A versek oldala
Dsida Jenő: Alkony Alkony Hűvös szeptember. Alkony. A szürke tó egy nagy kísértet félszeme. Lehunyt lelkem a másik. A zúgó, vonaglótestű fák: átszúrt, iszonyú pókok, utánunk kapnak, elszabadult prédáik után. Szélfútta őszi levelek, menekülünk, futunk s fent kigyúlnak egy messzi kastély hívó ablakai. Olvass tovább
Az irodalom ereje abban rejlik, hogy olyan gondolatokat és érzelmeket ad át, amelyek mélyen megérintenek bennünket. A versek különösen képesek arra, hogy lelkünk legmélyebb rétegeit szólítsák meg, és új perspektívát nyújtsanak a mindennapok nehézségeiben. Ha egy kis lelki feltöltődésre van szükséged, ezek a költemények garantáltan megérintenek és elgondolkodtatnak. Mindegyik vers egy-egy különleges gondolatot és érzelmet […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Még süt a Nap… Még süt a nap, még sütöget, csak reggelente van hideg, csak estelente kéldegél újra és újra föl a szél. Csak az éjszakák, csak azok hűvösek, mint a csillagok. Napközben meleg van, meleg. Sütkéreznek a verebek. Duruzsolnak a darazsak. Napfényben fürdik a patak. Gúnárok, gácsérok, tojók élvezik még az úsztatót. […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Nem kell dér… verse. Nem kell dér az őszi lombnak, Mégis egyre sárgul: Dér nekűl is, fagy nekűl is, Lesohajt az ágrul. Nem kell bú az aggott főnek, Mégis egyre őszül: Bú nekűl is, gond nekűl is Nyúgalomra készűl. Hátha dér-fagy, bú-gond érte, Ősze is már késő: Hogy’ pereljen sorsa ellen A […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Hóvirág verse. – Hóvirágom, virágom, mi újság a világon? – Véget ért a hosszú tél, simogat az enyhe szél, melegebben süt a nap újra szalad a patak. Hallottam a cinegék kikeleti énekét, tavasz jár a határon. – Ó, be szép ez virágom! Olvass tovább
Ady Endre: Hajh, gyerekek!… Hajh, gyerekek, hogyha néha Pohár mellett elmerengek, Mind ott vagytok oldalamnál, Kiket lelkem úgy melenget. Fölkapom a poharamat, Koccintanék szépen, sorba – Magam vagyok, akkor látom S égő könnyem hull a borba. Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsuzásig… Mennyi kacaj, mennyi […] Olvass tovább
Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák „Jó reggelt, Nap, ég, hegyek, aludtunk egy éven át..” Így köszönnek a kibújó hóvirágok, ibolyák. „Jó reggelt, szél, fellegek, jó reggelt, te szép világ!” Bólogat a kék ibolya, nevetgél a hóvirág. „Jó reggelt, fa, kis bogár, mikor hajt rügyet az ág? Mikor lesz az ágon levél, levelek közt száz virág?” „Jó […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Az ítélet verse. A történeteket lapozám s végére jutottam, És mi az emberiség története? vérfolyam, amely Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki, És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig. Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében. Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója. Rettenetes napokat […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Téli vers költeménye. Ej, ej, garázda tél apó! Ki ördög hítta kelmedet, Hogy sz. Mártonnap tájba’ hó Borítja házi telkemet? Hogy bámul a vén vaksi hold Hópelyheken át, mint szitán! Pedig milyen jó szeme volt Nyáron, szerelmesek után! Mily villogó szemmel lesett Minden sovárgót, csintalant; Tudta nélkül alig esett Szerelmi légyott és […] Olvass tovább
Romhányi József: Tavaszi madárdal Tavaszt zengenek a madárkák. Soha kedvesebb dalárdát! Ám az egyik némán kushad. Csak nem készül kritikusnak… Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Üres templomban verse. Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat, az üres templomba besurranok. Egy lélek, aki Istent látogat. A szentek komoly arca rámragyog. Ha násznép járt ma itt: feledve rég, és mise sincs, se karinges papok, az oltáron két öröklámpa ég, az Istenemmel egyedül vagyok. A templom üres, a lelkem tele. […] Olvass tovább
Jöjjön B. Radó Lili: Ünnep verse. Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz, hogy szíved bíborborával vársz reám és ó-ezüsttel terítesz miattam; s hogy el ne fussak előled riadtan, lelked titkos, százegyedik szobáját virággal díszíted fel énnekem. Tiéd minden ujjongó énekem, tiéd lelkem szivárványos zománca, tiéd a derű, mely rólam szerteárad, nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat, örömnek jövök, […] Olvass tovább