Ajánljuk:

  • in

    Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal

    Jöjjön Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal verse. Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső – Számadás

    Kosztolányi Dezső – Számadás 1 Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van – boldog akartál lenni és hiába, hát légy mi vagy: végkép boldogtalan. Inkább egészen és kínzó-csigába, mint félig így, alkudva oktalan, ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába, vagytok ti itt a földgolyón sokan. Térdelve, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A borozó

    Jöjjön Petőfi Sándor: A borozó verse. Gondüző borocska mellett Vígan illan életem; Gondüző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultok? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Füttyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggaták. Bor taníta húrjaimra Csalni nyájas éneket; […] Olvass tovább

  • in

    Károlyi Amy: Arany ablak

    Jöjjön Károlyi Amy: Arany ablak verse. Nyugvó Nap fényét őrzi az ablak, kisleány olvas háttal a Napnak. Leckét betűzget, szókat tagolgat: a betűk szóvá összefonódnak. Szavakból mese szövődik lassan, kisleány olvas arany ablakban.   Olvass tovább

  • in

    Csoóri Sándor: Csodakutya

    Jöjjön Csoóri Sándor: Csodakutya verse. Ha hiszitek, ha nem is, volt egy kutyám nekem is, piros volt az orra, lapulevél nagy füle lelógott a porba. Csoda egy kutya volt: holdsugáron lovagolt, s csillagfejű csikókat terelt udvaromba. Csodálkoztok? Elhiszem. Nem láthatta senki sem. Fénykép sincsen róla. Én is csak egyszer láttam, úgy álmodtam róla. Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Levél

    Zelk Zoltán: Levél Nézzétek csak, mit hoz a szél, nem akármilyen falevél: nem itten hullt le a fáról, gólya küldi Afrikából. Gólya küldi a levelet, szél leejti falu felett, füstölgő kémény felkapja, gólyaírást elolvassa. A levélben mi is lehet? Elmondom én, figyeljetek: “Megérkeztem Afrikába, örök napsütés honába. Mégis, mégis csak azt várom: az idő tavaszra […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma

    Jöjjön Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma verse. Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjogatnak, Szinte reng belé […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: A nyugodt csoda

    Szabó Lőrinc: A nyugodt csoda Tudom, semmi, de semmi közötök hozzám, butuska tücskök a fű között, mégis jólesik azt képzelni, hogy mikor, így este, ablakot nyitok, nekem üzentek, sok hű kis barát, lelkendezve, hogy csak szép a világ – és hogy amiként szobámba a rét vigasznak lengeti be fűszerét, a hömpölygő, meleg szénaszagot s benne […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor – Szülőimhez

    Jöjjön Petőfi Sándor – Szülőimhez verse. Hej édes szülőimék, Gazdagodjam meg csak! Akkor, hiszem istenem, Nem panaszolkodnak. Minden teljesülni fog, Amit csak kívánnak; Megelőzöm vágyait Éd’sapám s anyámnak. Lesz csinos ház, amiben Megvonúlnak szépen; Pince lesz a ház alatt, Jó bor a pincében. Meghihatja éd’sapám Minden jóbarátját; Borozás közt lelköket A jókedvbe mártják. Szép kocsit […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Testamentom

    Jöjjön Juhász Gyula Testamentom verse. Nektek hagyom, ha innen elmegyek E búcsúzót, jövendő emberek! Ha emlékeztek, mit daloltam én, Ne kérdezzétek majd, ki voltam én. Nem a pacsirta fontos, csak a dal, Mely a nem múló, szent összhangba hal. Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat. Szomorú volt a versem, jól tudom, Csüggedten […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Mire megjössz

    Jöjjön Pilinszky János Mire megjössz verse. Egyedül vagyok, mire megjössz, az egyetlen élő leszek, csak tollpihék az üres ólban, csak csillagok az ég helyett. A temetetlen árvaságban, mint téli szeméttelepen, a hulladék közt kapirgálva szemelgetem az életem. Az lesz a tökéletes béke. Még szívemet se hallani, mindenfelől a némaságnak extatikus torlaszai. A pőre örökkévalóság. S […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Őszi éjszakán

    Jöjjön Ady Endre: Őszi éjszakán verse. A szél ha hűvös éjszakákon Lehűti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe énnekem. Hiába száll agyamra mámor S virrasztok annyi éjszakát, Mindig érzem annak a csóknak Halálos, dermesztő fagyát. Ajkad akkor tapadt ajkamra Utólszor… aztán vége volt… Talán tavasz sem volt azóta, Az egész világ […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.