A versek oldala
Csukás István: Majd egyszer alád fekszem, világ Majd egyszer alád fekszem, világ, engedelmesen, de milyen engedelmesen! Hiányom betöltődik, összecsap fölöttem a szín-illat-zaj-hullám, elsimul, volt-nincs, árad tovább a nélkülem-minden, terjed a szemem-nem-látja fény, dübörög a fülem-nem-hallja hang, vacog a szívem-már-nem-érzi-félelem. Olvass tovább
Jöjjön Kaffka Margit: Petike jár verse. Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán, Tétova, együgyű, – tündéri nesszel Most tipeg átal egy ócska szobán. – Ébred a szívem játékos kedve, Elborít hófehér virágeső. – Amikor látom a kacagásom Hangosan, édesen csapkod elő. Sok régi holmin, szürke íráson Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár, S én […] Olvass tovább
Rab Zsuzsa: Jön majd Jön majd a jó öregség. Nagykendő s nyári esték. Megőrzött sárga vásznak. Tej és kenyér. Alázat. Csöndes botozgatások. Szekrényben motozgatások. Örökbefogadott macskák. Szédelgő, nagy szabadság. Arc: sárga, ráncos alma. Poros tükrök nyugalma. Mosolygó, szép halottak. Vagy élnek még? Kopognak. Régi, holdfényben úszó kisváros. Hegedűszó. Lét és nemlét határa. Tabletták. Kamillapára. Kényelmes-puhára […] Olvass tovább
Tamkó Sirató Károly: Pinty és ponty Volt egyszer egy ponty. Úszott, mint a pinty! Volt egyszer egy pinty. Repült, mint a ponty! Együtt mentek… Úsztak, szálltak, mendegéltek, tán még most is mendegélnek, ha a kelő napsugárban útjuk végére nem értek. Elöl ment a ponty. Úszott, mint a pinty! Utána a pinty. Repült, mint a ponty! Olvass tovább
Jöjjön B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára verse. Réges régen készülődünk erre a nagy napra, hiszen ma van az esztendő legeslegszebb napja! Hajnal óta anyut lessük, ébred- már, hív-e? Neki van a világon a legeslegjobb szíve! Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb lapjuk! Szobáját ma virágokkal telisteli rakjuk. Amit érzünk, amit szólnánk, vidám dalba öntjük, édesanyát […] Olvass tovább
Jöjjön Czuczor Gergely: A falusi kisleány Pesten verse. Jaj be szép az a Pest, Istenem, be szép! S benne milyen úri, mily szelíd a nép. Összevissza jártam útat, útfelet, De szemem nyugonni nem talált helyet. Ablak ablakon van három négy soron, Oly magas falunkban nincsen a torony. A sok utca tömve mint a méheraj, Jobbra-balra […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor Hazámban verse. Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad! Rég volt, igaz, midőn e jegenyék Árnyékain utószor pihenék, Fejem fölött míg őszi légen át Vándor darúid V betűje szállt; Midőn az ősi háznak küszöbén A búcsú tördelt hangját rebegém; S a […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Istenarc verse. Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc – Madarak Hogy lármáznak! milyen szemtelenek! Tetszenek és megszégyenítenek s úgy magyarázzák az igazukat, hogy meg kell értenem a szavukat, madár szavukat, hogy ez nem elég és adjak, még, és még, és újra még. Mit tehetek? Nevetek és adok, szalonnabort, kölest és tökmagot, ami akad… Míg kint teszek-veszek, messzirol lesik az erkélyemet, s […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A szerelem országa verse. Álmodtam a minap… Már nem tudom, hogy ébren-e vagy alva? Csak azt tudom, hogy álmodám. Ah, milyen szép álom vala! Most amidőn leírom, Kezem még most is reszket… a gyönyörtől! Ballagva mentem hosszu úton, Azaz, hogy nem ballagva, Sőt inkább sebesen, Mert puszta volt a táj, amerre jártam, […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe verse. Ti élet édesét lehellő leányok! A szépség tüzénél olvasztott bálványok! Kiket imád sok szív, áhítva reszketvén, Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, Óldjátok le rólam hitvány kötésteket, Félre! nem imádlak többé benneteket, Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az én szépembe egy summába látok. Jer, szépem, mutasd meg azt […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A szolnoki hídon verse. Az érc-oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon. Tenyérnyi hely s a vigyorgó, kapzsi Vég orcájába sápad belé arcod. Alattad a Rém, felül büntető Ég – gyáva Ember! – Neked üzen harcot. A Hold is kacag […] Olvass tovább