Ajánljuk:

  • in

    Mécs László: A kirándulás elmaradt

    Jöjjön Mécs László A kirándulás elmaradt verse. Az izgalom megszállta a falut. Száztíz gyerek ma éjjel nem aludt. Száztíz gyerek ma ébren álmodott: valaki vert egy nagy gyerek-dobot és meneteltek az áldott mezőn, játékra, szabadságra éhezőn, szép volt az erdő, a Latorca-part, mindenki játszott úgy, ahogy akart, sok szív-puzdrán megnyílt a kis lakat s lődöztek […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: Szegény vagyok

    Jöjjön Wass Albert: Szegény vagyok verse. Szegény vagyok, szegényebb mint a koldus, aki az utcasarkon kéreget, mert felette tiszta ég ragyog, s az ég szereti a szegényeket. S a koldusok nagynéha hinni tudnak, Istenben, égben, s abban, ami szent, és imádkozni tudnak és szeretni s a lelkük álma: Léthe-parti csend. És jó annak, kit szánakozva néznek […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Harc a Nagyúrral

    Jöjjön Ady Endre: Harc a Nagyúrral verse. Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom. Sertés testét, az undokot, én Simogattam. Ő remegett. „Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki) S meglékeltem a fejemet, Agyamba nézett s nevetett. (Vad vágyak vad kalandorának […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Új óvodás

    Várnai Zseni: Új óvodás Jött az óvodába ma egy új gyerek, Persze én meg mindjárt elébe megyek. Miért állsz így félre? Itt senki se bánt! Unalmas itt? Nézd csak, ott az elefánt. Kockaházat építenek amott a többiek. Te is nemsokára építhetsz ilyet. Játsszál velünk együtt, menjünk oda hát. Nálunk minden gyerek jól érzi magát. Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Te győzz le

    Jöjjön Pilinszky János: Te győzz le verse. Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények A foszladó világ felett te változó és mégis egy, szelíd, örök vigasz vagy; elomlik minden kívüled, mit lágy erőszakod kivet, elomlik és kihamvad. De élsz te, s égve […] Olvass tovább

  • in

    Wass Albert: A bujdosó imája

    Jöjjön Wass Albert: A bujdosó imája verse. Uram, ki fönt az égben lakozol a fényességben, gyújtsd föl szent tüzedet az emberek szívében. Az emberek agyára áraszd el bölcsességed. Értsék meg valahára mi végből van az élet. Arasznyi kis idő csak, mely ajtódig vezet. De előre csak a jó visz, a gonosz vissza vet. Legyen megint […] Olvass tovább

  • in

    Batsányi János: A franciaországi változásokra

    Batsányi János: A franciaországi változásokra Nemzetek, országok! kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében, S gyászos koporsóba döntő vas-igátok Nyakatokról eddig le nem rázhatátok; Ti is, kiknek vérét a természet kéri, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri! Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! Olvass tovább

  • in

    Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak?

    Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak? Azt kérdezted tőlem, nagyon vártalak? – Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelző a förgeteget – ezer pici jelből tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret – pedig nem is […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés

    Juhász Gyula: Karácsonyi köszöntés A Makón pihenő katonáknak Betlehemi csillag Szelíd fénye mellett Ma az égen és a földön Angyalok lebegnek. Isten hírvivői Könnyezve dalolnak Békességet, boldogságot Földi vándoroknak. Harcos katonák is Fölnéznek az égre S rágondolnak álmodozva A testvériségre. Bujdosó raboknak Idegen párnákon Kedveseik szelíd arcát Ringatja az álom. Fáradt katonák ti, Pihenjetek szépen […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Lámpafény

    Kosztolányi Dezső: Lámpafény 1 Ó, lámpafény, oly szép vagy, méla, halvány, mint a beteg ajkán a bús mosoly, te vagy, aki a napnak alkonyatján fáradt szivünkre balzsamot hozol. Már mint gyerek csodáltam, lám a lámpa s bámész szemekkel néztem ott alant, amint a vén bronzcsésze a szobánkba szétszórta a rózsás, szelíd aranyt. Mindíg szerettem, mindíg […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: A fényességes angyal is

    Pilinszky János: A fényességes angyal is Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló […] Olvass tovább

  • in

    Csanádi Imre: Első hó

    Jöjjön Csanádi Imre: Első hó verse. Hó, hó, friss hó, Angyalváró, Gyöngyen hulló Gyöngyvirág-hó,- Csupasz bokrok Csipkézője, Fák fodros Fejkötője, Kerítések Keszkenője, Hegyek-völgyek Ünneplője. Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.