A versek oldala
Jöjjön Tóth Árpád: Körúti hajnal verse Sinkovits Imre előadásában. Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az aszfalt […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén című költeménye Sinkovits Imre előadásában. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl […] Olvass tovább
Reviczky Gábor verset mond: Radnóti Miklós: Nem tudhatom Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát […] Olvass tovább
Jöjjön – Petőfi Sándor: Téli világ című verse. Megölte valaki magát, Az hozta ezt a rút időt. Fuj a szél, táncol a tányér A borbélyműhelyek előtt. Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában. A napszámos, napszámosné Tuskót fürészel és hasít; Daróc pólyában gyermekök A szélvésszel versenyt visít. A teljes verset ITT találod Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Napsugár pogány templomban verse, előadja: Molnár Piroska. Ó, ma hiába jössz, Aranysugár sok szürke nap után. Hiába jössz, hogy csillogtasd a fákat. Nézd meg jól, – látod? majdnem mind kopárak. Ö, ma hiába jössz. Az erdő fakó, hangulattalan -: Vak indalatok pogány temploma. Oszlopai rendetlen tömegén Nyom nélkül suhansz által, drága fény: […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés című költeménye Latinovits Zoltán előadásában. Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A kísértet dala írása Székhelyi József előadásában. Zúg az öreg erdő, száll a fehér felhő, összebújnak a vadak. Itt benn a szívemben mért üldözöl engem? sohase bántottalak. Jeges éjszakában őz tiporja hátam, cinke tépi a fülem, bodzabokor-ágról csorog rám a zápor, nem adnak szállást nekem. Olvasd el a teljes verset itt Hallgassuk […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Híd-avatás verse Sinkó László előadásában. Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő […] Olvass tovább
Jöjjön Szilágyi Domonkos: Héjjasfalva felé verse Sinkó László előadásában. Lihegve fordult vissza. Már ha itt vagy: hát szemből, Halál! (Nemcsak ô s hona: tenhazád is vérzik itt tudod, kozák?) Nem ágyban, nem párnák között. De így se! Nagy kötést kötött hol a kivívott diadal? melyért még az ô fiatal élete sem kár! semmi […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – A muszáj-Herkules verse előadja: Latinovits Zoltán. Dőltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni S meg kell maradnom Herkulesnek. Milyen hígfejüek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék. De nyelvelnek, zsibongnak, űznek S neki hajtanak önvesztükre Mindig új hitnek, dalnak, tűznek. A teljes verset itt találod Olvass tovább
Kautzky Armand verset mond – Petőfi Sándor: Füstbe ment terv. FÜSTBEMENT TERV Egész uton – hazafelé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Mig állni látszék az idő, Bár a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Hadak Útja című verse Latinovits Zoltán előadásában. Minden mienk, csak a tűrés nem S nincs hatalom, amely megingat És hangosan, nagy-hangosan Idézzük meg hóhérainkat. Ez az ország a mi országunk, Itt most már a mi kezünk épít. Tobzódtatok, tobzódtatok, Éppen elég volt ezer évig. Hír és dal ma riongva vág szét […] Olvass tovább