A versek oldala
Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse – előadja: Jordán Tamás. Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? verse Cserhalmi György előadásában. Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek esti-csillagát Bámulva nézik szemeim, Mikéntha most látnálak először… E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly – Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekintetedet, Azt a szelíd galambot, Amelynek minden tolla A […] Olvass tovább
Bács Ferenc verset mond – jöjjön Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél verse. Vérpanoráma leng előttem el, A jövendő kor jelenései, Saját vérök tavába fúlnak bé A szabadságnak ellenségei!… Egy kis mennydörgés szívem dobogása, S villámok futnak által fejemen, S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? a Kaláka előadásában. A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? A teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább
Jöjjön Gábor Andor: Kályha mellett című verse Szabó Gyula előadásában. Ha kályhádban vidám a tűz, S a villany csatját elcsavartad; Ha láng, kapkodva, lángot űz, Mert üszkét vassal fölkavartad; Ha izzó, rózsaszín parázs Baráti szemmel húny-hunyorgat, És szétdereng vörös varázs, S emlékezés aranyja olvad; Néhány hassáb fa áradó Boldogságot tud rádigézni, (Kint sír a szél, […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Én fekszem itt verse Bódi László „Cipő” tolmácsolásában. Én fekszem itt a kihűlt földön: Eleven kincse még a nyárnak, Vétkek s rossz jelek rohamozva Édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak. Érdes tüllben gyere lassúdan, Horzsolj végig, s hagyj itt örökre Izzó kikerics-koszorúmon. Hallgassuk meg Bódi László „Cipő” előadásában Nagy László […] Olvass tovább
Szalai Lea, Thurzó Lajos Általános Iskola, Zenta (Rónay György: Mondd szereted az állatokat?) Rónay György: Mondd, szereted az állatokat? Mondd, szereted az állatokat? A kutyát, macskát, csacsit, lovat s a madarakat: a verebeket, rigót, galambot, pintyeket, akik a Földön veled élnek, s bundájuk, tolluk melegében nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek? Mondd, szereted […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A vén cigány vers Bessenyei Ferenc előadásában. Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vízen? Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett. Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, […] Olvass tovább
Juhász Jácint verset mond – Radnóti Miklós – Pontos vers az alkonyatról. Kilenc perccel nyolc óra múlt, kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrübb lett a parti fűz, hogy az árnyék közészorúlt. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt, mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Sün Balázs verse, előadja: Molnár Piroska. Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hallgasd meg a verset Molnár Piroska előadásában. Olvass tovább
Jöjjön Latinovits Zoltán előadáásban Ady Endre – Krisztus-kereszt az erdőn verse. Krisztus-kereszt az erdőn Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Eszmélet című verse Latinovits Zoltán előadásában. 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. A teljes verset ITT olvashatod. Olvass tovább