A versek oldala
Jöjjön Gazdag Erzsi: Hull a hó verse. Gazdag Erzsi: Hull a hó Hull a hó, hull a hó, Mesebeli álom! Télapó zúzmarát Fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg, Megbújik a földön: Nem baj, ha hull a hó, Csak vadász ne jöjjön! Parányi ökörszem Kuporog az ágon, Vidáman csipogja: “Süt még nap a nyáron!” Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Majd… verse. József Attila – Majd… Majd eljön értem a halott, ki szült, ki dajkált énekelve. És elmulik szivem szerelme. A hűség is eloldalog. A csöndbe térnek a dalok, kitágul, mint az űr, az elme. Kitetszik, hogy üres dolog s mint világ visszája, bolyog bennem a lélek, a lét türelme. Széthull […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István A kutya első verse című költeménye. Asztal alatt sűrű homály, asztal alatt kincsesbánya, rég feledett kéziratok, közöttük a gazdi lába. Mivel minden zugot elönt a sok telefirkált papír, ez meg milyen foglalkozás, szegény gazdi egész nap ír! Közben nyög meg sóhajtozik, és füstöt fúj, mint a kémény, ködös szemmel hova bámul, dől […] Olvass tovább
Jöjjön Orgoványi Anikó: Az igazi anyák napja verse. Az igazi anyák napja a születésnapom, mert anyukám akkor vált anyává, azon a napon. Elõbb lány volt, aztán nõ, – igen csinos, majd menyecskébõl kismama lett, velem várandós. Így szeljük mi minden évben a szülinapi tortát: Köszöntelek Édesanyám, Boldog Anyák napját! Olvass tovább
Tóth Árpád: Tavaszi elégia Előttem nők siettek. Testét lomhán kinyújtva Közénk terült a távol… és míg az esti csendben Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt ujja Didergőn összesimult nyűtt, lim-lomos zsebemben. S reád gondoltam akkor, s szájon csókolt a halk szél, Mely most testhez feszíti az asszonyok ruháját, S mely olyan illatos, mint duzzadt dombu […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Orfeumi elégia verse. Táncolt, s míg lomha csellók halkan s búsan kisérték, Reszketett a szivem: mily szép lehet, ha lágyan Kádjába lép e lány, reggel, a langy homályban, S mélyen nyomja a vízre illatos, forró térdét… Körül zajos szatócsnép vigadt, s csámcsogva majszolt, Arcukon a vasárnap kéjének zsíros fénye, Ó, olyan jó […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő Arany és kék szavakkal verse. Miképpen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát, ki lemosdotta rég a földi vágy sarát, s már félig fent lebeg a tiszta étheren, ül roppant asztalánál, mely könyvekkel teli, s a nagybetűk közepébe kis képecskéket ékel, Madonnát fest örökké arannyal s égi kékkel, mígnem szelid mosollyal […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Csatában A földön is harag, Az égen is harag! Kifolyt piros vér és Piros napsugarak! A lemenő nap oly Vad bíborban ragyog! Előre, katonák, Előre, magyarok! Komoly felhők közül Bámul reánk a nap, Rettentő szuronyok Füstben csillámlanak, A sűrü lomha füst Sötéten gomolyog, Előre, katonák, Előre, magyarok! Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere, Ágyúk […] Olvass tovább
Madár János: Karácsony Csillagfényben aranyág. Aranyágon alma. Őrzi három télapó. Úgysem alszom el ma! Egész éjjel csodálom ezt a szép fenyőfát. Gyertyafényes csillagszórós, csilingelő ágát. Karácsony, karácsony, kisült a kalácsom. Kóstoljátok, egyétek, a mákost is vegyétek! Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes – Téli Angyal verse. Ül a vékony Mária És ölében a fiú Szélfúvásnyi gyenge zajt hall Összerezzen: itt az angyal S ő is tudja: minden angyal Iszonyú Iszonyú szél volt márciusban Nagy piros égbolt szél-parázs Nem volt este hogy lehussant S óriás volt óriás Szélborzolta sas-színű szárnya Be se fért a […] Olvass tovább
Fazekas Anna: Én szeretek minden ünnepet Én szeretek minden ünnepet, a szép vasárnapot, és szeretem húsvét reggelét, ha piros tojást kapok. És szeretem május elsejét, ha szélben zászló lebeg, s a névnap is kedvemre van, meg az összes ünnepek. De a legszebb, legszebb ünnepem, az igazán valódi jó, ha karácsonyfával megjön a szakállas Télapó. Tudom, […] Olvass tovább
Fésűs Éva: December, december December, december, A világ csilingel Hóember hófején Fázik a cilinder. Kis csizma, nagy csizma Csikorgó hóban jár Piros kis orroddal Cinegét foghatnál. Kis bunda, nagy bunda Kell már a szőr kucsma Hópaplant sző a tél Medvére, mókusra. December deret fúj December fagyot hoz A világ mégis csak Ünnepre harangoz. Hamvadó alkonyban […] Olvass tovább