A versek oldala
Jöjjön Szabó Lőrinc: Az Egy arcai verse. Vagy nem is voltál? S most is magamat szólongatom csak?… Téged láttalak ki az égből, téged rá a világ gyermekeire, szemed sugarát – a magamét! – s mennyei burkodat földiekre, hogy mutathassanak, örök képet, sok múló tünemény: palánk mellett, tyúkketrec tetején nyestem a nyárfát, téged vártalak, s meg […] Olvass tovább
Jöjjön Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó verse. Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó Csillag vagyok éber éjen, a mennyboltot is elérem. Az a kis pont, ott, én vagyok! Az, amelyik mindig ragyog! Király vagyok: napkeleti, ki a csillagot követi. Két zsebemben tömjént viszek, s a csodában hiszek, hiszek! Istállóban jászol vagyok… Bekopognak jó pásztorok. Szalma-ölem reményt ringat, tömjén […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Férfivers című verse. Süvölts csak bátran, hisz férfi vagy s boldog dolgaid között orvul szurokkal önt nyakon a csókoddal ojtott asszony is, s e hajlongó tréfája mögött még kést is dugdos előled. Tudd, egyedül vagy, mint az első farkas volt az éjszaki rideg erdőn, mikor félfarra dőlt és fűrészelő nyögéssel tépte a […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Tóparton verse. Rigós erdőben bujdosó nap, itt a tó, fekszem csöndesen, a part ring, mintha vinne csónak, a kék vizet nézegetem, és most közelről még a fű is, bármily kicsi és egyszerű is, éppoly gyönyörű, mint a tónak vizéből visszakacagó nap. Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Októberi ájtatosság verse. Távozzál el Uram én tőlem Jób Könyve A kórus padján, honnan a rácson át látni a templom sok kicsi villanyát mert az imát villany kiséri s uj tüze régi Urunk dicséri: a kórus padján egymagam ülök én, mint egy kárvallott, elkeserült legény, bárány-e, bárány-e vagy farkas? Szól a litánia: lelkem, […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: Előre verse. Kiütve a zászló …! alája Hazám hőslelkű gyermeki! Kiütve a zászló … de most nem Békés szellő lebegteti, Hanem mintha megsértve volna, Haragosan csattog, lobog; És rajta érkező csatáknak Viharja ver vérszín habot! Ti tudtok víni, győzni, halni, Apáitok példájakint; Megbánt az, aki jog- s hazáért Véráldozatra nógat, int. Hisz […] Olvass tovább
Jöjjön Gyurkovics Tibor: Szilvafa című verse. Sokáig álltam, sokáig álltam a szilvafák árnyékában, sokáig éltem, sokáig éltem tested takaró melegében. Azt akarod most, hogy elégjen testem a tested bőr-melegében? Azt akarod, hogy megfagyjak óriás árnyékában a napnak? Aztán azt akarod, hogy elégjen testem a napon, a meztelen réten? Aztán azt akarod, hogy egy este testem […] Olvass tovább
Jöjjön Mécs László A kirándulás elmaradt verse. Az izgalom megszállta a falut. Száztíz gyerek ma éjjel nem aludt. Száztíz gyerek ma ébren álmodott: valaki vert egy nagy gyerek-dobot és meneteltek az áldott mezőn, játékra, szabadságra éhezőn, szép volt az erdő, a Latorca-part, mindenki játszott úgy, ahogy akart, sok szív-puzdrán megnyílt a kis lakat s lődöztek […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Szegény vagyok verse. Szegény vagyok, szegényebb mint a koldus, aki az utcasarkon kéreget, mert felette tiszta ég ragyog, s az ég szereti a szegényeket. S a koldusok nagynéha hinni tudnak, Istenben, égben, s abban, ami szent, és imádkozni tudnak és szeretni s a lelkük álma: Léthe-parti csend. És jó annak, kit szánakozva néznek […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Harc a Nagyúrral verse. Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom. Sertés testét, az undokot, én Simogattam. Ő remegett. „Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki) S meglékeltem a fejemet, Agyamba nézett s nevetett. (Vad vágyak vad kalandorának […] Olvass tovább
Várnai Zseni: Új óvodás Jött az óvodába ma egy új gyerek, Persze én meg mindjárt elébe megyek. Miért állsz így félre? Itt senki se bánt! Unalmas itt? Nézd csak, ott az elefánt. Kockaházat építenek amott a többiek. Te is nemsokára építhetsz ilyet. Játsszál velünk együtt, menjünk oda hát. Nálunk minden gyerek jól érzi magát. Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Te győzz le verse. Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények A foszladó világ felett te változó és mégis egy, szelíd, örök vigasz vagy; elomlik minden kívüled, mit lágy erőszakod kivet, elomlik és kihamvad. De élsz te, s égve […] Olvass tovább