A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: A kenyér verse. Mit esdve kért a jámbor názáréthi, Ma száz és száz átkozva, sírva kéri. Nem változtunk mi emberek: magunk, De, jaj, sokan, nagyon sokan vagyunk, Halk sóhajban ezreknek vádja reszket: Ma nem egy váll hurcolja a keresztet… Szent őrület, felséges, bamba, léha, Embernek lelke, életnek babérja, Amit lövell gyötrődő ember-elme, […] Olvass tovább
Kormos István: Kártyázó egerek A kártyázó egerek Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy öreg ház padlásán valahol két egerecske. Egyik neve Zurrogi, másik neve Zürrögi. Igen szellős volt a padlás, s huzatos padláson nem jó, nem az alvás, Hát az a két kisegér szemét nem hunyta le éjjel, sétált a padláson széjjel, sétált […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Távolból verse. Kis lak áll a nagy Duna mentében; Oh mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. Kínok égtek a szülőkebelben, Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem; S kínja […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Télapó és a hóember verse. Én egy csókától hallottam, csóka a toronytól, a torony meg tavaly télen hallotta a Holdtól, ha igazat mondanak a csókák és a tornyok, akkor én is tinéktek most színigazat mondok. Így kezdte a Hold, a torony, a csóka is így szólt: az udvaron egy hóember mit gondolt, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: János evangéliuma verse. Ravasz Lászlónak Összehajolnak Máté, Márk, Lukács, És összedugják tündöklő fejük Bölcső körül, mint a háromkirályok, Rájok a Gyermek glóriája süt. A gyermeké, ki rejtelmesen bár S térmészetfölöttin fogantatott: De fogantatott mégis, született S emberi lényként, tehetetlenül, Babusgatásra várón ott piheg. A gyermek, a nő örök anya-álma, Szív-alatti sötétből kicsírázott […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Hívogató verse. Én szép ifjuságom Sárgul hervadozva, Ülök már a sutban Lomhán darvadozva – Ilyen vagyok én már, Fanyar, csöndes, fáradt, Így szeress, ha kellek, Nem járok utánad! Jó volt, hiszen jó volt Fiatalnak lenni, Kényesbús fejemnek Nők keblén pihenni, Víg, ravasz hunyással Lesni alattomba, Játszik-e földrengést Keblük puha dombja… Mint a […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Mély erdőn ibolya-virág Mély erdőn Ibolya-virág, Elrejt jól A boróka-ág. Minek is rejt az az ág, Gyere, tágas a világ, Mély erdőn Ibolya-virág. Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Hová, Uram, hová… verse. Hová, Uram, hová vezet az utunk a hontalanság ködös éjjelén? Fölöttünk csak egy kis csillag világít. Tiéd, Uram, e csillag: a remény. Bármerre menjünk, bármerre járjunk, a csüggedés ha elfog, föltekintünk, s e csillagról Te nézel le reánk. Ó, fogd kezét a bujdosó magyarnak, s ne hagyj elveszni […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: Magyar! hajnal hasad! verse. Vígadj, magyar haza! s meg ne tagadd tömött Javaidtól azt a valódi örömöt, Amelyért víg hanggal ekhózik a Mátra, Az egész országban harsogó vivátra. Vége van már, vége a hajdani gyásznak, Lehasadoztak már a fekete vásznak, Melyeket a fényes világosság előtt A hajdani idők mostohás keze szőtt. […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Hajnal című verse. A tegnapot most váltja föl a holnap. Sötéten silbakolnak még a fák. Az út köves, házszegte pusztaság. Utolsó fénye húny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak. Némán söpörnek. Ködbe vész a por. Halk hamvazás dereng az ég alól. A Nap, a Nap! Súgják a sanda árnyak. És gyors […] Olvass tovább
Jöjjön Hajnal Anna: Ének verse. Sem esőnek dobolása, sem szeleknek ordítása fel nem riaszt engemet, sem a fáknak gyenge zöldje, rigó hímje, kakuk hölgye nem indítja szívemet, nem énekek és nem színek, gyönge szagok, réti hímek, kankalin, sem ibolya, nincs ajkamnak mosolya. Vággyal nem, búval sem élek, mint gubóban lepkelélek szálak fonnak át meg át, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor – Pató Pál úr Mint elátkozott királyfi Túl az Óperencián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet. Ha egy ifjú feleség… Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!” Roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj’ isten hol […] Olvass tovább