A versek oldala
Jöjjön Arany János: Árva fiú verse. Árva fiú sír az ablak alatt, Ifi’asszony a szobában múlat. „Anyám, anyám! hideg van itt, Bocsáss be, Bocsáss be.” „Megállj, poronty… megyek ki csak, Megállj te!” Ifi’asszony gyújt lobogó lángot, Süti annál a csöröge-fánkot. „Anyám, anyám! eressz be már, Ehetném, Ehetném. ” „Csak ezt is még a föld alá […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Nem szándékom Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra. Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra. Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem. Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak. Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet. Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem. Nem kérdem: akarsz-e követni. […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz verse. Nyílj ki, nyájason mosolygó Rózsabimbó, nyílj ki már, Nyílj ki: a bokorba bolygó Gyenge szellők csókja vár. Nyílj ki, gyenge kerti zsenge; Hébe nektárt hint terád. Szűz nyakadba Flóra gyenge Bársonyos palástot ád. Ó, miként fog díszesedni Véled e parányi kert! Ó, hogy óhajtják leszedni Rólad ezt a drága […] Olvass tovább
Nagy László: Jártam én koromban, hóban Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltál, kardél mellett felnőtt virágszál, sebzett virágom. Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vigasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz. Engem a szépség, a vígság csodásan éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár […] Olvass tovább
József Attila: Április 11 A talló kalászait hányva S a verebek közé belesvén Nagy szél kapott föl egyszer engem Hirtelen, áprilisi estén. Gyerekeit kereste arra S engem talált ott épp az utban. Bömbölt, örült, s én mosolyogva Rengeteg mellén elaludtam. Vitt falvan, földeken keresztül, Meghempergetett jó sárosra, Cibálva és kacagva vitt egy Pesti, csatakos külvárosba. […] Olvass tovább
Arany János: Balzsamcsepp Szív, örömtől elszokott szív, Multak gyászos özvegye! Meghervadtál, meghajoltál – Az vagy-é még, aki voltál, Árva szívem, az vagy-e? Óh, neked már fáj a bú is, Az öröm is fáj neked! Bánt az árnyék, a derű is, Bánt az édes, keserű is, Mint a szegény beteget. Nem a régi fájdalom már, Évek […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila Karóval jöttél verse. József Attila: Karóval jöttél Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat igértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz, mint fák tövén a bolondgomba (igy van rád, akinek van, gondja), be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán Ákombákom verse. Egyszer régen az irkámon, született egy ákombákom. Hát egyszer csak látom, látom: két lábra az irkámon, úgy indul el ákombákom. Azt hittem, már sose látom, oly messze ment ákombákom, de mikor az erdőt járom, ül az ágon ákombákom, s rajta van a nagykabátom. Szólok hozzá: „Ákombákom, mért vitted el a […] Olvass tovább
Jöjjön Donászy Magda: Édesanyámnak verse. Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ. Olvass tovább
József Attila – Kiáltunk Istenhez Isten! Kiáltunk hozzád: Légy a mi érző, meleg bőrünk, Mert megnyúztak bennünket, A fájdalomtól már semmit se látunk, És hiába, hiába tapogatózunk, Nem érezzük meg a dolgokat, Csak azt, hogy irtózatosan fájnak. Mi haszna, ha tudjuk, de nem látjuk, Hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek, Hogy fáradságnál hősebb a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A kenyér verse. Mit esdve kért a jámbor názáréthi, Ma száz és száz átkozva, sírva kéri. Nem változtunk mi emberek: magunk, De, jaj, sokan, nagyon sokan vagyunk, Halk sóhajban ezreknek vádja reszket: Ma nem egy váll hurcolja a keresztet… Szent őrület, felséges, bamba, léha, Embernek lelke, életnek babérja, Amit lövell gyötrődő ember-elme, […] Olvass tovább
Kormos István: Kártyázó egerek A kártyázó egerek Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy öreg ház padlásán valahol két egerecske. Egyik neve Zurrogi, másik neve Zürrögi. Igen szellős volt a padlás, s huzatos padláson nem jó, nem az alvás, Hát az a két kisegér szemét nem hunyta le éjjel, sétált a padláson széjjel, sétált […] Olvass tovább