in VERSEK
Szabó Lőrinc: Élek, s hogy meddig
Jöjjön Szabó Lőrinc: Élek, s hogy meddig verse. Élek, s hogy meddig, nem tudom, Meghalok, bár nem akarom, Megyek, s egész utam titok: Csoda, hogy jókedvű vagyok. Olvass tovább
VERSEK
Ajánljuk:
-
-
in VERSEKVeres Csilla: Neked álmodom anyu
Veres Csilla: Neked álmodom anyu Neked álmodom anyu a napnak sugarát lágy tavaszi szélben az aranyszínű ruhát. Neked álmodom az égbolt gyöngyeit mint fürge tündérek aprócska könnyeit. Elhozom neked anyu a hulló csillagot zsendülő mezőkről az édes illatot. Elhozom én onnan méhecskét, virágot s megálmodom neked az egész világot. Olvass tovább
-
in VERSEKIllyés Gyula: Bartók
Jöjjön Illyés Gyula: Bartók verse. „Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben! „Hangzavart”! Azt! Ha nekik az, ami […] Olvass tovább
-
in VERSEKPetőfi Sándor: Mi kék az ég!
Jöjjön Petőfi Sándor: Mi kék az ég! verse. Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld föld felett, kék ég alatt a Hangos pacsírta fütyörész: Dalával a napot kicsalta, A nap rá gyönyörködve néz. Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld a föld, kék az ég, tavasz van… És én oly sült […] Olvass tovább
-
in VERSEKSzemlér Ferenc: Egymást váltva
Szemlér Ferenc: Egymást váltva Fát hasogatok minden este, hogy reggel alhass, pihenhess te. Tűzhelynél telik minden ested, hogy reggel ehessek s vihessek. Vigyázzuk egymás álmát ébren. Érted én, s virrasztasz te értem! Élünk egymást segítve, váltva – készen életre és halálra. Olvass tovább
-
in VERSEKDsida Jenő: Tóparti könyörgés
Dsida Jenő: Tóparti könyörgés Ez pusztulás. Beteg világ. Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése. Utolsó fény. Sötét november. Ó jöjj velem, ne hagyj magamra e rémület vigyorba züllött időszakán! Hallom zörögni a korhadozó, görbe küllőt, mely a futó föld kerekét tétován fogta eddig össze s már szétomol, hogy utasát árkok szennyében megfürössze. Ez nem […] Olvass tovább
-
in VERSEKNagy László: Hegyi beszéd
Nagy László: Hegyi beszéd Műveld a csodát, ne magyarázd sehova kacsázik minden út jobban tudjuk a jövőt a múltnál válasszuk a villám jelenét különben tyúktetű-borzalom fut föl a lábadon agyadig hajad gyökeréig, mintha párban láncolva lennénk baromfiólra pedig ülünk a bazalthegyen Tündökölve egymással szemközt fohászkodunk immár magunkhoz legfőbb valónkhoz jó viharért ingerel eleven bérci selyem […] Olvass tovább
-
in VERSEKÁprily Lajos: Túl ötven erdőn
Áprily Lajos: Túl ötven erdőn Fogy az ösvény, fogy a napfény, hideg árnyék hull a hegyre. Áll mögöttem ötven erdő, ötven évem rengetegje. Torkomig ver csorba szívem, tűz a talpam, seb a térdem. Annyi rémtől megfutottam, míg a ritkulásig értem. Seb a szívem, seb az arcom, vadtövistől vér az ingem. Aki erdő-járni küldött, az ha […] Olvass tovább
-
in VERSEKBenedek Elek: Kis falumon néma csend ül…
Benedek Elek: Kis falumon néma csend ül… Kis falumon néma csend ül, De a mezőn kasza csendül, Otthon csak a beteg maradt, A többi mind búzát arat. Merre nézek, kalásztenger, Mindenfelé dolgos ember: Hull a földre verejtéke, S szaporodik, gyűl a kéve. Még a földön harmat csillog A sarló, a kasza már ott villog. Napfölkeltét […] Olvass tovább
-
in VERSEKBabits Mihály: Esti megérkezés
Jöjjön Babits Mihály: Esti megérkezés verse. Az esti sötét halk mezei lelkét a mohó kilométerek bús messzibe nyelték. Kocsim ablakait most veri a fény, két sorban a lámpák jönnek elém. Tépett takaró lett már a sötétből; csak az ég, a nagy ég fut velem a rétről; kiejtik az utcán a csönd mezei csokrát a kiránduló […] Olvass tovább
-
in VERSEKHajnal Anna: A náthás medve
Hajnal Anna: A náthás medve Őszi eső mikor esik, sűrű erdő nedvesedik, ki nem szeret náthát kapni, erdőbe ne menjen lakni! Barna medve jól megjárta, jött egy szél, a fát megrázta, hogy megázott! Hogy megfázott! Zuhannyal zuhant nyakába, leteperte őt a nátha. Náthás lett a medve, mérges, ki ne tudná, hogy mit érez! Szegény feje, […] Olvass tovább
-
in VERSEKKaffka Margit: Fényben
Kaffka Margit: Fényben Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké, Hogy elmúlnak mind a derűs napok, Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak, És ősz fejemmel magam maradok. Zörgő avarban, ködös alkonyattal, A darvak búcsúzása idején Ráérek majd jövők titkát keresni, S borongva sírni emlékek ködén. De ki töpreng édes tavaszi reggel Fagyos pusztákon, hulló […] Olvass tovább
Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.