in

József Attila: Anya

József Attila: Anya

Az őszi eső szürke kontya
arcomba lóg zilálva, bontva.
Harmadik napja sírja, mondja,
mint tébolyult anya motyogja
– mert csecsre vágyom – rám meredve:
Reátaláltam gyermekemre,
aludj el, édes kedvesem, te,
csitt, csitt, kicsikém, tente, tente…

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét.

Mi a véleményed az Anya írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Csoóri Sándor – Oroszlán

József Attila – A füst