Ajánljuk:

  • in

    Áprily Lajos – Mennék eléd

    Jöjjön Áprily Lajos Mennék eléd verse. Mennék eléd, mert itt vagy már közel. A déli oldalon leselkedel. Gyökerek hallják könnyű léptedet, átküldesz egy-egy halk leheletet, mely szűzies még és illattalan, de sejtető, jó langyossága van. Csak arcom érzi még, nem sejti más, varázs van benne, keltető varázs. Ahol jársz, néma éberség fogad, keresed a rügyes […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Pacsirta

    Reményik Sándor: Pacsirta Lám Bélának A rét felett Trillázva lebegett. Emelkedett. Alatta zöldesbarna folt: Az erdő elveszett. Dalolt, dalolt. Úgy pazarolta magából a dalt, Hogy mámorába szinte belehalt. És mégis olyan üdén, könnyedén Fakadt a dal belőle, mint a lomb Nyírfatündérek karcsú ághegyén. Lassan, nehezen, mint komor kolomp Kondult a szívem – és eszméltem én: […] Olvass tovább

  • in

    Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

    Jöjjön Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje verse. Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A magyar Ugaron

    Ady Endre: A magyar Ugaron Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar. Lehajlok a szent humuszig: E szűzi földön valami rág. Hej, égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág? Vad indák gyűrűznek körül, Míg a föld alvó lelkét lesem, Régmult virágok illata Bódít szerelmesen. Csönd van. […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Végrendelet

    Jöjjön Reményik Sándor: Végrendelet verse. Mutatjuk a nagyszerű költeményt. Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én verse. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, bátor leszek én, óriások palotáit elfoglalom én. […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: A Dunánál

    Jöjjön József Attila: A Dunánál verse. 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Örök vágy

    Jöjjön Ady Endre: Örök vágy verse. Ha ellobog majd ifju lángom, Ha majd zokogni sem tudok S a sok, rommá verődött álmon Dermedten összeroskadok, Vajon a nyugvás tompa kínját Érezni nem lesz oly nehéz? Vagy vágyón fogom visszasírni Az örök, kínos szenvedést? Ha ellobog majd ifju lángom S örök megnyugvás int felém, Milyen szellem fog […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Ősz elején

    Jöjjön Petőfi Sándor: Ősz elején verse. Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj alatt, Üres már a gólyafészek Tetejében a kéménynek… Vándor népe ott halad. Ott a messzeség homályin, Ott az égnek magasán. Látom még, mint kis felhőket, Vagy már nem is látom őket? Csak úgy képzelem talán. Elröpűlnek, elröpűltek, Tavasz s nyár vendégei, És […] Olvass tovább

  • in

    Berzsenyi Dániel: Búcsúzás

    Jöjjön Berzsenyi Dániel Búcsúzás verse. Elszakadsz tőlem, szeretett barátném! Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz, S mint az álomkép, örömim, reményim, Véled enyésznek. Jaj! sem a sérült szerelem nyögése, Sem kegyességem, sem az ég hatalma Téged énnékem soha vissza többé, Vissza nem adnak. Élj szerencsésen, valamerre fordulsz! Légyen áldásom veled és vezérljen! Légyen a Végzés utain szerelmünk […] Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam

    Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam Ha simogatni tudna a szavam, Mint lágy, becéző szellemkezek: Szavak virágát hinteném rátok, Hogy ne szenvedjetek. Ha gyógyítani tudna a szavam, Mint régi, titkos, nehéz balzsamok; Ezernyi szóból szőnék most mesét, Hogy meggyógyuljatok. Ezernyi szóból szőnék most mesét, Mely elzsongítna, mint egy nyári álom, És elkendőzné a vérző […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Hajnali szerenád

    Jöjjön Tóth Árpád: Hajnali szerenád verse. Virrad. Szürkűl a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új rajzlapját kifeszíti az égen A hajnal, a nagy impresszionista. Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol És álmodozva pingál enyhekéket S ragyogva tűzi az isteni képet Az űrbe a hold, nagy rajzszög, aranyból. A sötétség, az éji, rút […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.