitt verse Bartos Erika verse, a „Kelepelő”, kedvesen és egyszerűen mesél a gólyák életéről, mindennapjaikról és évszakokhoz kötődő vándorlásukról. A ritmusos sorok játékosan mutatják be a természet szépségeit, miközben gyerekek és felnőttek számára is élvezetes olvasmány. Olvasd el, és merülj el a gólyák világában! Bartos Erika: Kelepelő Kelep-kelep, […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes egyik legkedveltebb és leggyakrabban idézett verse a Névnapra. A vers egy gyermeki örömteli és lelkes köszöntő egy névnap alkalmából. A gyermek a névadónak minden jót kíván, és azt is megígéri, hogy megrendeli számára a tavaszt, a virágot, a lombnyílást és a gyógyulást. A Névnapra egy gyönyörű és szívmelengető vers, amely a szeretet, […] Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos: Mesteremberek verse. Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába s akik most ájultan hevernek a tenderek fenekén, napos hegyeken és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban. A kék fimramentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák… De mi már […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Búcsú című verse. Emlékednek végső foszlányát, Ledöntött bálvány, eldobom, Egy sóhaj és Isten hozzátok, Szerelmes, lázas, balga álmok, Lelkem továbbszáll szabadon. A szerelem szép világától Megtörve, fájón búcsuzom. Elrablá tőlem ifjuságom, De elhagyott tündér-világom Búcsuzva meg nem átkozom. Búcsuzom. – A szerelem lángja Addig tart, míg az ifjuság. Sírján a meghalt ifjuságnak […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő – Szeptember 12. verse. Szeretem a plajbászt hegyezni Az arcom könyvvel meglegyezni Az órámat felhúzni lustán Cipőkenést nézni az utcán Esőben az ablakhoz állni Egy gyufaszállal elbabrálni Fiókban semmiért kutatni Ismeretlennek tüzet adni Nyakkendőt kötni Fésülködni A kalapom kefélni Élni. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Erdei csönd verse. Az erdő arcot cserélt. Tájai vonzottak már, színváltozásai s nem a képzelt kalandok. Ami csak gyönyörű volt benne és ami nagy, sorra tárúlkozott. Legjobban a nyár tetszett, a fény százezer nyila a sötét bozót alján, fent meg a zöld lomb végtelen hullámtorlasza, a rab gomolygás. A vén fák alatt […] Olvass tovább
Iványi Mária: Kicsik búcsúja Búcsúzik a kiscsoport is, Nagyfiúk és lányok! Játék közben mese közben Gondolunk majd rátok. Ti se felejtsétek soha Régi óvodátok! S kukkantsatok be-be néha Mikor erre jártok! Kedves vendég lesz itt mindig, Peti, Palkó, Márta. Addig is tanuljatok jól! A viszont látásra! Olvass tovább
A gyermekkor játékos pillanatai, a fogócskák és kiolvasók hangulata elevenedik meg Pákolitz István „Kiolvasó” című versében. A sorokban a természet szépségei keverednek a gyermeki nevetéssel és a játék lendületével. Olvassa el ezt a könnyed, mégis csodásan ritmusos verset, amely tökéletesen visszaadja a nyár reggeleinek varázsát! Jöjjön Pákolitz István: Kiolvasó verse. Megmosdott a tulipán Harmat csillog […] Olvass tovább
Radnóti Miklós „Mint a bika” című verse az élet lendületéről, a belső erőről, valamint a sorssal való szembenézésről szól. A fiatal bika képe a szabadságot, az életerőt és a szenvedélyt idézi meg, míg a megtorpanó bika a szomorú belátást, hogy az élet harca elkerülhetetlen. A vers Radnóti szuggesztív képeivel és erejével megragadja az olvasót, miközben […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Harbach 1944 verse. Thurzó Gábornak Újra és újra őket látom, a hold süt és egy rúd mered, s a rúd elé emberek fogva húznak egy roppant szekeret. Vonják a növő éjszakával növekvő óriás kocsit, a testükön a por, az éhség és reszketésük osztozik. Viszik az utat és a tájat, a fázó krumpliföldeket, […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Kifosztott táj Mint hályogos szem, meg se rezzen harmadnapja az őszi ég, esővert szél kúszik, mint kígyó, a sárban s fölveti fejét sziszegve a kegyetlen égre, s búsan nézi egy csonka ág: röpül a rozsdás vidék fölött levele, mint az ifjúság. Itt járok e kifosztott tájon és gyanakodva rámmered a fű, a lomb. […] Olvass tovább