A versek oldala
Jöjjön Balassi Bálint: Egy katonaének verse Szabó Gyula előadásában. Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azon kívül is, csak jó […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú verse. Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s […] Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Anyakép verse Hegedűs D. Géza előadásában. Könny nélkül váltam el tőle, sóhajtva nézett utánam. Még ölelt volna, még láttam, karját emelte. De a köd, november kölyke borult az anyai ölbe, édes helyemre. Jó volt már visszasajognom oda, hol erővel töltem, szülőm és elhagyott földem egy anyakép lett. Hevesen vettem magamba, emelték fönséges […] Olvass tovább
Hallgasd meg Kosztolányi Dezső: Boldog szomorú dal versét Csuja Imre előadásában. Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. A teljes verset ITT olvashatod el. Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez című verse Lakatos István előadásában. Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Magányban című verse Rátóti Zoltán előadásában. Az óra lüktet lassu percegéssel, Kimérve a megmérhetlen időt; Ébren a honfigond virasztva mécsel, Homlokra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató. Jön, jön… egy istenkéz sem tartja vissza… Mint […] Olvass tovább
Varnus Xaver zenél, Törőcsik Mari verset mond – íme Pilinszky János – Aranykori töredék. U. E.-nek Öröm előzi, hirtelen öröm, ama szemérmes, szép anarchia! Nyitott a táj, zavartan is sima, a szélsikálta torlaszos tetőkre, a tenger kőre, háztetőre látni: az alkonyati rengeteg ragyog. Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot. A teljes […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Egy estém otthon verse Stohl András előadásában. Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más […] Olvass tovább
Hallgasd meg Ady Endre: Este a Bois-ban versét Rudolf Péter előadásában. Befödte lelkemet és Párist Muzsikás, halk, szomoru este, Eltévedtünk. A nagy Bois-ban A kocsim az utat kereste. És mintha rólunk ki se tudna És mintha minket ki se várna, Baktattunk álmos gördüléssel. Nagymessziről zúgott a lárma, Ady Endre: Este a Bois-ban, a teljes verset […] Olvass tovább
Hallgasd meg Arany János: A walesi bárdok versét Kurucz Ádám Konrád előadásában. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? A teljes verset ITT olvashatod. Olvass tovább
Hallgasd meg Faludy György – Tanuld meg ezt a versemet költeményét Kurucz Ádám Konrád előadásában. Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, […] Olvass tovább
Hallgasd meg Pilinszky János: Ne félj versét Kurucz Ádám Konrád előadásában. Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi most csak fölkérődző förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? A teljes verset itt […] Olvass tovább